Andrásfalvy Bertalan (MDF)
DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Tájékoztatása a történtekről kissé hiányos. Ez némiképpen félrevezeti az Országgyűlést. A Nemzeti Színházban olyan helyzet alakult ki, már tavaly, hogy a színház teljes szétesésével fenyegetett. Október óta 19 előadás elmaradt, 31 műsorváltozás volt, számos esetben nagy késéssel kezdődött az előadás a múlt évben. A színházat feltűnően nagy számban hagyták el művészei, és anarchia ütötte fel a fejét, és Csiszár Imre ellehetetlenült mint igazgató. Ezek a sajtóban is nyomon követhető tények. (Taps a kormánypártok soraiból.) Ebben a helyzetben a nem cselekvés felelőtlenségével szemben a cselekvés felelősségét választottam, és úgy döntöttem, hogy a színház vezetőjét felmentem. (Taps a kormánypártok soraiból.) Megjegyzem, hogy Fodor Tamás képviselő úr interjúiból és jelen interpellációjából sem olvasható ki az, hogy ő elégedett lett volna, vagy akár csak elfogadhatónak tartotta volna Csiszár Imre színházvezetői munkásságát, és az intézkedés jogszerűségében sem kételkedett, ahogy azt az előbb is hallottuk. Természetesen, amikor kifejeztem Csiszár úr vezetői munkájával szemben az elégedetlenségemet, ez nem jelenti rendezői képességeinek megkérdőjelezését. Éppen ellenkezőleg: arra akkor és most is számítani akartam. Erre figyelemmel kerestük vele a kompromisszum lehetőségét, nem akkor, azon a drámai napon, hanem sokkal korábban, már hetekkel előtte. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. Feltehetőleg eleve nem volt helyes az igazgatói és a művészeti vezetői teendők ellátásával egyetlen embert megbízni. E kettős teher - mint ahogyan Csiszár Imre maga is elismerte - meghaladta erejét. A minisztérium a múlt év novemberében tartott célvizsgálattal ugyan 1989/90-es évad értékeinek, kudarcainak a számbavételére irányult, már akkor érzékelni lehetett, hogy a 90/91-es évad várható feszültségekkel jár. A színház belső, elsősorban szervezeti jellegű korszerűsége nem indult meg, a művészeti tanács nem működött, vezető színészek visszaadták szerepüket, elmaradtak bemutatók vagy csúsztak, néhány darab aránytalanul költségesebb volt, ugyanakkor a nézőszám visszaesett. Ezekről pontos adataink vannak a vizsgálat eredményeként. Ezen tények, az előadásokat ért kritikák hatására kezdett el a minisztérium foglalkozni a vezetőváltoztatás gondolatával, s a munkaszervezési-vezetési hibák tették elkerülhetetlenné azt, nem pedig valamilyen feltételezett politikai megfontolás. A vezetőváltozás szükségességét elismerték a színházi szakma vezetői, többek között Törőcsik Mari és Lampl Lajos a Kamara, illetve a szakszervezet részéről; Babarczi László, a Színházi Szövetség egyik vezetője pedig a Népszabadságnak adott interjújában szögezi le, hogy "Csiszár körül a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a megoldása reménytelennek látszott". Nézetkülönbség a váltás időpontjában volt. Vajon van-e ideális igazgatóváltási időpont? Képviselőtársam azt veti a szememre, hogy ilyen helyzetben gyorsan cselekedtem. Félek, hogy az évad hátralevő része azt igazolja: döntésemmel elkéstem. A válsághelyzet megoldása érdekében széleskörűen folytatott tárgyalásaim során egyre többször vetődött fel Ablonczy László neve, aki a Népszabadság egyik cikkírója, kivételesen felkészült kritikus és színházi közíró volt, akit becsülnek szorgalmáért, színházrajongásáért és szókimondó személyiségéért. Reményem szerint Németh Antalhoz hasonló személyiség. A tárca feladata kettős: támogatja az új színházvezetést a válság kezelésében és a folyamatosság biztosításában, és segíti az új, korszerű Nemzeti Színház arculatának a kialakulását. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiból.)