Pető Iván (SZDSZ)

1991. április 7.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták képviselőcsoportja bejelentette itt a Házban is és a nyilvánosság más fórumait is fölhasználta bejelentésére, hogy a részletes vitájában ennek a törvénytervezetnek nem kíván részt venni. Én mégis türelmüket kérem, hogy a nem részvevést kicsit részletesebben indokoljam a frakció nevében. Korábban, amikor bejelentettük, hogy a részletes vitában nem veszünk részt, alapvetően más volt a helyzet. Az indok itt a képviselőházban is elhangzott: azért nem veszünk részt a részletes vitában, mert a módosító indítványok - részben kormánypárti vagy nagyobb részben kormánypárti módosító indítványok - olyan szerteágazóvá teszik a módosító indítványokat, olyan áttekinthetetlenné teszik a törvény tervezetét, hogy nem tudjuk pontosan, melyek azok az alapelvek, amelyek mentén törvényt lehet alkotni, amihez hozzá kívánunk szólni. Mikor ezt elmondtuk, akkor még más volt a helyzet, mint most. Azóta, mint tudjuk és mint a nyilvánosság is tudja, egy hárompárti megállapodás született, amely rendet teremtett egyfajta módon ezekben a szerteágazó módosító indítványokban. Azonban mi mégis fönntartjuk a véleményünket, hogy nem kívánunk hozzászólni a részletekhez; az indok természetesen más. Mi úgy látjuk, hogy a hárompárti megállapodás tulajdonképpen másfajta elv alapján jutott közös nevezőre, mint amit mi elfogadhatónak tartottunk volna. Mi úgy látjuk, hogy nem gazdasági vagy morális megfontolások alapján született meg a hárompárti megállapodás és születik meg feltehetően a kárpótlási törvény, hanem elsősorban egy aktuálpolitikai szempont vezérelte a megállapodást, a kormánykoalíció együtt-tartásának szempontja; ez tette lehetővé azt, hogy a Kisgazdapárt értékelése többé-kevésbé megfeleljen a valóságnak, hogy egy olyan megállapodás született, amely 90ban a Kisgazdapárt elképzeléseit méltányolja, egy olyan pártét, amely a Parlamentben alig több mint 10kal van képviselve. Úgy gondoljuk, hogy a részletes vitában azért nem érdemes hozzászólnunk, mert egy ilyen fajta politikai megállapodáshoz nekünk a részleteiben semmi mondanivalónk nincs. Ez önmagában természetesen egy megállapítás - mármint az, hogy a megállapodást mi ilyennek tekintjük -, de ebből mindenfajta következtetések is adódnak. Mi - mármint a képviselőcsoportunk - a módosító indítványainkat egy meghatározott, mindjárt említendő témakör kivételével visszavonjuk. Tehát képviselőink a beadott módosító indítványaikat - így Török képviselő úr, akire az imént Szabó Iván hivatkozott - vissza fogják vonni vagy részben már visszavonták. Az a témakör, amiben továbbra is fenntartjuk módosító indítványainkat, egy fogalommal határozható meg: azokat a módosító indítványokat hagyjuk bent, illetve támogatjuk a mások által benyújtott, hasonló témájú módosító indítványokat, amelyek meghatározott csoportok diszkriminációját lennének hívatva megakadályozni. Mi úgy gondoljuk, hogy a kárpótlási törvénytervezet jelen formája, függetlenül attól, hogy egy javaslat kilátásba helyezi vagy elő kívánja írni, hogy még ebben az évben egy újabb kárpótlási törvény is szülessen, így elfogadhatatlan, tudniillik jelentős kisebbségeket kirekeszt ebből a kárpótlásból ebben a pillanatban, és így ebben a pillanatban belátható módon igazságtalanságot teremt. Elfogadhatatlan számunkra, hogy a hazai német kisebbséget kirekesztik a kárpótlásból. Elnök úr éppen az ülés kezdetén ismertetett ez ügyben nagyszámú aláírással megerősített indítványt, jobban mondva javaslatot, amelyet beküldtek a magyar Parlamentbe; Wekler Ferenc képviselőtársam ez ügyben az általános vitában kifejtette a véleményét. Az ez ügyben benyújtott módosító indítványokat életben tartjuk. Kimaradt a kárpótlási törvény tervezetéből és kimaradt a kárpótlandók köréből a hazai cigányság. Cigány