Barcza Imre (független)
BARCZA IMRE (független): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ezek után a felemelő és szép percek után bejelentek egy rendkívül banális, egyszerű dolgot. Onnan középről egy képviselő, szürke és öreg, átült ide, a függetlenek közé. Nem hiszem, hogy nagy jelentősége lenne az egésznek, és biztosítom önöket, hogy ebben az ügyben a postás nem harapta meg a kutyát... Azt hiszem, itt, ebben a Parlamentben egy képviselőnek hármas feladatot kell teljesítenie. Az első, amit a választói parancsolnak, a második, amit a pártja ír elő, és a harmadik, amit a saját lelkiismeretével egyeztetni tud. Ha ez a három szinkronban van, akkor nagyszerűen lehet dolgozni. Ha valami vita, veszekedés vagy nézeteltérés miatt feldől ez a szinkron, akkor úgy gondolom, az a tisztességes, ha nem áltatjuk tovább egymást, és megtesszük a szükséges lépéseket. Én megtettem, átültem ide. A Szabad Demokratákkal nem vesztem össze. Súlyos problémák, dráma nem volt, és tisztességüket, tudásukat továbbra is rendkívül nagyra becsülöm. Mégis - már a magam igazolására is - egy pár momentumot ki szeretnék választani abból, amiben nem volt megértés, amiben másként gondolkozás történt, amiben valahogy nem tudtam követni mindazt, amit kellett volna követnem. Az első személyes jellegű dolog. Valószínűleg a koromra való tekintettel nehezen bírtam azt a kedves drillt, amit pártfegyelemnek hívunk vagy frakciófegyelemnek (derültség a jobb oldalon), és hát ezzel kapcsolatban valahogy egy kicsit többször keresgéltem a munkásságot ott, ahol szabadott volna... És megmondom őszintén, nehezen viseltem el és toleráltam ezeket a kicsit túl gyors, legalábbis nekem túl gyors változtatásokat, amelyeknek az utóbbi időben tanújelét adták. Valószínűleg én vagyok a hibás, a kor stb., elnézést. A másik fő probléma, ami itt előadódott, az az 1020-as kárpótlási törvény és annak különböző módosításai. Hölgyeim és Uraim! Én egészségügyi szakember vagyok, semmi jogom nincs valami nagy, magasröptű bírálatot mondani erről, én csak egyszerűen, az állampolgár eszével gondolkozva és átnézve az egészet, valahogy egyetlen pártnak az olvasatát sem tudom elfogadni. Nagyon félek, hogy súlyos károkat fogunk okozni. Lent élek vidéken, a Völgységben, ahol a magyarok, a székelyek, a svábok, a cigányok, a zsidók, a felvidékiek hatalmas konglomerátumban élnek békességben és egymás megbecsülésében. nagyon félek, hogyha közéjük dobjuk ezt a törvényt ennek minden következményével, az beláthatatlan károkat fog okozni egyrészt társadalmi, másrészt - meggyőződésem - politikai téren is. Nem vagyok augur, és adja Isten, hogy ne legyen igazam ebben a dologban, és a sötétlátásom ne bizonyuljon valósnak. De azt a képviselői magatartást, amikor egy olyan elvet, egy olyan törvényt és egy olyan rendszert kell védeni, meggyőzni róla az embereket, ami a véleményemmel nem egyezik, azt nem tartom tisztességes dolognak. Tisztességesebbnek tartom ilyenkor változtatni és átülni független képviselőnek. A harmadik - és most már befejezem -, amit talán így lehetne mondani: generációs probléma. Egyetlen párt kebelén belül sem tudom elképzelni és nem érzem megvalósíthatónak ezt az úgynevezett híres elszámoltatást és felelősségre vonást. Kérem, minden tiszteletem azoké, akik itt a tervektől kezdve a tiszteletre méltó bizottságokig elkövetnek ebben az ügyben mindent, de megmondom őszintén, az eredményeket illetően és a jövőt illetően nagyon szkeptikus vagyok ezen a téren. Valahogy a pártok kebelén belül nagyon-nagyon sok más munka van, nagyon sok olyan munka van, amely talán a legfontosabb, itt is a törvényalkotás, a párt politikájának az irányvonalát meghatározni, a jövőt meghatározni, és ez a kérdés mindig hátrább és hátrább szorul. Hölgyeim és Uraim, sokszor azt vettem észre, hogy ezzel a témával kapcsolatban már egy kicsit udvariatlanság beszélni. Hagyjuk abba, ne beszéljünk róla, lerágott csont, bocsássunk meg stb. stb., boszorkányüldözés stb. stb., tetszenek tudni, ugye? Az biztos, hogy az '56-os nemzedék ezt soha nem fogadhatja el, de azt hiszem, a népünk sem fogadhatja el. (Taps a jobb oldalon és középen.) Köszönöm. Ennek, nagyon szellemesen mondta valamelyik nap egy tudósunk, hogy itt tulajdonképpen tisztázásra van szükség, és a tisztázás terén mi borzasztóan hátul vagyunk. Például tisztázni kell azt, hogy a békés magyar ember, általában a békés magyar polgár hogyan süllyedhetett olyan mélyre, és hogyan követhette el ezeket a bűncselekményeket, amiket elkövetett, hogy önként, kéjből ölt, hogy önként képes volt az embertársait kínozni és tönkretenni. Itt, valahol más bűnösöket is kell keresni, azokat a bűnösöket, akik itt tollal, írástudóként és a magas szellemi szférában dolgozva követték el a bűncselekményeket. (Nagy taps a jobb oldalon és középen.) Van egy nagyon okos kis mondás, hogy a tollal nagyobb bűncselekményeket lehet elkövetni, rettenetesebb dolgokat lehet elkövetni, mint fegyverrel. (Taps a jobb oldalon és középen.) Egy új építményt kell itt felállítanunk, ezeket a dolgokat tisztázni: hogyan jutott az ember, miért jutott ide - az egyszerű ember miért jutott ide? Az öregkornak talán megvan az a joga, hogy naiv legyen. Én lehet hogy naiv vagyok, de reménykedem abban, hogy egyszer valahol, valakikkel megalakíttatik egy erkölcsbíróság, amely prominens eskükkel épületes ítéletet fog mondani azok fölött, akik az igazi bűnösök. Lehet, hogy naivság, de pillanatnyilag hiszek benne. És abban is hiszek, hogy független képviselőként talán nagyobb mozgásterem lesz, hogy ebbe az építménybe az én szerény kis téglámat is beletegyem. Nagyon köszönöm a figyelmüket. Mindazokat a képviselőtársaimat, akik egy párt kebelén belül megtalálják az üdvösséget, irigylem, és tisztelettel köszöntöm. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)