Lukács Tamás (KDNP)
LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy egy József Attila-i gondolattal kell kezdeni, nevezetesen azzal, hogy rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés. Ennek a szellemnek kellene, hogy áthassa a vitát, és akkor hadd folytassam egy József Attila-i etikai gondolattal, hogy minden felszólalásban, akár a Kormány bírálatában, akár egyes szereplők bírálatában jó volna, ha ez az etikai alapvetés visszatükröződne, hogy érted haragszom, nem ellened.Ezeket tartottam szükségesnek elöljáróban mondani, hiszen a vita úgy gondolom, hogy néha olyan itt a Parlamentben, mint a süketek párbeszéde. Nevezetesen azért, mert Salamon László egy, valóban jogilag megalapozott, rendkívül korrekt és olyan tanulmányszerű felszólalást terjesztett elő, amelyre később ellenérvek nem érkeztek, ezzel szemben érkeztek más politikai motívumú, indíttatású beszédek, amelyekkel nyilván részben egyet tudok érteni, és részben fórumot kellett volna teremteni ennek megbeszélésére, de nem biztos, hogy most és ez a hely az, amelyik erre alkalmas. Ezért kizárólag a részletes vitában azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy miért támogatom Salamon László minden módosító indítványát, és miért támogatom Hack Péter módosító indítványát Éppen abból a jogpolitikai alapvetésből, amelyet ennek az egész törvénynek kell szolgálni, a nemzeti egység és a nemzeti egyetértés megteremtésén való munkálkodást. A jövőnk érdekében. Hiszen ha valaki kegyelmet gyakorol, akkor valami gesztust kíván, és ezzel ki kíván fejezni valamit, ki kívánja azt fejezni, hogy a jövő érdekében zárjunk le egy kérdéskört és zárjuk le a múltat, jogi eszközöket ne vegyünk igénybe a jövőben annak érdekében, hogy ezeket a napokat jogi eszközökkel vizsgáljuk. És ennek a gondolatnak a jegyében születtek azok a módosító indítványok, amelyeket Salamon László tesz, és így válik teljessé a törvény.
Így válik teljessé a törvény, mert az igazságosság megköveteli, hogy a barikád bármely oldalán állók ugyanabban a kegyelemben részesüljenek.
De az igazságosság megköveteli azt is, hogy a megbocsátásnak legyen egy előfeltétele, mégpedig az, hogy mindenki önmagába nézve a bánatot próbálja felindítani, és legyen belátási képessége, hogy cselekménye társadalmi veszélyességét felismerje, és legyen belátási képessége arra, hogy a jövőben hasonló cselekményt nem kíván elkövetni, hiszen képviselőtársaim - itt nem kevesebb érték, és nem kevesebb érdek múlik, mint hogy nehéz vajúdások között megszülető demokráciánk védelme érdekében kell azt a védelmi szabályt is meghozni, amelyet az 5. pontosan Salamon képviselő úr a módosító indítványaiban előterjeszt.
És Palotás János képviselő úrnak válaszolva, sajnálatos, hogy a jogi szakértői feltehetően nincsenek itt most a környezetében: ez eljárásjogi kegyelem, ami nem azt jelenti, hogy ha öt év múlva valaki ellen más szándékos bűncselekmény esetén eljárás indul, abban az esetben ezt a kérdést ne lehetne vizsgálni. Nem előfeltétele, hogy ezen törvény megalkotása után egyetlen nyomozó hatóság vizsgálhatna ilyen cselekményt. Azért nem előfeltétele, mert ez csak abban az esetben merül fel, hogyha tehát öt éven belül valaki súlyos bűncselekményt, szándékos bűncselekményt követ el.
Nem tudom, miből táplálkozik a félelme a képviselő úrnak és annak a körnek, hiszen az Ön ismeretei és az én ismereteim szerint ilyen eljárásokat nem folytatnak, és nem is kívánnak folytatni. A jogi aktust éppen ezzel a törvénnyel kívánjuk lezárni.
Úgy gondolom, ha valaki viszont szándékos bűncselekményt követ el öt éven belül, abban az esetben igenis vizsgálható a cselekménye. Ez még akkor is igaz, hogyha a nyomozó hatóság rendkívül nehéz helyzetbe kerül, hiszen az ártatlanság vélelme alapján a nyomozó hatóságnak kell egyáltalán ezt bizonyítani, hogy az a személy, aki öt éven belül szándékos bűncselekményt követ el az adott időszakban, az adott helyen, az adott módon bármilyen bűncselekményt elkövetett, mégpedig olyan bűncselekményt, ami az eljárási kegyelem alá esne. Ez a nyomozó hatóság nehézsége, de az ártatlanság vélelme alatt egy jogállamban én ettől a nehézségtől nem félek. Az az előfeltétel azonban, hogy az elkövetők megbánása valóban komoly, valóban belátták cselekményük társadalomra való veszélyességét - ennek az előfeltételnek a vizsgálata az, hogyha ezt a módosító indítványt elfogadjuk.
Én úgy gondolom, nem a magamutogatás, hanem az vezérelte Salamon képviselő urat, hogy ezt a törvényt teljessé tegye, és ez a törvény valóban olyan jogalkotási termék legyen, amely a társadalmi megbékélést és a társadalmi igazságosságot hordozza.
Éppen ezért vagyok kénytelen támogatni Hack Péter javaslatát is, mert én úgy gondolom, hogyha az alapvető jogpolitikai célt, a nemzeti egységet és a társadalmi megbékélést kívánja szolgálni, akkor ne legyünk szűk markúak és bízzunk a jogalkotók kellő felkészültségében, abban, hogy meg tudják ítélni, mely szabálysértések azok, amelyeket az adott bűncselekménnyel kapcsolatban követtek el. Nyilvánvaló - hogy az idézett példára válaszoljak -, egy ittas vezetés semmiképpen nem kerülhet olyan jogalkalmazói mérlegelés alá, amely esetben a felsorolt cselekmények között összefüggést találhat.
Ezzel a kérdéssel a jogalkalmazás mindig szembe fog kerülni, hogy jól kell alkalmazni a jogot. Persze, ennek előfeltétele az lenne, hogy tisztességes és jó törvényeket hozzunk.
Mindezeket elmondva én úgy gondolom, hogy a benyújtott módosító indítványokkal együtt ezt a törvényt alkalmasnak találom arra, hogy a nemzeti egységet és a társadalmi megbékélést szolgálja, ami az alapvető jogpolitikai szándék. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)