Nagy Ferenc József (FKGP)
NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter: Köszönöm, Elnök Úr! Ígérem, hogy nem élek vissza a türelmükkel. Nagyon rövid leszek. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Olyan régóta megy már ez a vita, hogy talán már el is felejtettük az előzményeket. Egy-két gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban fölvillantani, és egy-két részletkérdésre szeretnék kitérni. Az 1020-as illetve az 1439es szám alatt benyújtott kárpótlási törvénytervezet parlamenti tárgyalása a finiséhez közeledik. Az a politikai dialógus, ami e körül kialakult, nem volt érzelmi megnyilvánulásoktól mentes. Felszínre kerültek az ENSZ emberi jogi passzusai, jogi, erkölcsi érvelések, az igazság és a törvényesség szemüvegén keresztül vizsgált és hangoztatott nézetek pró és kontrája. Másfél millió sértett, tulajdonától megfosztott, megalázott, sok személyi szabadság és fizikai megsemmisítést szenvedő család kap most részleges kárpótlást e törvény elfogadásával. Megmondom őszintén, nem hittem volna egy éve, a 40 év pártállam diktatúrája utáni szabad választás befejeztével, hogy az erőszakterror okozta sebek gyógyulása ilyen nehezen megy. Fájt az az érdektelenség, közöny, amivel fogadták egyes pártok és képviselők a mintegy ötmillió főt érintő erkölcsi és anyagi rehabilitációt célzó törvényt, ami végre az októberi alkotmánybírósági értelmezés után módosított formában került a Parlament elé. Félő, hogy az újbóli felkérés a Szabad Demokraták Szövetsége részéről s annak elutasítása precedenssé válhat, ami késleltetheti és megkérdőjelezheti, de semmi esetre sem pótolhatja az Országgyűlés munkáját. Az a magánvéleményem, hogy nem törvényszerű, hogy a kormánykoalíció és az ellenzéki pártok folyamatos szembenállása, kvázi hivatalból köteles más állásfoglalása gyakorlattá váljék. Ez lehet demokratikus szuverén döntés, de országos gondjaink rendezését nem gyorsítja, hanem inkább lassítja. Tisztelt Képviselőtársaim! Ómolnár Miklós képviselőtársam már említette a fordulópont, 1949. június 8-a előtt elmaradt törvénysértések rendezetlenségét. Ez vonatkozik elsősorban a németségre, zsidóságra. Én baranyai egyéni képviselő vagyok. Ez egy kimondottan vegyes nemzetiségű megye, nagy számban élnek ott németek, horvátok, cigányok. Az a biztató, amire képviselőtársam is utalt, hogy szeptemberig remélem, a törvényhozás ezeket a nemzetiségi problémákat, illetve az elmaradt részeket is rendezni fogja ebben a törvényben megnyugtató módon. Ez nem is lehet másként, mert akkor diszkrimináció lenne. Gondolom, hogy ez a passzus remény lehet, és megnyugtathatjuk nemzetiségeinket, akik hozzám is fordultak mint kisebbségi miniszterhez ebben a kérdésben. Úgy érzem, hogy a bolgárkertészetnek volt egy sérelme, de ahogyan a jelentésben láttam, talán sor kerül ennek a rendezésére. A cigánykérdést kicsit el kell választani. Nem lehet ezeket a kérdéseket etnikai kérdésként fölvetni, mert ez a dolgok összekeverése. Az 1945-ös földosztás során a cigányságnak is lett volna lehetősége földhöz jutni. Temrészetes, hogy abban az elesett állapotban ez a réteg nagyon kevés számban élt ezzel a lehetőséggel. A másik kérdés a jogi személyek öröklése. Gondolok itt a legeltetési társulatokra, a volt úrbéli erdőbirtokosságra, amelyek tulajdonképpen magántulajdonon alapuló közösségi vagyonok, de nem önkormányzati tulajdonok. Ezt külön kell választani majd az önkormányzati tulajdon tárgyalásánál is, és ezeket a kérdéseket is feltétlenül rendezni kell. Nagyon nehéz az erdők kérdése. Nem mehetünk el mellette szó nélkül. A nyugati megyékben, így Vas, Zala megyében különösen érdekes ez a kérdés. Ott a fölajánlott földek nagy része, illetve az elvett, majd a betelepített földek nagy része erdővel történt, és ennek a rendezésére nagyon oda kell figyelni. Gondolom, a végrehajtási utasításban megfelelő előrelátással kell róla gondoskodni. A nemzeti parkok kérdése is fölmerült egyes képviselőtársaink részéről, így a kiskunsági és a badacsonyi állami gazdaság területe, amely romlásnak indult, itt nagyon oda kell figyelni ezekre a kérdésekre, és a nemezti park, különösen a meglévő tanyák mellett lévő területek rendezésére. A nemzeti vagyon kérdése hogyan engedi ezt megoldani? Feltétlenül figyelni kell rá, nehogy a rendezésnél újabb sérelmeket okozzunk. Azt hiszem, hogy Mizsei Béla képviselőtársam említette meg a biotermelés és a talajaink leromlását. Nem mondok vele újat, közismert, a skandináv államokban, de különösen a volt NSZK területén rendkívül sokat áldoztak a környezetvédelmi károk megszüntetésére. Sajnos ezt a folyamatot a határokkal nem lehet megállítani, a levegő, a vízszennyeződés hozzánk is átfolyik. A 40 év gazdálkodása olyan helyzetet teremtett a mezőgazdaságban, hogy az a számos állatmennyiség, ami valamikor a jó gazdát jellemezte - ahány hold, annyi számos állat -, egy-két gazdaságot kivéve nem valósult meg. Tudom, vannak kimondottan állattenyésztő telepek nagy szarvasmarha-létszámokkal, nem ezekre gondolok, hanem azokra a gazdaságokra, akik a növénytermesztést sokkal egyszerűbbnek látták, és fölszámolták az állatállományukat. Itt a talaj erőfönntartását kimondottan műtrágyára fordították. Ez a talajnak nemcsak az elsavanyodásához vezetett, amely most már a vizeinket is veszélyezteti: egyes fákon már észre lehet venni a kipusztulás tüneteit. (Mozgolódás, közbeszólások: Nem általános vita!) Ez nagyon is részletes vita, igen. Gondolom, hogy a talajromlás, a humuszszegénység, a szerkezet változása a jövő gazdálkodásának a feladata lesz. Ehhez kapcsolódik az a biotermelés, amikor a kemikáliák és a vegyszerek mellőzésével, nagyobb kézi munkával teremtünk majd nagyobb piacot ezeknek a gazdálkodóknak. Végezetül, de nem utolsósorban megemlítem én is az öreg tsz-tagokat a másfél hektár biztosításával kapcsolatban. Nagyon lényegesnek tartom, hogy ezek az emberek, feltételezve azt az eszmei vagy elméleti lehetőséget, hogy minden földet visszaigényelnek, ami ad absurdum, s nekik nem marad terület, hogy a nyugdíjas háztájijukat megkapják, úgy érzem, hogy ez a másfél hektár beépítés biztonságot nyújt ennek a rétegnek. Köszönöm a figyelmet.