Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN, a gazdasági bizottság elnöke: Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előadót nem állítunk, de néhány szóval a gazdasági bizottságnak a jelentéséről - ami nem jelent még meg ugyan a képviselőtársak között - szeretnék egy rövid tájékoztatást adni, hogy ennek az összefüggésrendszerére tudjak rávilágítani, tekintettel arra, hogy a közel félezer módosító indítvánnyal kapcsolatosan a gazdasági bizottság jelentése 269 oldalon fog megjelenni. Ez a terjedelem nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy a gazdasági bizottságnak egész összefüggő gondolatisága megjelenjék, ezért szeretném ismertetni a tisztelt képviselőházzal azt a közbenső jelentésünket, amely egyébként nem került a képviselőtársak között kiosztásra. Ez tartalmazza azokat az elvi kérdéseket, amelyeket a kárpótlási törvénnyel kapcsolatban végig a tárgyalás folyamán előre meghatározva a gazdasági bizottság követett, és azt a módosító indítványt, ami evvel ellentétes volt, eleve elvetette, ami ennek a hatókörébe beleesett, azt támogatta. Ezzel ugyan leegyszerűsödött a tárgyalás, de ez formálisan így nem jelenik meg, ezért szeretném tájékoztatásul elmondani azokat az elvi kérdésekben hozott gazdasági bizottsági határozatokat, amelyek a jelentésünkön végigvonulnak vezérlő elvként. Eredetileg a bizottság március 6-án kizárólag ezekről az elvi kérdésekről tárgyalt, és nyolc pontban foglalta össze azokat az elveket, amelyeket röviden ismertetek. Később a tárgyalások folyamán még egy elvi döntés született, erről majd külön szólok. Ilyen volt az 1. pont keretében, hogy a gazdasági bizottság csak a tulajdonnal összefüggő kérdéseket, és a természetes személyeknek a kárait kívánja tárgyalni, tehát a nem természetes, hanem jogi személyekkel kapcsolatos károkozást nem kívánja mint módosító indítványokat figyelembe venni, és a nem tulajdoni, hanem erkölcsi, politikai stb. károkozások nem e törvény keretébe valók. Rögzítette továbbá a gazdasági bizottság, hogy csak az 1949. június 8-a után követőeket tárgyalja meg. Éppen erre szeretnék visszautalni, amit hallottunk a mai nap bevezetőjében, a német petíciót, a nemzetiségi petíciót. Csak utalni szeretnék arra, hogy miközben a gazdasági bizottság visszamenőleg 1949-től nem kívánta tárgyalni ennek a törvénynek a keretében más, kitelepített és politikai üldözötteknek a kártérítési kérdéseit, egyidejűleg elfogadta azt az önálló képviselői indítványt, amelyet Csapody, Bethlen és Szauter Rudolf neve fémjelez, és javasolta a Parlamentnek, hogy ez mondja ki, hogy szeptember 30-áig ezekre a károkra külön törvény keretében kell visszatérni. A másik lényeges elvi kérdés volt az, hogy a törvény által érintettek köre a benyújtás szerinti legyen, vagyis ne terjesszük ki az általános öröklés szabályaira a kártérítésre jogosultaknak a körét, hanem maradjon meg úgy, ahogy az a beterjesztésben szerepelt. Hasonlóképpen elvi döntést hozott a gazdasági bizottság arról, hogy az ötmillió forintos felső határt nem kívánja átlépni. Ugyancsak elvi döntésben határozott arról, hogy a kártérítés ne legyen teljes körű, hanem degresszív rendszerben történjék, de a degresszív skáláról akkor elvi döntésként nem, hanem a konkrétumok között döntött későbbiekben. A föld tekintetében azt az elvi döntést hozta a gazdasági bizottság, hogy a kárpótlási jegyen keresztül, de naturálisan, aranykoronában is legyen meghatározva a kárpótlás kérdése. A földigénylők jogosultsági feltételeként a gazdasági bizottság vagylagosan a helybenlakást, illetőleg a mezőgazdasági foglalkozást jelölte meg. Ugyanakkor a hasznosítási kötelezettség előírását is. Végül egy pontban, de három alpontban foglalkozott a gazdasági bizottság a kárpótlási jegy értékállóságával kapcsolatos kérdésekkel. Ennek keretében a gazdasági bizottság elvi döntése kimondta, hogy a kárpótlási jegy készpénzre nem váltható. Bizonyos esetekre viszont - hitelfelvétel, lakásvásárlás - legyen a törvény keretében kodifikációs rendelkezés a kárpótlási jegy felhasználhatóságára, és végül döntött abban, hogy a kárpótlási jegyek kamatozása a refinanszírozási alapkamat, a jegybanki alapkamat bizonyos százalékában legyen meghatározva. Ezt követően még egy alkalommal született elvi döntés, mégpedig abban a kérdésben, hogy az eredeti törvényjavaslatban előterjesztett elvételkori érték és valamiféle szorszószámmal való aktualizálása helyett a különféle tulajdonformákra - éppen Török Ferenc nevével is fémjelzett módosító indítvány alapján - átalányrendszerben történjék ezekre a tulajdonokra - lakás, ingatlan, vállalkozás - a kárpótlás kiadása, és éppen ebben az ügyben egy külön kimunkálás után döntött csak annak az átalánytáblázatnak a mértékeiről és fajtáiról, amelyek a jelentésben később megjelennek. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt mint egy koherens, összefüggő rendszert szíveskedjék tekinteni, amelyik valamennyi, mintegy félszáz módosításnak az értékelésénél áthúzódik a gazdasági bizottság jelentésén. Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps.)