Tirts Tamás (Fidesz)
TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes állami tulajdonban álló vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával egy korábbra beígért adósság törlesztéséhez kezd hozzá a tisztelt Ház. Az önkormányzatok működéséhez, mindennapi feladataik megoldásához elengedhetetlen követelmény a tulajdonviszonyok tisztázása, az önkormányzatok működéséhez szükséges vagyon biztosítása. Ennek a törvényjavaslatnak a címében is jelzett feladata az lett volna, hogy az Alkotmány és a tavaly elfogadott önkormányzati törvényt figyelembe véve meghatározza azokat a végrehajtási szabályokat, amelyekkel az állami tulajdon önkormányzatok részére való átadását az állam és a helyi önkormányzatok közötti tulajdonmozgás jelentős részét lezárja. Több mint fél éve ezt várták, ezt várják tőlünk az önkormányzatok és az önkormányzatokban élő polgárok. A tavaly elfogadott önkormányzati törvény, a törvény erejénél fogva, ex lege létrehozta a korábbi monolitikus állami tulajdonból az önkormányzati tulajdont. Az önkormányzati törvény általános elvévé vált a vállalkozói önkormányzatok megteremtése, vagyis az, hogy az önkormányzatok tulajdonosi érdekeltséggel vegyenek részt a közszolgáltatások szervezésében és vállalkozási lehetőséget garantáló vagyonmennyiséggel is rendelkezzenek. Mindezt a beterjesztett törvényjavaslat figyelmen kívül hagyja, vagy ha úgy tetszik, semmisnek tekinti, hiszen a törvényalkotói szándék nemhogy az önkormányzati törvény végrehajtását nem tűzte ki célul, hanem éppen ellenkezőleg annak több helyen módosítását, a vagyontárgyak esetében már többen elmondták ellenzéki képviselőtársaim: ezek szűkítését, illetve a korábbi törvény egyes részeinek hatályon kívül helyezését jelenti. Nemhogy a címében jelzett feladatnak nem felelt meg a mostani formájában ez a javaslat, hanem más célt is szolgál. A kormányzat s annak vezető pártja, a Magyar Demokrata Fórum tavaly nyáron meghirdette, fennen hirdette: vállalkozói önkormányzatokra van szükség, és az önkormányzatiság létrejöttével Magyarországon végbemegy majd a rendszerváltás. Nos, a beterjesztett javaslat éppen ellenkező képet mutat. A vállalkozói önkormányzatok helyett még az önkormányzatokat jogosan megillető vagyontárgyakat sem kívánja teljes egészében átadni a kormányzat, hanem, ahol lehet, ezek körét erősen szűkíti. Sóvágó László képviselőtársam a Fórum nevében elmondotta, hogy már nem vállalkozói önkormányzatokra van szükség, hanem sokkal inkább a szolgáltatás a cél. A beterjesztett javaslat 43. §-a pedig egyenesen relativizálja az önkormányzatok tulajdonjogát, hiszen lehetővé tenné, hogy akár kormányrendelettel az adott önkormányzat vagyonát az állam elvonja úgy, hogy eközben nem érvényesülhet a tulajdonformák egyenjogúsága az Alkotmány 9. § (1) bekezdése, az önkormányzati tulajdon tiszteletben tartása az Alkotmány 12. § (2) bekezdése szerint; szemben Böröcz István képviselőtársammal én úgy érzem, hogy ez egy nagyon jogos felvetés és a tulajdonhoz való jogot kimondó alkotmányos rendelkezések egész sora. Lásd az Alkotmány 13. §-a. Vagyis, amennyiben a törvényjavaslat az állam és az önkormányzat közötti vagyonmegosztást a feladat- és hatásköri jogosítványok mozgásával köti össze, úgy semmi sem garantálja a jövőben az önkormányzati tulajdon önállóságát és autonómiáját, ellenkezőleg éppen feloldja annak határait, és képlékennyé teszi azt. Így a javaslat az önkormányzatok vagyonának egy jelentős részére nem tulajdonjogot biztosítana az önkormányzatoknak, hanem - kérek figyelmet - a szocialista állami tulajdon működtetéséhez kialakított kezelői jogot adná meg. Lényegében tehát ez a 43. §, amit egyébként a miniszter úr is jelzett expozéjában, hogy az némi módosításra szorul, a tulajdonrendszer egyik elemét, az önkormányzati tulajdont az államigazgatás érdekeinek rendelné alá. Nem véletlen, hogy a Kormány ezzel a javaslattal egyidőben javaslatot terjesztett elő az Alkotmány olyan irányú kiegészítésére, amely e rendelkezés elfogadását megengedné. Ezzel az állam a kisajátítás nélkül bármikor igénybe vehetné az önkormányzatok vagyonát a saját közszolgáltatási döntéseinek végrehajtásához. Ez a lehetőség kísértetiesen emlékeztet az állami mindenhatóság tulajdonjogi alapjait megadó szocialista állami tulajdonra. