Palkovics Imre (MDF)
PALKOVICS IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsék e napirend előtti felszólalásomat segélykiáltásnak azok részéről, akiknek a demokrácia vélhetően a legkésőbb fogja elhozni a gyümölcseit. Semmit nem értett meg a rendszerváltás lényegéből, aki úgy gondolja, hogy a munkavállalók kizárhatók e történelmi feladat aktív résztvevői közül. A mellőzés hatalmi beidegződése érthető, de a következetes érdekvédelem szempontjából teljesen elfogadhatatlan. Csak a zsarnokság engedheti meg magának, hogy pusztán hivatkozási alapul szolgál számára a nemzet elsöprő többsége. A demokráciának pedig, legalábbis szerintem, lényeges eleme, hogy a többség részvétele nélkül nem lehetséges érdemi döntés. Ehhez a részvételhez pedig a nép által választott Parlament kötelessége megfelelő feltételeket megteremteni. Kérdés, hogy mit tett a tisztelt Ház e fontos cél érdekében. A munkavállaló-érdekvédelmi szervezeteknek máig megoldatlan a helyzete. Szervezkedési szabadság valójában nem létezik Magyarországon, sőt a munkavállalók érdekvédelme területén határozottan romlik a helyzet. Ma jobban félnek a munkások, mint ahogy 1989-ben a szélsőséges pártállami utóvédek rettegtek. Sajnos a munkavállalóknak a privatizációban való részvételére ma semmilyen lehetőség nem áll rendelkezésre. Mellesleg rendkívül szomorú, hogy a privatizáció alapelveit sem sikerült tisztázni egy év alatt a szabad, választott Parlamentnek és Kormánynak. Azt sem értjük istenigazából, hogy hol van az a magabiztos nemes egyszerűség, amelyben a társadalmi szervezetek támogatására szánt pénz juttatásából eleve kizárták a munkavállalók által létrehozott társadalmi szervezeteket, tudniillik a jogelőd nélkülieket is, amelyek soha egy fillér állami támogatásban sem részesültek. Ugyanakkor ez a Parlament sajnos semmit sem tett a SZOT jogutódjánank vagyonelszámoltatása és az egyetlen fillér nélkül megalakuló munkástanácsok és független szakszervezetek működésének beindítása érdekében. Nagyon egyszerű azt mondani, hogy a piacgazdaságban spontán szerveződnek a dolgozói érdekképviseletek. Ez különben igaz, de a piacgazdaságra épülő demokráciák nem négy évtizedes diktatúra nyomán alakultak ki. Valódi piacgazdaság Magyarországon részben megfelelő törvények alkotása és azok szabályozó ereje folytán jöhet lére. Mint az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hatékony érdekvédelemre ilyen szervezetek sem jöhetnek létre a megfelelő törvényi feltételek megteremtése nélkül. Alighanem mint egykori kenyérpusztító munkavállaló megállapíthatom, hogy nagy árat fizetünk, ha ezeket a kérdéseket nem tudjuk rövid idő alatt rendezni. Felhívom a tisztelt Parlament és a Kormány figyelmét, hogy ne tegyen úgy, mintha süket és vak lenne, ha akarjuk, ha nem, látnunk és hallanunk kell, hogy a rendszerváltást igazán akaró munkások, pedagógusok, egyszerű értelmiségiek ma sajnos kiszolgáltatottabbak, mint valaha. Bizony, kimondani is szörnyű: nem ok nélkül félnek. Mert tettek valamit, hogy a demokrácia létrejöhessen, most tényleg szégyellniök kell magukat. Egy éve boldog és bizakodó voltam, mert biztatni tudtam barátaimat, akik akár munkástanácsot, akár szabad szakszervezetet akartak létrehozni. Ma roppant elkeseredett vagyok, egyszerűen nem tudok mit mondani nekik, miért kell szervezkedés miatt félteniök munkahelyüket, miért őket üldözik a főnökeik, miért kell eltűrniök ugyanazt, a sajnos tényleg hozzá nem értő, korrupt kiskirályt, aki soha nem látott, nem tapasztalt gőggel viselkedik, s teszi munkanélkülivé például azt, aki felemeli hangját a maga és a társai érdekében. Mint az egyik független érdekvédelmi szervezet elnöke, sűrűn találkozom ezzel a megkerülhetetlen, végső kérdéssel, miszerint miért tűri ezt a nép által választott új politikai erő. A munkások még ma is sok ezer "grószkárolyt" kénytelenek nap mint nap eltűrni maguk felett munkahelyeiken. Ne felejtsük ezt el, tisztelt képviselőtársaim, és javaslom, hogy próbáljuk közösen pótolni ezen a területen is mulasztásainkat. Magam élni fogok törvényalkotó jogommal, és önálló indítványt terjesztek e témában a Parlament elé. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.)