Gyurkó János (MDF)

1991. május 19.

DR. GYURKÓ JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottságnak csak az egyik előadója vagyok. A bizottságunk hatáskörébe tartozó VI. fejezet építésügyi részével fogok foglalkozni a továbbiakban. A környezet- és természetvédelmi ügyekkel és javaslatokkal kapcsolatos döntéseinket dr. Mészáros Péter képviselő úr már megismertette Önökkel, de nem tudom, lehet, hogy még kiegészítést fog tenni. (Mészáros Péter bólogat.) A törvényjavaslatnak tehát a 77.-től a 86.-ig terjedő szakaszaival kell foglalkozzam. Csak azokról a módosító indítványokról beszélek, amelyeket a bizottság támogatott. Az elutasító véleményeket is megtalálják a 2369-es számú közös jelentésben, amelyet most osztottak ki. Ennek a 160. pontjában Ráday Mihály képviselő úr javasolta a 77. szakasznak a kiegészítését. Ez a szakasz az önkormányzati képviselőtestület településrendezésre és településfejlesztésre vonatkozó döntéseivel foglalkozik. Itt Ráday Mihály képviselő úr kiegészítése arra vonatkozik, hogyha a képviselőtestület lakossági véleményt utasít el egy ilyen döntéssel, akkor azt indokolni köteles. Az önkormányzati bizottság is ugyanerre az álláspontra helyezkedett, mi is támogatjuk ezt az indítványt, akárcsak a hasonló jellegű, a 166. pontban szereplő indítványt, amely az önkormányzati bizottságtól származik, és szintén Ráday Mihály képviselő úr javaslata nyomán született. Ezt is támogatjuk, mert a képviselőtestületet meggondolásra készteti a külső vélemény automatikus elutasítása helyett. A jelentés 162. pontjában az én javaslatom olvasható. Ez a törvényjavaslat 78. §-a (4) bekezdéséből kihagyni javasolja az önkormányzati képviselőtestület hatásköréből a belterület határvonalának a megállapítását. Azért, mert ez egy kifejezetten szakmai kérdés, a településtervezési szakmai kérdés, amelyet véleményünk szerint felelőtlenség lenne egy laikus testületre rábízni. A szakmai kontroll nélküli döntési lehetőség visszaélésekre ad alkalmat. Veszélybe sodorhatja kiemelt üdülőövezeteknek az idegenforgalmi színvonalát és vonzerejét, mert ezekben az üdülőkörzetekben az önkormányzatoknak komoly bevételi lehetősége a belterület növelése után a parcellázási, telekalakítási lehetőség. Viszont ennek az öncélú és szakmai kontroll nélküli alkalmazásával tönkretehetik az üdülőkörzetet, illetőleg az ott található természeti értékeket, például gondoljunk a Balaton túlzsúfoltságára is, az ebből következő vízminőség-romlásra. Sajnálatos módon az ügyben illetékes környezetvédelmi bizottságnak a támogató álláspontját mellőzve a jogi és az önkormányzati bizottság elutasította ezt a javaslatomat. Most, hogy ezt a szakmai részletkérdést rábízhatjuk egy laikus képviselőtestületre, akkor az egész rendezési tervnek a megalkotását is rájuk lehetne bízni. A bizottság támogatja ezt az indítványt. A jelentéstervezet 168. pontja következik, amelyben Halász István, Hámori Csaba és dr. Kövér László képviselő urak a törvényjavaslat 80. szakaszának az elhagyását javasolták. Bizottságunk is egyetért ezzel. E ponton emlékeztetnem kell Önöket egy tavalyi év végi döntésünkre: 1990. december 3-án fogadtuk el a LXXXIX. törvényt, ezzel az 1990. évi XXII. törvényt, az úgynevezett deregulációs törvényt módosítottuk. Akkor Kádár Péter képviselő úrnak a javaslatára. Itt az építési tilalommal kapcsolatos korlátozási kártalanítás mint fizetési kötelezettség merül föl, és tavalyi döntésünkkel tulajdonképpen