Kónya Imre (MDF)

1991. február 25.

KÓNYA IMRE (MDF): Valóban rendkívüli ügyben, egy rendkívüli esemény kapcsán kértem szót, Elnök Úr!Tisztelt Képviselőtársaim! Azoknak az országoknak, amelyeket az elmúlt évtizedben szívesen neveztek testvérországoknak, de amelyek között a valódi, őszinte, szoros, ha tetszik, testvéri kapcsolat létrejöttére csak most, azt követően van igazán lehetőség, hogy ez a kényszerű testvériség megszűnik ezek között az országok között.

Nos, ezeknek az országoknak a honvédelmi és külügyminiszterei - mint Önök azt jól tudják - a tegnapi napon és éppen Budapesten közös egyetértéssel arra a megállapodásra jutottak, hogy a jövő hónap végéig megszüntetik a Varsói Szerződés katonai szervezetét. (Altalános taps.) Azt a szervezetet, amely alávetettségünknek és kiszolgáltatottságunknak eszköze és jelképe is volt egyben.

Nos, úgy gondolom, tisztelt Képviselőtársaim, talán van ez olyan jelentős esemény, hogy megér annyit, hogy egy percre most megálljunk ebben a nagy rohanásban, itt, az ország Házában is és azon kívül az országban is, és föltegyünk magunknak egy kérdést: gondoltuk volna ezt úgy három esztendővel ezelőtt? (Magyar Bálint, SZDSZ: Nem!) És gondoltuk volna azt, hogy még néhány hónap, és az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarország területét?! (Taps a jobb oldalon.)

Én azt hiszem, hogy észre kell vennünk ebben a pártcsatározások által felszabdalt magyar közéletben, hogy vannak azért olyan események, amelyek módot adnak arra, hogy közösen örüljünk, megteremtik a közös öröm lehetőségét, és azt hiszem, érdemes is ezt észrevennünk! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps. )