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ez lenne az igazi rendszerváltás? Az új önkormányzati alapokon működő új Magyarország? (Mozgás.) De továbbmegyek. A beterjesztett javaslat paragrafusok hosszú során át úgy módosítja az önkormányzati törvényt, mintha nem is kétharmados szabályozását érintő kérdésekről lenne szó, hanem egyenesen az önkormányzati törvényben megfogalmazott parlamenti akarat végrehajtásáról. Sem a zárórendelkezésekben, sem a módosuló jogszabályokban nem találtam ilyen utalást. Végül is a bizottsági viták során sikerült a Belügyminisztériumtól egy feljegyzést kicsikarni, amiben is elismerik, hogy a beterjesztett javaslat 4., 8., 14., 20., 40., 41., 45. és 46. §-a részben vagy egészben kétharmados szabályozást igényelnek. A FIDESZ parlamenti frakciója szerint ennél a körnél lényegesen több helyen érinti a kétharmados szabályozás körét, amennyiben a javaslat így marad. Már most jelezném ezeket a problémaköröket, hogy a kormánypárti képviselőtársaim is el tudjanak ezen gondolkodni. Elsőként rögtön a törvényjavaslat 2. § (3) bekezdését említeném, ahol is az ingatlankezelő szerv kezelésében álló épület önkormányzati tulajdonába adását csak akor ismeri el, ha azt az önkormányzat, illetőleg közüzem használja. Ugyanakkor megtiltja ezeknek az épületeknek önkormányzati tulajdonba adását arra az esetre, ha azok nem önkormányzati feladat- és hatáskör, illetve közszolgáltatás céljára szolgálnak. Ez a megoldás ellentétes az önkormányzati törvény 107. §-ának 1/d pontjával, amely kimondja, hogy tanácsi intézmény vagyona korlátozás nélkül önkormányzati tulajdonba kerül. Az állam a tulajdonos jogán elvileg megtehetné, hogy saját vagyonából azt ad át az önkormányzatok tulajdonába, amit akar, ha időközben a kötelezően átadandó vagyoni kört nem szabályozta volna az önkormányzati törvény tavaly nyáron. Második problémakörként említeném a főváros és a megyei jogú városok esetét, szintén elhangzott, amikor is a beterjesztett javaslat úgy rendelkezik, hogy az ezer négyzetméter területű irodaépületek nem adhatók önkormányzati tulajdonba. A korábbiakkal összhangban itt is meg kell jegyezni, hogy az önkormányzati törvény nem adott ilyen felhatalmazást, hogy a vagyonátadás során akár a Parlament, akár a Kormány korlátozza az átadásra kerülő vagyoni kört. Egy harmadik nagy problémakör - többen érintették - a földdel foglalkozó része a javaslatnak, a 10. és 11. §-ok, amelyek alapvetően módosítják az önkormányzati törvény 107. § V. fejezetét, amely kimondja, hogy minden olyan állami föld, amely az önkormányzatok belterületére esik, az adott önkormányzat tulajdonába kerül. Ezzel szemben a törvényjavaslat nem rendeli el az állami vállalatok, szervezetek kezelésében állami tulajdonú belterületi állami földek önkormányzati tulajdonba adását. Mint hallottuk, a miniszter úrnak az a véleménye, hogy a belterületi föld holt tőke; az önkormányzatok úgy sem tudnának ezzel mit kezdeni. Ehelyett ez a javaslat bevezeti a beépített, illetve beépítetlen belterületi állami föld kategóriáját, és ezzel a javaslat 11. § (2) bekezdésében meghatározott kivételek gyakorlatilag egy fő szabályt fogalmaznak meg. Ettől kezdve csak a beépítetlen földről beszél. Ezzel a szabályozással pedig erősen szűkítik az önkormányzati tulajdont, olyannyira, hogy amennyiben ez a szabályozás akár kétharmaddal is, de elfogadást nyerne, úgy a profittermelés egyik legnagyobb lehetőségét