Göncz Árpád
GÖNCZ ÁRPÁD köztársasági elnök: Tisztelt Ház! Elnézésüket kérem, hogy a benyújtott javaslat tárgyalására igénybe veszem drága idejüket, éppen most, amikor az Országgyűlés lázas törvényalkotói tevékenysége az ország életét alapjában érintő kérdésekre összpontosul. Szolgáljon mentségemre, hogy olyan javaslatot kívánok alkotmány adta jogommal élve - dr. Györgyi Kálmán főügyész úr felkérésére Önök elé terjeszteni, amely nem jogot konstituál, hanem jogot konstatál. Hiszen való helyzetet rögzít korrekt jogi formában.Ismeretes Önök előtt, hogy a taxisblokád záróaktusaként a Kormány és a fuvarozók képviselői között létrejött megegyezés alapján a Kormány kinyilvánította: nem szorgalmazza, hogy büntetőeljárás induljon a blokád részvevői ellen.
A javaslat benyújtását az teszi időszerűvé, hogy a kormányzati szándék - amely a gyakorlatban következetesen érvényesült - jogi formát mindezideig nem öltött. Hadd fűzzek ehhez néhány szó magyarázatot.
A hatályos magyar jogi szabályozás értelmében amennyiben a büntetőügyekben eljáró hatóságok bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúját észlelik, kötelesek lefolytatni az eljárást, ami azt jelenti, hogy a rendőrség mint általános nyomozó hatóság köteles lefolytatni a nyomozást, az ügyész köteles vádat emelni, és a bíróságnak meg kell hozni az ítéletet. Ezt az elvet a büntetőeljárási törvény 2. §-a juttatja kifejezésre, amikor rögzíti a hivatalból való eljárás elvét. Ezen elv alapján a hatóságoknak nincs lehetőségük, hogy mérlegeljék, indokolt-e a felelősségre vonás vagy sem. A hivatalból való eljárás elve, az officialitás elve a nemzetközi gyakorlatban általánosan ismert és elfogadott elv.
A különböző jogrendszerek azonban különböző megoldást adnak arra a kérdésre, hogy mi történjék abban az esetben, amikor az állam büntetőigényének érvényesítése az állam számára nagyobb kárt okoz, mint az igény érvényesítésének elmaradása. Erre a helyzetre a nyugat-európai jogok jelentős részében ismert és élő gyakorlat az az elv, amit opportunitás elvének neveznek. Ennek értelmében a büntetőügyekben eljáró hatóságok célszerűségi megfontolásokból eltekinthetnek a büntető felelősségre vonástól. '
Ami a közkegyelemről szóló törvénynek aktualitást adó eseményeket illeti, azt láthatjuk, hogy nagy számú állampolgár, vélhetően több százezer követett olyan magatartást, amit a büntetőügyekben eljáró hatóságok bűncselekménynek tekintenek. Ebben az esetben mindenekelőtt politikai döntést kell hozni. El kell döntenie az államnak, hogy kívánja-e ennek a vélhetően több százezer embernek a felelősségre vonását vagy sem. Amint az ez esetben meg is történt.
Közbülső megoldás nem áll rendelkezésre, hiszen a törvény előtti egyenlőség elvét sértené, ha csak néhány feltételezet elkövetőt vonnának felelősségre, s nem minden személyt, aki az eseményekben aktív szerepel játszott.
Amennyiben az állam úgy dönt, hogy nem kíván felelősségre vonást alkalmazni, mert nagyobb kárt okozna a büntetőjogi igény érvényesítése, mint annak elmaradása, a hatályos magyar szabályok szerint ennek egyetlen lehetősége van, és ez a közkegyelem gyakorlása. Mivel a magyar jogi berendezkedés nem alkalmazza a büntetőügyekben az opportunitás elvét, a rendőrségnek mint nyomozó hatóságnak nincs joga nem eljárni olyan esetekben, amikor a törvény egyébként ezt előírná.
Mindezek alapján a hatályos magyar jogban annak az állami akaratnak az érvényesítésére, amely a felelősségre vonás elmaradását kívánja, egyetlen lehetséges út a közkegyelmi törvény.
Mindehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottságának a tárgyalás során felmerült módosító javaslatokkal kapcsolatos helyeslő vagy elutasító álláspontjával egyetértek, és azt fenntartás nélkül elfogadom.
Szeretném remélni, hogy a tisztelt Ház a benyújtott javaslatot törvényerőre emeli, és ezzel sikerül pontot tennünk egy hónapok óta lezáratlan kérdés végére, és korrekt jogi formában, nemzeti konszenzus alapján túlléphetünk végre legújabb kori történelmünk e sokat vitatott mozzanatán.
Köszönöm a türelmüket. (Nagy taps.)