Gáspár Miklós (KDNP)

1991. április 7.

DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Böröcz István kisgazdapárti képviselő előadásában az imént hallottuk azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a kárpótlásról szóló törvénytervezettel kapcsolatban a koalíciós pártok közösen terjesztettek elő. A módosító javaslatok a Kormány által eredetileg beterjesztett törvénytervezet rendelkezéseit lényeges pontokon a károsultak javára változtatták meg. Ezek közül talán a legfontosabb az a módosító javaslat, amely szerint a volt termőföld-tulajdonosok, illetve a törvényben meghatározott hozzátartozóik, ezer aranykorona értékig, ami átlagosan 50 hektár földterületet jelent, teljes mértékben természetben, tehát 100ban és degresszió-mentesen visszaigényelhetik földtulajdonukat. Ennek az az óriási jelentősége, hogy az 1949. június 6-án földtulajdonnal rendelkező sérelmet szenvedettek 99a teljes mértékben visszakapja a földtulajdonát. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az ezer aranykorona értékig terjedő teljes mértékű földvisszaadás éppen a Kereszténydemokrata Néppárt kompromisszumos javaslata eredményeként jött létre. Az egész parasztságot tekintve nagy jelentőséget tulajdonítunk annak a módosító indítványnak, és erőteljesen szorgalmaztuk is, hogy minden szövetkezeti tag háztáji földjét másfél hektárra ki kell egészíteni, és a földet a tag tulajdonába kell adni. A szövetkezeti törvényben szabályozandó vagyonnevesítés során a parasztság természetesen további földhöz is fog jutni, és a Kereszténydemokrata Néppárt azt tartaná helyesnek, ha szövetkezeti törvényt már most, a kárpótlásról szóló törvénnyel együtt tárgyalhatta volna az Országgyűlés. E témakörnél maradva szeretném kiemelni, hogy a koalíciós pártok által közösen előterjesztett módosító javaslatok között ugyan nem szerepel, de a Kereszténydemokrata Néppárt nagy jelentőséget tulajdonít annak a módosító indítványnak, amely szerint, ha erre lehetőség van, akkor a földet visszaigénylő pontosan azt a földet kapja vissza, amelyet tőle annak idején igazságtalanul elvettek. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt minden erre irányuló helyes módosító javaslatot támogat. Csak megemlítem, hogy a koalíciós pártok által közösen előterjesztett módosító indítványok közül eredetileg a Kereszténydemokrata Néppárt saját módosító indítványai között is szerepeltek azok az indítványok, amelyek a földre vonatkozó vételi jog gyakorlásánál az úgynevezett helyben lakás eltörlését, továbbá az elővásárlási jog biztosítását irányozták elő azoknak a volt tulajdonosoknak a tulajdonára, akiktől nem földet vettek el. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt e módosító javaslatokat különösen támogatja. Most pedig rátérek néhány olyan módosító javaslat indokolására, amelyeket kifejezetten a Kereszténydemokrata Néppárt terjesztett elő, s amely javaslatok kidolgozásában Balogh Gábor, Cséfalvay Gyula, Csépe Béla, Herczeg János, Juhász Péter, Lukács Tamás, Seszták László és jómagam vettünk részt. Az Alkotmánybíróság reprivatizációt kizáró határozatát követően pártunk többsége arra törekedett, hogy ha közvetett úton is, a kárpótlási jegy közbejöttével, de minél több károsult minél nagyobb mértékben juthasson hozzá volt tulajdonához, hogy az elnyomó hatalom által kifosztottak anyagilag is reális életesélyt kapjanak a jövendőre. A Kereszténydemokrata Néppárt szociális elkötelezettségének megfelelően rendkívüli, hogy úgy mondjam sarkalatos jelentőséget tulajdonít annak, hogy a kárpótlásra jogosult kérésére a kárpótlási jegy életjáradékra legyen átváltható. A törvénytervezet 7. §-a értelmében a kárpótlási jegy a privatizáció során értékesítendő vagyontárgyak, részvények és üzletrészek megvásárlására, továbbá termőföld megszerzésére használható fel. Ezzel szemben vannak olyan károsultak, akik koruk, egészségi állapotuk vagy mások miatt nem kívánják vagy nem tudják a kárpótlási jegyet az említett célokra felhasználni, nem kívánnak vagy nem tudnak vállalkozni. Az ilyen személyek számára - itt