Iványi Gábor (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mint hallották, a Szabad Demokraták Szövetsége nem kívánt volna hozzászólni ehhez a vitához már ismertetett okok miatt. Amiért mégis lehetőséget kértem megszólalásra, az az a sajnálatos gyakorlat, ahogyan képviselőtársaim a Szentírást használták. (Közbekiáltás: Így van!) A Szentírásban nincs benne, hogy aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel, és az még kevésbé, hogy aki megdob kővel, azt dobd vissza Szentírással. (Derültség.)A Szentírás nem használható - főként arra, hogy indulatos gondolatainkat alátámasszuk, és hogy a közkegyelemről szóló törvényjavaslat vitájában elmondjuk, hogy miért nem is akarunk igazán a kegyelem gyakorlatával élni. (Taps a FIDESZ és az SZDSZ soraiban.)
Engedjék meg, hogy valamit itt szóba hozzak. Az elmúlt választási kampányokban megjelent két plakát, amely a Miatyánk gondolatait tartalmazta. Az egyik volt ugye a "Jöjjön el a Te országod", a másik a helyhatósági választások előtt pedig: "Legyen meg a Te akaratod!". Nagyon szégyellem, hogy ennek az imádságnak egy hasonlóan igen fontos gondolatát - "És bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsátunk" - már nem írhatjuk oda semmiféle plakátra. A Szentírásban található az a gondolat a korinthusiakhoz írt első levélben, hogy "Ha mi magunkat ítélnénk, nem ítéltetnénk el!" Amikor itt a közkegyelem kérdésével foglakozunk, megkerülhetetlen az a tény most minden indulaton kívül -, hogyan is jutottunk abba a helyzetbe, hogy ez az elégedetlenség megtörtént, és bizony le kell hajtanunk a fejünket és bűnbánatot kell tartani, és ez lenne méltó az első szabadon választott Parlamenthez, és ezt meg kéne tennünk, és meg kéne még inkább tennünk ennek a délelőttnek a nyomán.
Nem vagyunk méltók arra, hogy közkegyelmet gyakoroljunk. nem gyakorolhatjuk ezt úgy, hogy előbb megütöttünk és leköptünk embereket érzésem szerint ez történt - és nekem az a gondolatom támadt, hogy valójában vissza is kéne tennünk csakugyan a köztársasági elnök igazságos és jóindulatú kezébe ezt az ügyet, hadd gyakoroljon 6 egy személyben kegyelmet ebben a kérdésben. Nem vagyunk méltók arra, hogy kegyelmet gyakoroljunk.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a társadalomban igen nagy elégedetlenség van nemcsak a kormánypártokkal, hanem az egész Parlamenttel kapcsolatban. Felelősségünk bizonyos szempontból közös más és más ponton, de ugyanazért a társadalomért, ugyanazért az országért kellene hogy minden erőnkkel és minden tiszteletünkkel küzdjünk. Ezért arra gondolok, hogy ebből az egész ügyből vonjuk le a szükséges következtetéseket, és talán hadd indítványozzam valamennyi eddig helytelenül megszólalt pártvezetőnek, hogy egy főhajtással, egy elnézés-kéréssel forduljon szembe a néppel, és mondja ki, hogy bizony nem cselekedett helyesen. Itt nem jogi vitáról van szó, itt nem pártok közötti vitáról van szó, hanem egy megbántott néppel szemben vétettünk, és kérjünk tőle elnézést. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps.)