ügyeket képviselő képviselőtársaim ez ügyben beszédet kívántak mondani, de a jelen körülmények között megfontolják, hogy elmondják-e véleményüket. Nyilván mindenki számára ismert a Parlamentben és a szélesebb nyilvánosság előtt is, hogy olyan csoportról van szó, a cigányság olyan csoport, amely nem hogy olyan helyzetbe került volna, hogy igazán javakat birtokoljon. Mint az ismeretes, még a földosztásból is kimaradtak. Ezért támogatjuk Vargáné Piros Ildikó képviselőtársunk javaslatát, amely ez ügyben lehetőséget kíván ennek a népcsoportnak teremteni. Kimarad a kárpótlási törvénytervezet jelen formájából a zsidóság kárpótlása is. Mi azt tartanánk elfogadhatónak, hogy ne természetesen a németországi kormányok által meghatározott körben terjedjen ki a zsidóságra a kárpótlás, hanem olyan ügyekben, amelyek Magyarországon született törvények miatt sújtották a zsidóságot, amelynek kárpótlásáról 1945 után törvény született, de maga a kártalanítás elmaradt. És végül, de nem utolsósorban fontosnak tartjuk - Mécs Imre erről nyújtott be javaslatot, és mondott az általános vitában beszédet, illetve indoklást -, fontosnak tartanánk, hogy a politikai okokból elítéltek, kivégzettek, illetve más módon üldözöttek kárpótlására is ebben a törvénytervezetben, illetve ebben a törvényben kerüljön sor. Úgy véljük, hogy ezekben az ügyekben a benyújtott módosító indítványok, illetve az általunk támogatott módosító indítványok a jelen körülmények között is szükséges, hogy bent legyenek, és figyelemmel kísérjük, hogy erről a szavazás milyen módon történik. Az a véleménye a Szabad Demokrata képviselőcsoportnak, hogy az említett politikai szempontok miatt - tehát a hárompárti megállapodásban követett politikai szempontok miatt - súlyos következményekkel kell a kárpótlási törvénytervezet jelen formájának elfogadása nyomán számolni. Mi egyrészt - ezt már korábban is elmondtuk - tartunk attól, hogy a lebonyolítás eljárása rendkívül sor veszély lehetőségét sejteti. Pereskedésektől lehet tartani, nagyszámú pertől lehet tartani, hivatalok előtti sorbanállásoktól. És azt szűkebb szakmám, a levéltári szakma mondatja velem, levéltári szakmai körökből ilyen észrevétel már érkezett a levéltárakban meginduló kezelhetetlen kutatásokról, amelyekkel a kárpótlási igényeket fogják kezdeményezni, s amelyre ez a sajátos apparátus, ez a sajátos társadalmi réteg, a levéltár nincs fölkészülve. Úgy véljük, hogy ebben a pillanatban kiszámíthatatlan a kárpótlási törvénytervezet jelen formájának - ha végrehajtják - a következménye. Az egyik lehetőség az, hogy a végrehajtás nagyon súlyos akadályokba fog ütközni, s akkor az érintettek köre lesz rendkívül csalódott, s ez is nagyon súlyos következményekkel jár. De van arra is lehetőség, hogy sok helyen végrehajtandó ez a törvény, megpróbálják végrehajtani, így olyan súlyos társadalmi konfliktusok keletkezhetnek a kárpótoltak és a nem kárpótoltak, illetve a kárpótlás által hátrányosan érintettek között, ami nem lesz jobb a társadalom légköre szempontjából, mint a jelenlegi helyzet. És végül, de nem utolsósorban nagy esélye van annak, hogy a kárpótlás jelentősen sújtja a magyar gazdaságot, a társadalmi következményeken túl nagyon súlyos gazdasági következményekre is esély van. Mi ezt a súlyos társadalmi, illetve gazdasági következményt a magunk számára úgy fogalmazzuk meg - és ezt itt hangosan is elmondom -, hogy szemben a Kormány eredeti szándékával, amely az egyetlen számunkra elfogadható irányba nyitott volna, hogy a kárpótlás a privatizálás irányában tegyen meg lépéseket, a mostani javaslat nem a privatizálás irányába tesz meg lépéseket, hanem valami más megoldást választ. Mi úgy látjuk a javaslatból, hogy nem az állami vagyont kívánja ez a törvénytervezet privatizálni, mint azt eredetileg a Kormány tervezte, hanem elsősorban a