elsősorban a nyugdíjasokra, továbbá az egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt legelesettebbekre gondolok - feltétlenül indokolt lehetővé tenni, hogy a kárpótlási jegy névértéke erejéig életjáradékhoz jussanak. Ez a gyakorlatban úgy történhetne, hogy egy külön törvény rendelkezései szerint az említett személyek a kárpótlási jegyüket átadnák a társadalombiztosításnak, aki a kárpótlási jeggyel vállalkozhat, és cserébe a károsultnak havi részletekben életjáradékot folyósít. Ez a megoldás a nehéz szociális helyzetben lévő károsultakat egzisztenciális biztonsághoz juttatná, a kiépítendő szociális háló részét képezhetné. Módosító javaslatunk tehát arra irányul, hogy a kárpótlási jegy bizonyos körben életjáradékra történő átválthatóságára törvényi garancia legyen, ne pedig bizonytalan eseti egyeztetés az állampolgár és a társadalombiztosítás között. Ennek jogi akadálya véleményünk szerint nincs. A koalíciós pártok közös módosító javaslata nagyon helyesen az önkormányzatokat is kötelezi a kárpótlási jegy elfogadására, az önkormányzati tulajdonú bérlakás megvásárlásakor, maga a törvénytervezet pedig a szövetkezeteket is kötelezi arra, hogy a kárpótlási jegy ellenében a vételi jog útján földet adjon a károsultnak. Ugyanilyen alapon a társadalombiztosítást is lehet kötelezni arra, hogy meghatározott körben és mértékig a kárpótlási jegy ellenében életjáradékot folyósítson. Az életjáradék folyósítása iránti igény természetesen csak azt illetné meg, aki a kárpótlási jegyet kapta, és azt a személyt már nem, aki a kárpótlási jegyet átruházás útján szerezte. További módosító javaslataink szintén a kárpótlási jegy értékállóságát, valamint felhasználhatóságát növelik, és egyúttal e jegyek inflálódását, valamint az azokkal való manipuláció lehetőségét próbálják kizárni. Ilyen javaslatunk az, amely szerint a kárpótlási jegy ne a törvénytervezetben szereplően a kibocsátástól számított három évig, hanem a felhasználásig kamatozzon. Azt, hogy mi értendő a felhasználás időpontján, a törvény végrehajtási rendelkezése szabályozhatja. Véleményem szerint a felhasználás időpontja a végső felhasználás, tehát például nem az az időpont, amikor a kárpótlásra jogosulttól a szövetkezet megkapja a kárpótlási jegyet, hanem az az időpont, amikor a szövetkezet felhasználja. A következő két módosító indítványunk a kárpótlási jegynek a privatizációban betöltött szerepét kívánja növelni. A törvénytervezet 8. §- ának (3) és (4) bekezdése értelmében a privatizálandó vagyontárgy értékének 5- 20áig fogadható el ellenértékként kárpótlási jegy. Ezen százalékos határokon belül a konkrét értékesítés során a Vagyonügynökség határozza meg, hogy milyen mértékben fogadható el a kárpótlási jegy. E tekintetben a módosító javaslatunk arra irányul, hogy a Vagyonügynökség által meghatározott mértékig azonos ajánlatok esetén előnyben kelljen részesíteni azt, aki a privatizáció során kárpótlási jegyet kíván felhasználni. A második módosító indítványunk e körben azt célozza, hogy a törvénytervezet 8. § (1) bekezdésének rendelkezésével ellentétben a Kormány csak forgalomban lévő valamennyi kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználását függeszthesse fel, évente legfeljebb összesen 6 hónapos időtartamra, a kárpótlási jegyek meghatározott sorozatának vásárlási célú felhasználását azonban ne függeszthesse fel. A kárpótlási jegyek meghatározott sorozata vásárlási célú felhasználásának felfüggesztése ugyanis a felfüggesztés szempontjainak önkényes volta miatt az e sorozatok tulajdonosait indokolatlan hátrányba hozhatja. Végül megemlítem azt a módosító javaslatunkat, mely egy joghézagot pótol, s amely szerint, ha a kárpótlás alapjául kizárólag ingóság szolgál, és a jogosult állandó lakóhelye külföldön van, akkor az eljárásra a Fővárosi Kárrendezési Hivatal legyen illetékes. A törvénytervezet 10. §-a ugyanis, amely megyei, illetőleg a fővárosi kárrendezési hivatalok illetékességét szabályozza, nem tartalmazott rendelkezést az előbb említett esetre. Köszönöm a figyelmet. (Taps jobbról.)