Tarnóczky Attila (MDF)

1991. április 14.

TARNÓCZKY ATTILA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a hatásköri törvénynek mindössze egy fejezetével kapcsolatban mondjam el véleményemet. Ez a tűzoltóságról szóló fejezet, hiszen módosító indítványom erre vonatkozik. Indítványoztam ugyanis, hogy a 9.-től a 15. §-ig az Országgyűlés emelje ki a tervezetből a rendelkezéseket. Ezek a szakaszok vonatkoznának a tervezet szerint a tűzoltóságra. Egyébként ezzel a javaslatommal nem állok egyedül, hiszen Kövér László képviselőtársam ugyanezt szintén javasolta saját indítványában. Röviden hadd indokoljam, hogy mi vezetett erre a lépésre. Mindenekelőtt az, hogy tudomásom szerint a Belügyminisztériumban folyik a tűzoltóságról szóló törvény kidolgozása, és én ugyan elfogadom azt, hogy a hatásköröket nagyon sürgősen tisztázni kell, de úgy érzem, hogy ebben az esetben sokkal többről van szó: nem egyszerűen hatásköröket teszünk a helyükre, hanem egy meglévő tűzoltósági rendszert alapjaiban változtatunk meg, anélkül változtatunk meg, hogy igazából a részletekben elmélyednénk, hogy látnánk a koncepció lényegét, és látnánk a következményeit. Ez lenne a fő aggályom. De emellett vannak apróbb észrevételeim, amelyek úgyszintén aggodalommal töltenek el. Ha a dolognak azt az oldalát vizsgáljuk, hogy a tűzoltóság anyagi-technikai ellátását kiszolgáló személyzet létszáma a jövőben a tervezet szerint hogyan változhat meg, akkor a kép nem túlságosan rózsás. Jelenleg megyénként négy-öt ember foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Amennyiben ez megszűnik, és a jelenlegi tűzoltóparancsnokságokat fenntartó önkormányzatok kezébe kerül ez az ügyintézés, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a létszám alapjaiban fog megnőni, és ugyanakkor azt is hozzáfűzöm, hogy a megfelelő szakértelem pillanatnyilag ezekből az önkormányzatokból hiányzik, hiszen a tűzoltóság oltóanyaggal, járművekkel, alkatrészekkel való ellátása, szervizelése mind olyan ismeretet kíván, ami jelenleg nincs jelen az önkormányzatokban, új emberekre lesz szükség, emberekre és pénzre. Nem tudom megítélni, mennyi pénzre, de biztos, hogy többletösszegekre. Nézzük az ügyintézés oldalát a dolognak. Talán a kanizsai példát említeném, hiszen kanizsai képviselő vagyok, ezt jobban ismerem. Nagykanizsán a tűzoltósághoz 70 község tartozik körülbelül. A jövőben tehát az várható, hogy 70 község lakossága lép kapcsolatba a kanizsai jegyzővel, aki meggyőződésem szerint annak idején nem erre szerződött, ő azt hitte, hogy kanizsai jegyző lesz. De ez a kisebb baj, hanem a nagyobb baj az, hogy ezek szerint az ügyiratok megérkeznek a jegyzőhöz, ő továbbítja az ügyiratokat természetesen a tűzoltóparancsnokokhoz, egyrészt, mert ezt a tervezet előírja, nagyon helyesen, másrészt ha nem írná elő, akkor is továbbítani kellene, mert nem ért ezekhez az ügyekhez egyáltalán. Az érdemi ügyintézés tehát marad a tűzoltóságon, ahonnan az iratok visszakerülnek a jegyzőhöz, és megint a lakoshoz. Nem látom be, hogy ez a fajta és fokú bonyolítása az eljárásnak mennyiben nevezhető előremutató ötletnek, előremutató tervezetnek. Az is problémát jelent számomra, hogy a tűzoltóság megfosztva hatósági jogkörétől, minden bizonnyal képtelen lesz katasztrofális esetekben megfelelően eljárni, hiszen akármilyen ügyekkel nem futhat a jegyzőhöz. Óriási gondok lesznek megítélésem szerint költségvetési oldalról. És nemcsak a Parlament által kidolgozott országos költségvetésre gondolok, hanem a helyi költségvetésekre is. Kétszer lesz megnyirbálva az a pénz, ami a tűzoltósághoz kerül. Egyszer megnyirbáljuk mi, egyszer pedig az önkormányzat. Nem szűkkeblűségből, nem rosszindulatból, hanem egyszerűen azért, mert a kisebb ellenállás irányába mennek a dolgok nagyon sokszor. Az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás az állandóan támogatásért kiált, ezzel szemben egy város ritkán ég. Tehát nehéz összehasonlítani, hogy mi fontosabb adott esetben. És fölmerült - meg kell mondjam - egy alkotmányossági kérdés is, hiszen egy-egy adott város nemcsak a saját pénzét kapja meg, hanem a környező községeknek erre szánt pénzét is végeredményben, és hogyha ezt nem fordítja a tűzoltóságra - márpedig nincs jogunk ezt ellenőrizni, nem szólhatunk bele a pénz elosztásába az önkormányzatnál, a Kormány sem teheti meg -, akkor bizony adott önkormányzat más önkormányzatok pénzét fogja költeni saját tetszése szerint. Engedjék meg, hogy befejezésül két ellenérvre is válaszoljak, amelyekkel már szembetalálkoztam, és amelyek talán újra felmerülnek. Az egyik, hogy javaslatom a jelenlegi rendszert teljesen át akarja alakítani. Hát meggyőződésem, hogy ez nem igaz. Ez az elképzelés akarja a jelenlegi rendszert sarkaiból kifordítani, hiszen ha azt mondjuk, és vannak, akik azt mondják, hogy eddig is a tanácsoknak beleszólása volt a tűzoltóság dolgaiba, ez igaz, de tanácsokat önkormányzatként kezelni, önkormányzatnak tekinteni nem hiszem, hogy megalapozott elképzelés lenne, hiszen a tanács legfeljebb a hatalomnak volt a bal keze, vagy inkább egyik bal keze. A másik érv, hogy elképzelésem szerint ütközik az önkormányzati törvénnyel, amely ugye előírja, hogy a helyi önkormányzatok a tűzvédelemmel feladatként foglalkoznak, szintén úgy hiszem, nem állja meg a helyét, hiszen senki sem vitatja el azt, hogy az önkéntes tűzoltóság az a helyi önkormányzat kebelén belül működjék, annak felügyeletével, ezzel az önkormányzati törvény megítélésem szerint nem sérül, viszont nem tiltja az önkormányzati törvény azt, hogy efölött szélesebb hatáskörrel, jobb felszereltséggel, nagyobb teljesítményekre képesen létezzék egy állami tűzoltóság. Hölgyeim és Uraim! Én úgy látom, hogy a tervezet készítői úgy ítélték meg, hogy a tűzoltóság feje felett ég a ház, és oltani kell bármi áron. Véleményem szerint ez nem igaz. Ez a bizonyos ház nem ég, legfeljebb mi itt, és most rágyújthatjuk tűzoltóinkra. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)