szövetkezeti vagyon felé nyit a tervezet, másrészt az önkormányzati vagyon felé nyit ez a tervezet - mint például a lakások esetében itt időközben beterjesztett módosítással -, harmadrészben pedig a folyó költségvetési kiadásokat érinti nagyon súlyosan a kárpótlási törvénytervezet jelen formája. Mi összességében ezért úgy látjuk, hogy a gazdasági kockázatok, sőt veszélyek a kárpótlási törvény jelen formájának elfogadásakor rendkívüli nagyok, és ráadásul az eredeti célt - hogy megnyugvás legyen ez ügyben - nem lehet elérni, hiszen maga a kárpótlási törvénytervezet is kimondja, hogy a kárpótlás ezzel nem zárul le, a dolog nyitott marad. Tulajdonképpen érdemi mondanivalóm ennyi lett volna. Még egyetlen egy megjegyzés kívánkozik ahhoz, amit elmondtam. Kötelességem tájékoztatni a tisztelt Házat arról hivatalosan is, amit más forrásból a jelenlévők nyilván már tudnak, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja élt azzal a lehetőséggel, hogy Alkotmánybírósághoz forduljon bizonyos, számunkra nem világos, alkotmányossági szempontból nem egyértelmű ügyekben. Több mint ötven képviselőtársunk az Alkotmánybírósághoz fordult. Nyilván mindenki tudja, hogy a törvény megalkotása előtt is erre lehetőség van ötvennél több aláírás esetén. Csak a képviselőtársaim tájékoztatására mondom, hogy legyen világos, s a Parlamentben is hangozzék el az, amit más helyen már elmondtunk, hogy a következő legfontosabb ügyekben kértük az Alkotmánybíróság véleményét. Tehát előzetes tisztázás végett, ezt szeretném egyértelművé tenni; mármint az Alkotmánybíróságtól az előzetes tisztázását kértük a következő ügyeknek. Lehet-e egyáltalán különbséget tenni a vagyontárgyak típusa alapján a kárpótlási ügyben? Itt nyilván mindenki érti, arról van szó, hogy egyesek természetben juthatnak kárpótlás címén vagyonhoz, míg másokat - a vagyontárgy típusától függően - kizárunk ebből a lehetőségből ebben az ügyben. Mi úgy értelmezzük, hogy az Alkotmánybíróság egy korábbi állásfoglalása a kérdésre előre jelzi a nemleges választ. A másik kérdés, amire választ kívánunk kapni: lehet-e különbséget tenni vagyontárgyak típusa alapján a kárpótlás mennyiségében? A kárpótlási törvénytervezet jelen formája jelentős előnyöket biztosít azoknak, jóval többet juttat azoknak, akik földben kapják meg a kárpótlást, mint azoknak, akik valamilyen más formában, például kárpótlási jegyben. Mi azt a kérdést is megfogalmaztuk, lehet-e kárpótolni, most függetlenül attól, hogy hogyan keletkezett ez a vagyon, egy más tulajdonában lévő vagyon kárára. Lehet-e kárpótolni a téeszvagyon kárára? Mégegyszer mondom, itt a vagyon keletkezésének a módja ebből a szempontból másodlagos, az Alkotmány az elsődleges ebből a szempontból. Végül ugyanez a szempont fölmerül, és itt talán még a téeszekkel kapcsolatos fenntartását sem fogalmazhatja meg senki az önkormányzati vagyon ügyében, hiszen a kárpótlási törvénytervezet jelen formája az önkormányzati vagyon, lakásvagyon terhére kíván kárpótolni, aminek következményei tragikusak is lehetnek. Nyilván tudják többen itt a Parlamentben és a Parlamenten kívül is, hogy az önkormányzatok egyrészt - a budapesti önkormányzatok például - az önkormányzati lakásvagyon értékesítéséből nem a folyó gazdálkodást próbálják majd finanszírozni, vagy szeretnék, hanem a lakásépítést és lakásfenntartást. Ha erre nem nyílik módjuk bevétel hiányában, mert csak kárpótlási jegyet kapnak, akkor ennek a következményei tragikusak lehetnek. Éppen ezért, ebből a szempontból kértük az Alkotmánybíróság állásfoglalását, hogy az önkormányzati, illetve téeszvagyon ügyében lehetőség van-e törvényt alkotni, illetve a kárpótlás ügyét ilyen módon megoldani. Köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem, fogadják megértéssel azt, hogy az Alkotmánybírósághoz fordultunk. (Taps a bal oldalon.)