adó belterületi földek túlnyomó többségét kivonnák az önkormányzatok vagyoni köréből. Ami pedig még így is megmarad, ott a javaslat lehetőséget biztosít ugyanezen paragrafus 6. részében a vagyonátadó bizottságoknak, hogy az önkormányzatok kárára használati jogot biztosítson a beépítetlen földön lévő közműtulajdonosok számára úgy, hogy az önkormányzatot még kártalanítás sem illeti meg. További nagy problémakör a közüzemekre vonatkozó rész, amely figyelmen kívül hagyja, hogy a közüzemek közé az önkormányzati törvény a tanácsi alapítású költségvetési üzemeket is besorolta. Az önkormányzati törvény 107. § 1/b pontja szerint közüzem vagyona az önkormányzat tulajdonába tartozik, ennek átadását, az önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztását végezhetné el a vagyonátadó bizottság, amennyiben erre a javaslatban levő törvény különböző feltételeket mond ki, úgy gyakorlatilag itt is az önkormányzati törvény módosulása következik be. Itt külön is felhívnám a figyelmet egy speciális szabályozásnak a kidolgozására, amit a megyei jogú városok és a megyék vagyonmozgatása tesz szükségessé, mivel a kiüresedett megyei funkcióhoz az alapítói jog elismerésével aránytalanul több vagyonrész illetné meg a mostani javaslatok szerint a megyét, mint a megyei jogú várost. Úgyszintén sérti az önkormányzati törvényt az egyéb vagyonról szóló rész, hiszen a 107. § 1/d pontja az önkormányzati törvényben a tanácsok kezelésében, illetőleg tulajdonos irányítása alatt mindenféle intézmény vagyona az önkormányzat tulajdonát képezi - így szól. Kétségtelen, hogy e körből csak az ingatlanokat adta át az önkormányzati tulajdonba a törvény, az ingóságokról, az ingókról eddig nem szólt. Így tehát vagy azt teheti a javaslat, hogy egyszerűen kinyilvánítja az ingók átadását, vagy e vonatkozásokban részletesebben szabályoz. Ez utóbbi esetben viszont már újabban ismét önkormányzati tárgykört szabályoz, s akkor a megfelelő törvényhozási eljárást kell itt is alkalmazni. Összességében tehát ezek voltak azok a fő problémakörök, amelyeket mindenképpen a részletes vitában is érinteni fogunk, és amelyekben érdekes módon a Belügyminisztérium előbb említett jegyzéke nem tartotta szükségesnek a kétharmados szabályozást. Ezen már nem is csodálkoztam, hiszen az ő felsorolt jegyzékük, illetve az énáltalam érzékelt problémák a törvény egészét kiadják, nyilvánvalóan, hogy előbb-utóbb ebben is valamifajta megegyezés majd csak születik. Összességében elmondható, hogy a beterjesztett javaslat nincs összhangban sem az Alkotmánnyal, sem a tavaly elfogadott önkormányzati törvény 107. §- ával. Hiányzik a törvényjavaslatból az elvi megalapozottság is, amely meghatározta volna, hogy milyen tulajdonviszonyokat céloz meg a tervezet. Talán ebből is fakad, hogy a törvény szerkezete nem tükrözi a vagyontárgyak fontossági sorrendjét. Ehhez a problémához kapcsolható, hogy a törvényjavaslat fejezetenként, tárgyanként vagy akár szakaszonként is eltérő jogi szabályozást alkalmaz. Az eljárási szabályok szétaprózódása súlyos jogi problémákat is felvet, és ezek közül is egy kisebb csokrot itt átnyújtanék. Először is a tulajdonba adást a javaslat több esetben is a miniszter által egyoldalúan megszabott feltételek elfogadásához köti, a beterjesztett javaslat 8. § (2) bekezdés, illetve (3) bekezdés, amely szó szerint a miniszter által meghatározott feltételek teljesítéséhez köti. Ez a megfogalmazás teljesen homályos, nem lehet tudni, hogy milyen miniszteri feltételekre gondol egy törvényjavaslat. Második főbb kifogás: más esetben a javaslat az önkormányzatokat az állami szervekkel, például az Állami Vagyonügynökséggel megállapodások megkötésére kötelezi. E szabályozási javaslat erőteljesen vitatható, mivel a megállapodás két egyenrangú fél között az akarati autonómia elvére épül, és ily módon kötelező előírás csorbítja az