Wekler Ferenc (SZDSZ)

1991. május 19.

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Tisztelt Ház! A hatásköri törvény kapcsán a pénzről szeretnék beszélni, arról, hogy mibe kerül ennek a hatásköri törvénynek a megvalósítása - erről csak érintőlegesen. Bizottságunk előadója, Sóvágó László már említette, hogy bizottságunk nem javasolja jó néhány dekoncentrált szervnek a felállítását. Egyrészt azért nem javasolta a bizottság - és ezzel magam is teljesen egyetértek -, mert a hatásköröket az önkormányzatok meg tudják oldani, másrészt, azt hiszem, ennek anyagi vonzatai is vannak. Hozzászólásomban azonban nem elsősorban ennek az anyagi oldaláról szeretnék beszélni, hanem arról, hogy a kötelező feladatok, amelyeket ez a törvényjavaslat az önkormányzatokra kíván hárítani, milyen anyagi vonzatokkal rendelkeznek, és ezeknek az anyagi vonzatoknak fedezetét ki biztosítja. A hatásköri törvény - az előbbiekből kiderült - nemcsak hatásköröket állapít meg az önkormányzatok számára, hanem kötelező feladatokat is, és ezek a kötelező feladatok természetesen csak úgy oldhatók meg, hogyha megvan a kötelező feladatok ellátásához szükséges anyagi forrás. Hogy mik ezek a kötelező feladatok? Szép számmal találhatunk ilyeneket a törvényjavaslatban, az állati hullák eltakarításának kérdésétől a kóbor ebek befogásáig, a rágcsálók, patkányok irtásán keresztül a népjóléti tárca és a művelődési tárca számtalan kötelező feladatáig. A magam részéről több módosító indítványt nyújtottam be ennek a kérdésnek a kezelésére. Módosító indítványaim egy része arról szól, hogy ez a törvényjavaslat ne tartalmazzon újabb kötelező feladatokat az önkormányzatok számára. Azért ne tartalmazzon kötelező feladatokat, mert attól, hogy valamire azt mondjuk: kötelező, a feladat még nem oldódik meg. Ha azt mondjuk, hogy az önkormányzatoknak kötelező közösségi művelődést szolgáló tereket biztosítani, attól még az adott településen még nem oldódott meg a művelődés kérdése, még akkor sem, hogyha történetesen azon az adott településen ezt a teret biztosítani tudják. Ez az egyik indokom. A másik indokom pedig úgy szól, hogy az önkormányzati törvény egyértelműen utat mutat abba az irányba, mit lehet tenni, mi a kötelező a települési önkormányzatok számára. Az önkormányzati törvény fölsorol kilenc kötelező feladatot, és az 1. § (5) pontjában azt is megmondja, hogy ezeken kívül törvény újabb kötelező feladatokat megállapíthat az önkormányzatok számára. Elvileg tehát lehetővé teszi az önkormányzati törvény, hogy ebben a hatásköri törvényben is felsoroljunk néhány feladatot, amit ellátnak az önkormányzatok. Ennek a bekezdésnek - mármint az 1. § (5) bekezdésének - második mondata arról szól, hogy a feladatok meghatározásával egyidejűleg meg kell jelölni azt is, hogy miből finanszírozzák az önkormányzatok a kötelezően ellátandó feladatot. Az Országgyűlés feladatává teszi, hogy megmondja, az önkormányzatok honnan teremtik elő ezeket a pénzeket, pontosabban: az államháztartás hogyan fogja finanszírozni ezeket a feladatokat. Módosító javaslataim nyomán néhány levelet kaptam, például a könyvtárosok szövetségeitől - ugyanis azt javasoltam, hogy ne legyen kötelező feladat minden egyes település számára a könyvtári szolgáltatás biztosítása. Nem azért javasoltam, mintha lebecsülném annak a jelentőségét, hogy egy településen a könyvtár milyen szerepet tölt be, vagy nem lennék tisztában annak a jelentőségével, hogy milyen fontos az, hogy akár egy kistelepülésen is könyvet olvashassanak az emberek - a könyvtár más funkcióiról nem is beszélve. Módosító javaslatom beterjesztésénél a törvény szövegéhez szerettem volna igazodni, amely azt mondja: kötelező feladatokkal egyidejűleg