egy év haladékot kaptak az önkormányzatok e fizetési kötelezettség bevezetése alól, és egy évet kapott a Parlament is, hogy az építési tilalommal kapcsolatos kérdéseket megnyugtatóan rendezze. Bizottságunk, egyetértve a három képviselő úr indítványával, úgy látja, hogy jó vagy jobb megoldást a 981-es számú javaslat 80. szakasza sem adott, ezért a szakasz elhagyását mi is javasoljuk. A közös jelentés 174. pontjában Czoma László független képviselő úr javaslata szerepel. Itt a jegyző építésügyi feladatai közül kivenni javasolja a műemlékvédelmi hatósági feladatokat. Ezt bizottságunk oly módon támogatta, hogy beépítettük saját, 1826-os számú javaslatunkba. Ezzel megérkeztünk előadásom legfontosabb részéhez, az építésügyi hatósági jogkör megosztásához. Két véglet található a tisztelt Házhoz beérkezett javaslatokban. Az egyik a Belügyminisztérium által készített törvényjavaslat 82. szakasza, amely az építési hatósági jogkört a jegyzőhöz telepíti. De arra, hogy a jogi és államigazgatási ismeretekkel rendelkező jegyző hogy fogja ellátni műszaki szakhatósági feladat nyomán keletkező kötelezettségét, a törvényjavaslat még utalást sem tartalmaz, sajnos. A másik véglet, vagyis az önkormányzatoktól független, dekoncentrált építési hatósági hálózat többek javaslatában is megfogalmazódott - így Ráday Mihály, Halász István, Pintér József -, és én is ezt javasoltam. A BM által készített törvényjavaslat szakmai szempontból elfogadhatatlan. Már az építési szakmát értem ezalatt. Az önálló dekoncentrált hálózat pedig, úgy tűnik, hogy politikai okok miatt nem hozható létre. Ebben a helyzetben a környezetvédelmi bizottság részéről a 981-es számú törvényjavaslat 103. §-ának analógiájára, amelyben az oktatásüggyel kapcsolatos hatósági ügyek rendezéséről van szó - tehát ennek a 103. szakasznak az analógiájára -, egy kompromisszumos módosító indítványt nyújtottunk be, amely nem vonja el a jogkört a jegyzőtől, viszont megadja neki az építésügyi igazgatás, jogalkalmazás szakszerű ellátásához szükséges szakmai hátteret és segítséget. Ez a jelentés 176. pontjában szerepel. A február 13-i bizottsági ülésünkön a BM képviselője azzal védte az általunk kritizált beterjesztést, hogy az önkormányzatokkal egyeztették a 82. §-t, de arra a kérdésünkre, hogy mely szakmai szervezetekkel egyeztették, egyet sem tudott megnevezni az illető úr. Bátran kérdezhettük, mert ismertük a Magyar Urbanisztikai Társaság, az Építéstudományi Egyesület, a Főépítési Kollégium, az MDF szakértői és az illetékes minisztérium, a KTM álláspontját, amelyek mind bizottságunk véleményét támogatták. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ismertessem a bizottság kompromisszumos javaslatának szakmai hátterét. Az államigazgatás 1971-ben megindult decentralizálása során a tanácsok rendszerében mintegy 900 elsőfokú építési hatóság jött létre. Ezeknek a megfelelő szakemberekkel való ellátása, különösen a községekben, máig megoldhatatlan problémát jelent. Ennek következménye, hogy az ügyintézés lassú és sok helyen körülményes, és a döntések jelentős részében a vonatkozó jogszabályok és más szabványok, illetve előírások ismeretének a hiánya mutatkozik meg. Tehát ez a széleskörűen decentralizált építési hatósági szervezet az építésügyi jogalkalmazás, illetőleg az épített környezet formálása és védelme szempontjából nem vált be. Ma körülbelül 3 ezer önálló település létezik hazánkban, és az eredeti beterjesztés szerint