önkormányzatok önállóságát. Ebben az esetben az önkormányzatok számára megállapodást előírni kógens módon abszurdum. Ezt egy tervutasításos rendszerben lehet csak megtenni, hiszen mi van akkor, ha az önkormányzatok számára kedvezőtlenek a feltételek, s nem kívánnak megállapodni. Nem megállapodást kell előírni megítélésünk szerint, hanem egyeztetést. Nem derül ki a javaslat szövegéből egyértelműen, melyek a kötelező normák, s melyek esetében lehet külön megállapodást kötni, s hiányzik megítélésünk szerint - ellentétben Sóvágó Lászlóval - a szabályozásból az önkormányzatok számára is megnyugtató garanciális elemek rendszere. A javaslat egyenetlen abból a szempontból is, hogy kétszer annyit foglalkozik a műemlékekkel és a vízművekkel, mint például az önkormányzat számára életbe vágó föld vagy közüzemek szabályozásával. Külön szólni kell a zárórendelkezések köréről, hiszen itt a törvényjavaslat szövegéhez nem szervesen kapcsolódó jogi szabályok találhatók. Ugyanakkor a politikai szándék világos, s erősen korlátozzák itt is az önkormányzati vagyon körét. Három problémáról kívánok még itt röviden szólni. Az egyik a 47. §, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése nem ennek a törvénynek a feladata, megítélésem szerint. Nem is érthető pontosan, hogy mire gondol a törvényalkotó, hiszen megítélésünk szerint ezen ingatlankörök egy nagy része már az önkormányzati tulajdonban van. Amennyiben ezen ingatlanok körét érinti a javaslat, és erre vonatkozik, úgy mindenképpen alkotmánymódosításra lenne szükség, ha így akarja megoldani a törvényalkotó a szándékát. A 48. §-ban a világkiállítás övezeteként kijelölt terület és ingatlanvagyon már most a fővárosi és a kerületi önkormányzatok tulajdonában van, így ezt erősen csorbítaná: szintén kétharmados törvénymódosítást igényel. De itt is megjegyzem, hogy ezt a szabályozást nem ide kell beépíteni, és az a félelmünk is megvan, hogy itt ezek a részszabályozások mintegy később lefolytatandó politikai vitákat próbálnak prejudikálni. Az 50. §-ban pedig az önkormányzati törvény 107/5. §-a sérül: ugyanis a belterületi állami földek között korábban a törvény nem tett különbséget a használók szerint. A javaslat, amely arról szól, hogy a szovjet laktanyákat kizárólagosan ezentúl a Kormány hatáskörébe kell vonni, e tekintetben az önkormányzati törvényt módosítja. Tisztelt Országgyűlés! Mindezek figyelembevételével elmondható, hogy a beterjesztett javaslat jelen formájában alkotmányellenes, lényegi körben módosítja az önkormányzati törvényt, így a törvény nagy részét mindenképpen kétharmados törvénynek kell tekintenünk. Végezetül egy rövid, kis megjegyzést tennék még, mielőtt befejezném. Egyik képviselőtársam tegnap mondta, s nagyon szellemesnek találtam, hogy amikor egy új önkormányzati törvény vitája kezdődik meg a Parlamentben, az igazából a görög eposzokhoz hasonló, amikor is mindenki elmondja - két tábor van, ahol mindenki elmondja - az invokációt, megtörténik a segélykérés, megcsillannak a fegyverek a két oldalon, és utána - gondolom, az eposzi jelző ezért is hangzott el - hónapokig tartó küzdelem - jelen esetben törvényről van szó, ez épp elég súlyos az ország életében - kezdődik, ahol is a kölcsönös sebejtések folynak. Az én megítélésem szerint nagyon jó lenne, hogyha ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán ezt az eposzi küzdelmet az önkormányzati bizottságban és itt a plénumban is el tudnánk kerülni, s arra kérném az Országgyűlést, hogy ne a hiábavaló hitvitákat folytassuk, hogy ki önkormányzatbarát, és ki centralizál, ki decentralizál, hanem a kétharmados szabály elismerése után köttessenek meg azok a politikai alkuk, amelyekről már Józsa Fábián is beszélt, és a hónapokig tartó vitázás és fölösleges módosítási eljárás helyett egy új életképes javaslat szülessen. A magam részéről köszönöm a figyelmüket. (Taps.)