Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, interpellációm nemcsak a hét érintett repülőtérnek: Csákvárnak, Debrecennek, Kalocsának, Sármelléknek, Kunmadarasnak, Kiskunlacházának és Tökölnek az önkormányzatát, lakosságát érinti, hanem a nemzetközi pályázat, a nemzetközi tenderkiírás miau hatással van az ország nemzetközi gazdasági tekintélyének megítélésére is. Az üggyel már több napilap foglalkozott - szinte minden napilap, azt mondhatom -, több hetilap is, legutóbb például a Világ vagy a Magyar Narancs. Tudomásom van róla, hogy még egy interpelláció van ebben az ügyben miniszter úr előtt, Fodor Tamás interpellációja. De én úgy gondolom, hogy miniszter úr szinte minden oldalról tájékozódhatott már ebben az ügyben.Mégis azon képviselőtársaim számára, akik annyira nem figyelték ennek az ügynek minden részletét, engedjék meg, hogy néhány szóban felhívjam a figyelmet, hogyan történik ma Magyarországon egy tenderkiírás, és milyen különös, hogy úgy mondjam, felettébb furcsa körülmények között születik meg az eredményhirdetés.
Az 1990 augusztusi miniszterelnöki irányelveknek megfelelően a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium Zárolt Állami Vagyont Kezeld és Hasznosító Intézménye pályázatot írt ki a szovjet csapatok által használt magyar repülőterek hasznosítására. A cél az volt, hogy minél előbb a légiforgalom, illetve a repülés számára hasznosítani tudják ezeket a repülőtereket, és itt azt hiszem, a mielőbbön van a hangsúly. Több napilapban közzétették a pályázati felhívást, megküldték huszonhat ország külképviseletének, tizennégy külföldi légitársaságnak, és ezek után a tervdokumentációkat ezer dollár ellenében lehetett átvenni magyar és angol nyelven szeptember 30-ától, 1990-ben. A pályázat beadási határideje november 30-a volt, a pályázat bontása december 4-én; az eredményhirdetésre január 15-én került sor.
A kiírók igen szigorú feltételeket szabtak a pályázókkal szemben, például, hogy 1991. április 3-ig kötelesek érvényben tartani a beadott pályázatot, addig azt bármikor elfogadhatják. A pályázó köteles május 15-ig érvényes ajánlati bankgaranciát letenni az éves bérleti díj 50%-os értékének megfelelő összegben. Egy ilyen komoly és tekintélyes összeg közel féléves lekötését jelenti ez.
Gyakorlatilag minden problémás esetben a kiírót illette meg a bankgarancia összege. Nem megfelelő vagy késedelmes teljesítés esetén a ZÁVKI jogosult a szerződést felbontani és kártérítésért perelni a pályázókat.
És most lássuk, hogy a szigorú követelményekkel szemben mit vállaltak a kiírók? Például a pályázók részére augusztus 15-ig írásban kérdéseket tesznek fel, ezek számára konzultációt biztosítanak. A beérkezett pályázatokat megfelelő gondossággal kiértékelik december 30-ig, és erre az időpontra hívnám fel a figyelmüket. A kiértékelés elősegítése érdekében írásban pontosításra kérték fel a pályázókat, hogy elképzeléseiket részletesen kifejthessék a bizottság előtt. Na most a pályázat után elmondhatjuk, hogy ezekből a kiírásokból, ezekből a feltételekből egyetlenegy sem valósult meg, már amit a kiírók vállaltak.
A tervdokumentációt a kellő propaganda hatására 20 hazai és külföldi cég vásárolta meg, tehát azt mondhatjuk, hogy érdeklődés volt. A kiírók megszervezték mind a hét repülőtér látogatását, ám csak három-négy óra állt rendelkezésre a szemrevételezéshez, és úgy gondolom, hogy a kiadott műszaki anyagok hiányos volta miatt ez csak átmeneti benyomások szerzésére volt alkalmas.
Úgy hiszem, hogy egy vállalkozó pusztán nem hagyatkozhat a benyomásaira, amikor egy többmilliárdos vállalkozásba való beruházásról van szó. A kiírók a beadott írásbeli kérdésekre semmilyen választ nem adtak, ezzel az amúgyis rövid kidolgozási időszak és a szigorú kiírási feltételrendszer miatt az érdeklődés rohamosan csökkent. Ennek köszönhetően végül három pályázótól mindössze öt pályázatérkezett be és egy szándéknyilatkozat.
Azt hiszem, az eddig elmondottakból is világos Önök számára, hogy a tenderalap gyengesége, egyoldalú feltételrendszere, a rendkívül rövid határidő, valamint én úgy hiszem, hogy a magyarországi egységes polgári légi közlekedési koncepció hiánya okozta azt, hogy a nagyarányú érdeklődés után csak egy ilyen csekély számú pályázat érkezett be.
Ám a kálvária ezzel sem ért véget. Novemberben kijelölték a döntés-előkészítő bizottság tagjait, ismert szakértőkből, Kálnoki Kiss Sándor helyettes államtitkár és Majtényi Gábor VÁTI-igazgató társelnökletével. A szakértői vélemények a benyújtott pályázatok többségét hasznosításra alkalmasnak, pénzügyileg jól dokumentáltnak, megalapozottnak minősítették. A bizottság azonban néhány személycserén túl, a december 14-i ülésén a szakértői véleményeket figyelmen kívül hagyva, azok tartalmával ellentétes javaslatot hagyott jóvá. Kálnoki helyettes államtitkár úr ennek alapján közölte az eredményhirdetésen, hogy a kiírt nemzetközi pályázat nem érte el célját, hasznosításra elfogadható pályázat nem érkezett.
Úgy vélem (az elnök csenget) - azonnal, Elnök Úr, mindjárt befejezem -, hogy ezek a megállapítások elfogadhatatlanok, cáfolhatók, de különösen az új pályázat kiírása elfogadhatatlan, ami több mint féléves késedelmet jelent ezeknek a repülőtereknek a hasznosításában, jelentós állagromlással jár, és hát egy repülőtér szerintem ugyanolyan, mint egy bánya, amelyre nem elég, ha ráteszünk egy lakatot, az igen-igen komoly értékcsökkenést szenved.
Tisztelt Miniszter Úr! Úgy érzem, hogy az eddig elmondottakból az Ön számára is érthetők interpellációm okai... Arra kérem, válaszában ne hivatkozzon arra a 4 érvre, ami alapján a pályázatokat elutasították, hiszen ezek véleményem szerint cáfolhatók, de ha ön erre hivatkozik, akkor majd valószínűleg cáfolni is próbálom, és hát arra kérem, hogy válaszoljon azokra a kérdéseimre: elfogadhatónak tartja-e a pályázat kiírásának körülményeit, megalapozottnak tartja-e a bírálóbizottság véleményét, és úgy véli-e, hogy a tenderkiírás és -elbírálás minden tekintetben megfelelt-e a követelményeknek? Tisztelettel kérem válaszát. (Taps.)