akkor mindegyik önálló építési hatóság lehet. Nyilvánvaló, hogy ha 900 helyen nem volt elegendő szakember ennek a munkának az ellátására, akkor a 3 ezer helyen még kevésbé lesz. Az építésügyi hatóság feladatai semmivel sem kevésbé bonyolultak és megfelelő szakértelmet igénylők, mint a műszaki igazgatás más területei: a közlekedési, vízügyi, környezetvédelmi hatósági munka. De ezek esetében senki nem vonja kétségbe az önálló szakhatóságoknak a létjogosultságát. Most nemcsak szakmai érdekeket védek, bár ez egy mérnök részéről elfogadható lehet, hanem meg akarom kímélni az önkormányzatokat olyan kötelezettség és felelősség szakmai háttér nélküli vállalásától, amely jelentős tényezője lehet a választott önkormányzati testületek és a választópolgárok elidegenedésének. Ezt azt hiszem, meg kell indokolni egy kicsit. Az a meggyőződésünk, hogy egy olyan igazgatási rendszer, amely a tulajdonosi és vállalkozói szerepben is megjelenő önkormányzatot kivételezett helyzetbe hozza azáltal, hogy saját szervezetére bízza az építésügyi szakhatósági döntéseket, összeférhetetlen helyzetek sorozatát fogja produkálni, ellentétes a tulajdonformák egyenlőségét kimondó alkotmányos elvekkel és a gazdasági verseny tisztaságát hirdető jogszabályokkal is. A korszerű építésügyi hatósági munkát csak az egységes szemléletű eljárások jelenthetik, amelyek során az építtetők és az épületek megvalósításában közreműködő tervezők, kivitelezők, vállalkozók mindig és mindenütt bizton számíthatnak az egységes szemléletű eljárásra, szolgáltató jellegű építési hatóságra, amely mentes a helyi érdekviszonyok napi befolyásától. Az építési hatóság feladata az, hogy őrködjön a környezetformálás szakszerűségén, biztosítsa a törvények és vonatkozó jogszabályok végrehajtását és garantálja a helyi önkormányzati akaratot megtestesítő rendezési tervek, beépítési előírások érvényesülését. Ezen feladatoknak a jegyzők csak a tulajdonosi-vállalkozói érdekektől független, pártatlan, szakmailag képzett és kellő anyagi alapokkal rendelkező háttérszervezet segítségével tudnak csak eleget tenni - ez főleg a községekre vonatkozik. A feladat megosztását, az önkormányzat önállóságát megfelelő szakmai segítség megadásával megőrző megoldási változatot először Gettó József képviselő úr terjesztette be. Ebből alakult ki a környezetvédelmi bizottság 1826-os számú javaslata, amely élvezi az illetékes szaktárca, a KTM támogatását, nem ellentétes az önkormányzati törvénnyel és az államigazgatási eljárásról szóló törvénnyel sem. A bizottsági indítvány benyújtása után többen visszavontuk javaslatunkat, ez azonban a jelentéstervezetben, illetőleg az azóta beérkezett jelentésben nem tükröződik. Ezért meg kell ismételnem ezeket a visszavonásokat, tehát a 82. §-ra vonatkozóan a jelentéstervezet 171. pontjában szereplő Halász István- féle javaslat, a 175. pontban szereplő Gyurkó János-féle javaslat, a 177. pontban szereplő Pintér József-féle javaslat visszavontnak tekintendő, és ugyanígy a 175. pont visszavonásából következik, hogy a 85. és a 86. §-hoz beadott javaslataimat nem tarthatom fönn, ez a jelentés 189. és a 190. pontban található. Ezzel a végére értem az előadásnak. Arra kérem a tisztelt Képviselőházat és a Kormányt, hogy támogassa a szakmailag illetékes bizottság kompromisszumot jelentő javaslatát annak ellenére, hogy - mint az előbb hallottuk - az önkormányzati bizottság nem értette meg a törekvéseinket. Köszönöm szépen. (Kis taps.)