a forrást is meg kell jelölni. A törvényjavaslat ezt nem jelöli meg, tehát úgy gondoltam, logikus; akkor a törvény azt se jelölte meg, hogy mi a kötelező feladat az önkormányzat számára. Javaslatom nem arra irányult, hogy az önkormányzatok ne lássák el ezeket a feladatokat, ugyanis úgy gondolom, minden egyes önkormányzat tisztában van - legalábbis tisztában kellene lennie - azzal, hogy saját területén mi a legfontosabb. Az önkormányzatiság egyik alapelve éppen az, hogy a saját területén élő lakosság számára biztosítsa azokat a szolgáltatásokat, amelyekre az ott élők tartanak igényt. Fölöslegesen írom tehát elő kötelező feladatként azt, amit az önkormányzat egyébként is megtesz, saját erőből. Például nem nagyon tudnék arra példát mondani, hogy könyvtárat zártak volna be különböző településeken. Más intézményeket bezártak, de könyvtárról nincs információm. Ez azt bizonyítja, hogy az önkormányzatok tisztában vannak ennek a feladatnak a szükségességével és fontosságával. Számomra úgy tűnik, hogy sem a könyvtárosok különböző érdekvédelmi szövetségei, sem pedig a Parlament kulturális bizottsága, illetve azok a képviselők, akik fontosnak tartják, hogy a törvényben népjóléti, közművelődési feladatok szerepeljenek, nem értették meg ezt az érvelést. Ezek után úgy próbáltam ezt a dolgot feloldani, hogy egy - úgy gondoltam, mindenki számára hasznos - módosító javaslatot nyújtok be, mégpedig a törvényjavaslat végére. Ez a módosító javaslat arról szól, hogy amennyiben ebben a törvényben felsorolásra kerülnek a kötelező feladatok, akkor a Kormány terjesszen elő egy határozati javaslatot az Országgyűlés számára - a törvény kihirdetése előtt vagy azzal egyidejűleg - arról, hogy miből fogják az önkormányzatok finanszírozni ezeket a feladatokat. Én úgy gondoltam, hogy ez a megoldás mindenki számára előnyös, sőt, garanciát jelent arra, hogy például a könyvtárak fenntartása vagy közösségi helyek létesítése biztosan megoldódik akkor, ha az önkormányzatok központi forrásokat kapnak ezeknek a feladatoknak az ellátására. Meglepve tapasztaltam, hogy egyetlen bizottság: a költségvetési bizottság támogatja ezt a javaslatomat, pedig logikailag éppen ez a bizottság ellenezhetné, mondván, hogy a költségvetésnek nincsenek forrásai. Gondolom, hogy ez a bizottság azért támogatja, mert tisztában van azzal, hogy az önkormányzati törvény mit ír elő, és az önkormányzati törvény betűje azt mondja, hogy egyidejűleg biztosítani kell, ha pedig nem biztosítom, akkor nem lehet kihirdetni ezt a törvényjavaslatot, illetve a javaslat második része arról szól, hogy csak akkor válnak kötelező érvényűekké ezek a feladatok, amikor majd az Országgyűlés a garanciákat is biztosítja, például egy következő költségvetési évnek a kezdetén. Arra szeretném kérni tisztelt képviselőtársaimat, különösen azokat, akik érintettek ebben a kérdésben, és akik jó szándékkal lobbiznak a különböző feladatok megjelenéséért, hogy még egyszer gondolják azt végig, hogy nem lenne-e célszerűbb amellett kardoskodni, hogy a kötelező feladatok ellátásához kötelező országgyűlési, illetve államháztartási fedezetet is nyújtsunk, mert akkor egészen biztos, hogy ezek a feladatok megoldódnak. Mondandóm végén annyit szeretnék még megjegyezni, hogy bízom benne, hogy egyetlen települési önkormányzat sem fog olyan feladatokat megszüntetni, amelyeknek a fontosságáról meg van győződve, illetve amelyeket az ott élő lakosság igényel, valamint amelyeknek az ellátásához megvan az anyagi fedezet. Ha kötelezővé tesszük ezeknek a feladatoknak az ellátását, és biztosítjuk hozzá az országgyűlési, illetve államháztartási fedezetet, akkor egészen biztos, hogy megoldódnak ezek a feladatok. (Taps a bal oldalon.)