Katona Béla (MSZP)
KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem árulok el titkot, mert valószínűleg a többi frakcióban is úgy történt, hogy ezt a törvényjavaslatot, ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását a mi frakciónkon belül is nagy viták előzték meg. És mi úgy gondoltuk, hogy ezt az ügyet jogi kérdésként kell kezelni, és ebben mondott véleményt Gál Zoltán. Most viszont úgy látjuk, hogy egészen más irányba ment ez a mai vita, és azt hiszem, hogy az a nézőközönség, amely a Parlament üléseit a tévé előtt figyeli vagy a rádiónál hallgatja, most döbbenten ül.Döbbenten ül, mert arra vártak, hogy lezárjunk egy régi ügyet, méghozzá lehetőleg konszenzussal, közösen, ezzel szemben hallottak egy egyoldalú politikai vádaskodást, amely a tényeknek az elferdítésén és részbeni elhallgatásán alapszik.
Ezért szeretném elmondani a mi politikai állásfoglalásunkat is ezzel kapcsolatban. A Gál Zoltán képviselőtársam által elmondottakat nem akarom megismételni. Egyetlen törvénytelen cselekedetet a Szocialista Párt nem támogatott eddig sem ebben az országban, és nem fog a következő időkben sem támogatni. De az üggyel kapcsolatban nem hangzottak el olyan fontos tények, amiket ma itt is el kell mondani, ha már az eddigi fölszólalók elfelejtették.
Szeretném elmondani, hogy ennek a válságnak a kirobbantója egy átgondolatlan, előkészítetlen és ostoba kormányintézkedés volt. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Én nem vagyok jogász, de végighallgatva Salamon László képzett jogász képviselőtársamat, az az érzésem, hogyha pontosan megnézzük, talán még ez az intézkedés egy felbujtás fogalmát is ki tudná merevíteni jogilag. (Derültség.)
A másik: szeretnék arra emlékeztetni, hogy a válság kezdeti szakaszában az ügy, amikor még valószínűleg könnyedén megoldható lett volna, akkor az akkori belügyminiszter teljesen félreértve a helyzetet olyan fenyegetéseket hangoztatott, amelyeket beváltani nem tudott, és amelyek ahelyett, hogy megoldották volna a helyzetet, csak tovább fokozták a válságot. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Szeretném elmondani, hogy amikor kényszerből, nagy nehezen, a Kormány végre leült a két érdekegyeztető képviselettel együtt azon az emlékezetes vasárnapon a tárgyalóasztalhoz, akkor egy ország láthatta, hogy nem volt fölkészülve a tárgyalásra, nem volt álláspontja, és nem volt mit képviselnie, és hogyha akkor nem hagyják véletlenül öt percre egyedül a már lemondott pénzügyminisztert, akkor lehet, hogy ez a válság még ma is tart. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy nem a köztársasági elnök ígért mentességet a válság során részvevőknek, hanem a miniszterelnök és a Kormány. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) És szeretném felhívni a Kormány és a miniszterelnök figyelmét, hogy próbáljanak érvényt szerezni akkori ígéretüknek.
És nagyon sajnálom, hogy ebben a szituációban olyan helyzetbe került a köztársasági elnök, hogy a nyilvánvalóan nem általa fogalmazott törvényre azt lehet mondani, hogy ez a legrosszabb törvény, ami a Parlament elé került. Én tudnék néhányat még sorolni, amik legalább azonos szinten vannak ezzel. És nagyon sajnálom, hogy, ugyan nagyon udvarias formában, de odáig eljutott a magyar Parlament, hogy a köztársasági elnököt terrorcselekménnyel és lázadással vádolja egyik képviselője. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Számunkra a legbiztatóbb az egész válság ügyével kapcsolatban az a két beszéd volt, amelyet Antall József, egyiket még a válság estéjén a betegágya mellett mondott el, és a másikat, amelyet gyakorlatilag hasonló hangnemben megismételt itt, a Parlamentben. Akkor mi azt hittük, hogy alakul egy új, valóban a társadalmat bevonó nemzeti konszenzusnak a lehetősége ebben az országban, hiszen Antall József akkor olyanokat mondott, hogy lám, a válság megoldása megmutatta, hogy az országban a parlamenti pártokon, a politikusokon kívül szükség van olyan érdekképviseleti szervekre is, amelyek egy ilyen esetben fölvállalják a társadalom képviseletét. És azt is mondta, hogy a jövőben ezekre a szervezetekre jobban fognak támaszkodni. Meg kell mondjam, hogy ez ígéret, szép szó maradt. És azóta mi nem azt látjuk, hogy ezek a szervezetek működnének, hanem azt látjuk, hogy még kevésbé működteti őket a Kormány, mint eddig, még kevésbé veszi figyelembe a véleményüket, mint eddig, és ezzel sajnos, jó néhány ilyen válság lehetőségét hordozza magában a helyzet.
Szeretném elmondani, lehetőség szerint közbekiabálások nélkül...