Dénes János (független)
DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy a megtiszteltetés számomra, hogy közvetlen Maczó Ágnes képviselőnő után szólhatok. Pontosabban azért, mert a jelen pillanatban megragadom azt a lehetőséget, hogy üdvözöljem Antall József miniszterelnök úr izraeli látogatását, mégpedig érzelmi és értelmi ítéletem alapján, érzelmileg is megfontoltan és értelmileg is meggondoltan. Különösképpen annak tükrében, ahogy erre ma a Magyar Rádió a Kurírra hivatkozva sajtóhangvételt adott (derültség), mégpediglen - szándékos az ilyen csúf megfogalmazás - hogy Antallnak felelnie kell Izraelben. Antall miniszterelnök úrnak nem felelnie, hanem miniszterelnökként megfelelnie kell Izraelben. Az izraeli látogatással kapcsolatban meg kell hogy jegyezzem a tisztelt sajtóhangvételre, hogy Magyarország és a Magyarországon élő izraelita, illeve zsidó közösségek évszázadok, egyesek szerint évezredek óta együtt élnek, és a történelem folyamán ez az együttélés számos kiváló és környezetünkben megcsodálni való példát hagyott. Hogy csak a legközelebbi múltba, 1866-ba nyúljunk vissza, amikor is Európában és környezetünkben itt, Magyarországon először emancipálták a zsidóságot. A magyar zsidóság és közvetve a nemzetközi zsidóság is köszönheti ennek az eredménynek azt az életlehetőséget, amely a zsidóságot képessé tette arra, hogy a holocaust szörnyű borzalmait átélje. Jóllehet a holocaust az én megítélésem szerint magyar holocaust is volt, és a zsidó holocaust a magyar holocaustnak egy része Magyarországon. Amikor ezt ebből a kérdésből elmondottam, akkor engedjék meg azt, hogy mindnyájunk figyelmét felhívjuk arra, hogy közös ügy az, milyen eredménnyel végződik ez a tárgyalás Izraelben. És azt hiszem, ennek a tárgyalásnak az a lényege, hogy miközben Magyarország elsők között gesztust tesz Izrael felé, és Izrael is Magyarország felé, mind a két fél tartsa tiszteletben az egymás belügyeibe való be nem avatkozás fontosságát, mert ha ezt a két fél tiszteletben tartja, akkor tud eredményes és gyümölcsöző lenni mindkét ország, mindkét nép számára ez a találkozás. Ezzel ezt a témát befejeztem, de engedjék meg, hogy még hivatkozzak arra, amely minden képviselőtársam előtt ismert és tudott, a Statisztikai Hivatal által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint tavalytól az idei évre 100 ezer fővel kevesebben vagyunk itt magyarok, a megcsonkított Magyarországon. Annak ellenére vagyunk ennyivel kevesebben, hogy 10 ezerre vagy 10 ezer felettire tehető az idemenekültek száma. Amikor ez a rideg statisztikai adat, egyes úgynevezett "szakemberek" a sajtó útján hangot adnak demográfiai hullámnak. Azt hiszem, hogy ez az egy esztendő alatti 100 ezer fős létszámcsökkenés figyelmeztető kell hogy legyen az egész ország, de elsősorban a Parlament számára. Figyelmeztetés arra, hogy Magyarországon igenis szükség van a magyarság védelmére. Ezt a szót nem most találtam ki, nem most szállt meg az ihlet, ezt a Történelmi Igazságtétel Bizottságban akkor említettem fel, amikor az ökumenikus egyházalapításra, illetve templomépítésre és a nemzetiségek támogatására szót emelt a Történelmi Igazságtétel Bizottság, teljes egyetértésemmel, helyeslésemmel, segítő áldozatkészségemmel, ugyanakkor említettem meg a magyarság védelmét is. A felemlítettek mellett szükséges még megemlíteni a vezető állások helyzetét Magyarországon. Gadó képviselőtársam a legközelebbi múltban interpellált és azt engedte meg magának, hogy a Hunnia szerint - nem is tudom, hogy hivatkozott - egyetlen vezető állásba sem kerülhet zsidó származású magyar állampolgár. Azt hiszem, hogy nincs ilyen veszély Magyarországon, hiszen ugyancsak a Parlamentben az én számból hangzott el az ózdi kokillarobbanás áldozatainak a névsora, amelyet a tisztelt Ház figyelmébe ajánlok, akkor említettem, hogy nem ezek az embertípusok tolonganak a privatizáció környékén. Amikor mindezt elmondtam, engedje meg a tisztelt Ház, hogy felhívjam arra a vetületre a figyelmét+ (Rockenbauer Zoltán közbeszólása: Milyen embertípusok?) Ha meg tetszik a kérdést szabályosan tenni, akkor reagálok rá. Most köszönöm a közbeszólást. Ha engedélyt kapok befejezésre, akkor folytatom. Ha erről keveset beszéltünk, ugyancsak a képviselőtársam figyelmébe ajánlom a jelentést a magyar gyermekek helyzetéről, amit a Statisztikai Hivatal után ugyancsak szakembergárda tett le elénk és amint látják, gyászjelentés formájában. Ha 1991-ben ez sem elég figyelmeztető az ország népének, a tisztelt Parlamentnek és a Kormánynak, akkor semmi. Tessék ezen elgondolkodni és köszönöm, hogy meghallgattak. (Jobb oldalon szórványos taps.)