Varga Zoltán (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szíves elnézésüket kérem, hogy e késői időpontban néhány percre igénybe veszem türelmüket. Miután tagja voltam ennek a bizottságnak és azon belül is az úgynevezett "egyéb" kategóriákat tömörítő részbizottságban dolgoztam, el kell hogy mondjam, hogy hallatlanul nehéz és felelősségteljes munka szakadt ránk akkor, amikor ez a nagy megtiszteltetés ért bennünket, hogy 400 millió forintot oszthatunk szét olyan körülmények között, amikor csak az "egyéb" kategóriában közel 800 millió forintos igénnyel kellett számolnunk. Szeretném elmondani, hogy ez az igény, aminek 10ára marad fedezetünk körülbelül, azt jelentette, hogy mindenképpen megalázó helyzetbe jutottak azok, akik a pénzt elosztották. Éppen ezért tisztelettel ajánlanám a Ház figyelmébe, hogy most, amikor váratlanul, nagy erővel bizonyos politikai hangulatú csatározások kezdődnek ebben a témakörben, felhívnám a figyelmüket, hogy önmérséklettel, empátiával és toleranciával próbálják megközelíteni a munkánkat. Javaslom ezt annál is inkább, mert ez a munka nagyon hosszú, fáradságos folyamat volt, igen sok időt elrabolt tőlünk, a parlamenti munkától és más egyéb fontos feladatoktól. Éppen ezért ebben a kategóriában világosodott ki leginkább, hogy bármiféle koncepcióval, bármiféle elosztási rendszerrel kapásból újra lehetne osztani ezt a pénzt, hiszen a szempontokat kell csak valamilyen módon megváltoztatni, az elsőbbséget kell újrafogalmazni, és abban a pillanatban ez a nagyon csekély és egyre inkább menet közben összezsugorodó összeg már másfajta szempontoknak kell hogy megfeleljen, már másfajta koncepciót kell hogy szolgáljon. Mire ügyeltünk mi? Mindenekelőtt arra, hogy a művelődés és az oktatás - amiről sajnálatosan ma még szó sem esett - olyan módozatai, olyan vállalkozásai - ezalatt nem az anyagi vállalkozásokat értve, hanem a szellemieket - kapjanak megfelelő támogatást, amelyek máshonnan, másfajta keretből semmiféle támogatásra nem jogosultak. Tettük ezt azért, mert az emlékezetes költségvetési vitában, úgy emlékszem, ellenzéki és kormánypárt egyaránt jelentős része felhozta és joggal, hogy a költségvetés stratégiájában nehezen találhatók azok a kitörési pontok - én magam is utaltam erre -, amelyek az oktatás, művelődés, tudomány területén valamiféle biztató perspektívát villantanának föl az összmagyar társadalom előtt. Szeretném elmondani, hogy ezek a szempontok, amelyek szerint mi osztottunk, elsősorban szakértők és szakemberek szempontjai voltak. A bizottságon belül nem voltak - hangsúlyoznám még egyszer: nem voltak - politikai csatározások. Nem voltak pártérdekek, hanem abban szerettünk volna megfelelően dönteni, hogy ebből a - még egyszer hangsúlyozom - megalázóan csekély összegből, amiből nem lehet igazságosan és jól elosztani, megfelelő támogatást biztosítani egyetlen pályázónak sem, igyekezzünk valamiféle arányos, nem megfelelő, de legalábbis ígéretes támogatást nyújtani. Azt is el kell mondanom, hogy olyan pályázók, akik nem kaptak támogatást a művelődés területén, átkerülnek a művelődési tárca hatáskörébe egy másfajta pályázati rendszerhez. Szeretném elmondani, hogy amennyiben a tisztelt Ház ilyenfajta módszerrel kívánja a jövő évi költségvetésből is támogatni a - már most megjósolhatom - mértani haladvány szerint szaporodó társadalmi szervezeteket, a civil társadalom egyre inkább növekvő létszámú képviselőit, a kudarc évről évre nagyobb lesz, a kilátástalanság, a megoldhatatlan feladat egyre inkább rossz fényt fog vetni, és méltatlanul, a tisztelt Házra, azaz ránk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)