Medgyasszay László (MDF)

1991. március 19.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy igaz emberről szeretnék néhány szót szólni, aki élete szolgálatával és hűségből fakadó tragikus halálával méltóvá vált arra, hogy a magyar Országgyűlés megemlékezzék róla. Szigethy Attilának, forradalmunk kiemelkedő politikusának, Nyugat-Magyarország, a Dunántúl forradalmi vezetőjének, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének összezúzott tetemére hosszas keresés után egy elhagyott rabtemetőben Sopronkőhidán leltek rá, ahova nyolc kivégzett mártírtársával együtt a megtorló hatalom elrejtette. Csak most, mártírhalála után 34 évre jött el az ideje, hogy a magyarság, Dunántúl és Nyugat-Magyarország népe végső búcsút vegyen forradalma vezetőjétől, a kiváló férfiútól, politikustól. Szigethy Attila 1912-ben született Kapuvárott. Fiatalon kisvárosi tisztviselő, ipartestületi titkár, járásbírósági írnok, később jegyző. A Rábaköz fővárosaként emlegetett Kapuvárott nap mint nap szembesül a nyomorúsággal, a falusi szegénységgel. A 30-as évek második felétől közel kerül a népi írókhoz és mozgalmukhoz. A háború végén bátran szembefordul a nyilasokkal. Származása és népi elkötelezettsége okán 1945 tavaszán a Nemzeti Parasztpártban kezd politizálni. A Parasztpárt kapuvári szervezetének a titkára. 1947-ben pedig Sopron megye parasztpárti vezetője lett. 1947-ben választási listán országgyűlési képviselő, majd 1949-ben, 1953-ban ismét képviselővé választják. 1953-tól haláláig nyílt és őszinte híve Nagy Imrének és Nagy Imre politikájának. Szigethy Attila a rákosista időkben is megőrizte emberi és politikai hitelét, népszerű volt és maradt a megye értelmisége és egyszerű népe előtt. Ezért amikor 1956. október 25-én Győrt is elérte a forradalom, a forradalmi tanács természetes módon választotta vezetőjéül. Elnöke lett az 1956. október 26-án megalapított Győri Ideiglenes Nemzeti Tanácsnak. A lázas forradalmi napokban Szigethy Attila a Győr-Sopron Megyei Nemzeti Tanács, majd a Forradalmi Dunántúli Nemzeti Tanács elnökeként mindent megtett a rohanó események kézbentartására, a győri orosz beavatkozás, a véres harcok elkerülésére. Bölcs vezetőként, reálpolitikusként szervezte és vezette társaival a forradalmas Nyugat-Magyarország új életét. Később a Kádár-kormány megpróbálja maga mellé állítani, ám a szélsőségektől mentes, a legnemesebb hazafias és forradalmi eszmék fűtötte férfi elutasítja a kollaborálást. Fokozatosan kezdődik ellene a hajtóvadászat, és mivel nem akar külföldre menekülni, egyre szorul körülötte a hurok. 1957 május elején letartóztatták. A május 10-ei országgyűlésen megfosztják képviselői mandátumától, ugyanakkor Kádár meghirdeti a Szigethy-féle dunántúli ellenkormány képtelen vádját, mintegy szabad folyást engedve a Dunántúlon és Győrött - az ellenforradalom második fővárosában - is a megtorlásnak, a lihegő bosszúnak a forradalom résztvevői ellen. E nemtelen bosszúhadjárat áldozata lesz hű forradalmár és hazafi társaival együtt Szigethy Attila is. Összezúzott tetemét 34 évi jeltelen síri lét után, 1991. március 24-én, délután, 15 órakor helyezik örök nyugalomra szülővárosában, Kapuvárott, a város által adományozott díszsírhelyen. A temetésen az Országgyűlést Vörös Vince alelnök úr képviseli. Legyen ez a nap végső megnyugvás a holtnak, de töltse el nyugtalan önvizsgálat és lelkiismeretfurdalás ma is élő üldözőit, gyilkosait! A magyar nép megőrzi hű fiát emlékezetében. (Általános taps.)