Papp Sándor (MDF)
DR. PAPP SÁNDOR (MDF): Igen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akár jelképesnek is tarthatjuk, hogy a magyar Parlament éppen ma, április 22-én, a Föld napján környezetvédelemmel összefüggő országgyűlési határozatok meghozatalán fáradozik. Néhány év óta Denis Hayes környezetkutató javaslata alapján az emberiség ezen a napon tükröt tart önmaga elé, megvizsgálva, hogy milyen a viszonya a természeti környezetéhez. A Föld napján kormányzati és nem kormányzati szervezetek kiadványokkal és rendezvényekkel hívják fel a figyelmet arra, hogy a három természeti szféra, a föld, a víz, a levegő állapota egyre aggasztóbbá válik, s ebben a tekintetben nekünk, magyaroknak szűkebb és tágabb környezetünkben szintén bőven van teendőnk. Igen tisztelt Ház! A szóban forgó országgyűlési határozattervezet általános vitája, jól tudom, lezárult. Mégis engedtessék meg nekem, hogy az eseményt, a Föld napját ennek kapcsán néhány szóval méltathassam. Az emberiség viszonya természeti környezetéhez - a megállapítás szinte közhelyszerű - a XX. század második felében drámai módon megváltozott. A kialakult helyzetet egyetlen számadattal jellemezve azt mondhatjuk, hogy természeti környezetünkből évente mintegy százezermillió tonna nyersanyagot és energiahordozót termelünk ki, amelynek nagy része még ugyanazon évben termelési és fogyasztási hulladék formájában visszajut a környezetbe. Ez a folyamat - könnyen belátható - helyi, regionális, sőt egyre inkább globális veszélyek forrásává válik. Háborút viselünk természeti környezetünk ellen - vonják le ebből sokan a következtetést. Mindez a civilizációs fejlődés velejárója és ára - vélekednek mások. Az emberiség történelme során kapcsolatunk a természeti környezethez nagyjából három szakaszra osztható. A mítoszok korában az ember a természetben élt, része volt a természet teljességének, félelemmel és tisztelettel figyelte a természet erőinek gyakran féktelen játékát, és áldozatokat hozott a titokzatos erők kiengesztelésére. Talán azt mondhatjuk, hogy ezek lehettek a paradicsomi idők. Ezt követően megjelenik a hódító ember. Lynn White amerikai történész szerint ez a magatartás - szellemi alapvetését tekintve - akár a Bibliáig is visszavezethető. Hiszen mit is olvashatunk Mózes I. könyve 1. fejezetének 28. szakaszában: "Sokasodjatok és szaporodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon." A felfogás az újkori európai szellemiségben markáns módon kereken háromszáz évvel ezelőtt jelenik meg, amikor Descartes filozófiai operációjával a gondolkodó embert kimetszi az őt körülvevő világból, megjelenik az én és a világ kettőssége, és a gondolkodó én - a logika törvényei szerint - behatol a természet titkaiba. Ha pedig a törvényeket feltárja, kézenfekvő, hogy fel is használja a maga javára. A nagy kérdés persze - amellyel ma szembesülünk - éppen az, hogy meddig ismerheti meg, és meddig használhatja ki, hol az a mérték, ahol még nem veszélyeztetjük biológiai létezésünk természeti alapjait. Tisztelt Ház! Az elmondottak nyomán éppen napjainkban kell a harmadik korszakba, az együttműködés korszakába való átlépés kényszerét felismernünk, és lehetőségeit fontolóra vennünk. Meglehet furcsán hangzik, hogy ezzel a politikai tartalmat is kifejező fogalommal, amellyel eddig az ember és ember, a társadalmi csoportok, a népek és országok viszonyának egy lehetséges módját írták és írják le, most az ember és természeti környezete kapcsolatának új periódusát kívánjuk jellemezni. A természet jó kooperáló partner, kapacitásai csaknem kimeríthetetlenek, az emberi feltáró tevékenység révén megismert viselkedése és törvényei egyértelműen jelzik - persze akkor, ha lényegidegen kritériumok nem szólnak közbe -, hogy hol a mérték, hol a határ, meddig mehetünk el a beavatkozásban természeti léthelyzetünk veszélyeztetése nélkül. Tisztelt Ház! A szóban forgó határozati javaslat egyes nemzetközi környezetvédelmi kérdésekről megvalósítása esetén jó példa lehet erre az együttműködésre. A feladat nagyszerű és felemelő. A Duna völgyének mint összeurópai értéknek a megmentése, ahol megvalósulhat a térség érintett népeinek együttműködése is. S a közös munkában feloldódhatnak azok az ellentétek, amelyeket történelmi tehertételként cipelünk magunkkal az új évezred felé. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Napjainkban kereken ötmilliárd, alig több mint tíz év múlva megközelítőleg tízmilliárd ember akar uralkodni a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És ez olyan kihívás, amivel az emberiség történelme során még soha nem nézett szembe. Súlyos kihívás, melyre éppen fennmaradásunk érdekében a nem is távoli jövőben válaszolnunk kell. Válaszunk csak akkor lehet helyes, ha fontolóra vesszük Niels Bohrnak, a század egyik legjelesebb fizikusának figyelmeztető jelzését: "Az ember nem csupán külső szemlélője, hanem részvevője a természet gyönyörű színjátékának." Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.)