Vitányi Iván (MSZP)
VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Egy kulturális javaslatról szeretnék szólni, amelyet az 1663-as számon nyújtott be a képviselők egy csoportja, nevezetesen a Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Szocialista Párt képviselői. Ezt a kulturális bizottság, ennek szövegezését a kulturális bizottság korrigálta, én annak szellemében szólok. A javaslat lényege - ahogy a mindenkori soros elnökünk szokta mondani -, hogy a központi megyei szervek között a közművelődés segítésére is működjék szervezet. Nem valami merőben új dologról van szó. A megyei székhelyeken évtizedek óta dolgoznak a megyei művelődési központok abból a célból, hogy a régióban tevékenykedő közművelődési intézményeket, mindenekelőtt művelődési házakat és könyvtárakat, születésük pillanatától fogva pedig az egyesületeket, népfőiskolákat összefogják és segítsék. A művelődési központok az elmúlt évtizedek viszonyai között is jó munkát végeztek, betöltötték feladatukat, nélkülözhetetlenné váltak. Miért? Mert a falusi, kisvárosi, városi, kerületi és általában a helyi művelődés nem tud megerősödni, ha nem kap tanácsot, segítséget, jó szót, vonzó példát, együttérző tekintetet. Ahhoz nem elég egyetlen központi minisztérium vagy más hivatal, kell legyen szervezet, mely a kisebb közösségeket összefogja, tájékoztatja őket, tapasztalatcseréket, tanfolyamokat, közös szerepléseket szervez, információt nyújt és ügyes-bajos dolgokban eligazít - nemcsak az úgynevezett népművelőket, hanem a helyi önkormányzatokat és mindazokat a laikusokat, akik ezért áldozatkészen dolgoznak. Nemrég azt mondta egy kis falu önkormányzati vezetője, aki korábban is dolgozott a helység művelődéséért, azt mondta a megyei központ munkatársának: nem tudom, hogy titeket hogyan fognak átszervezni a jövőben, de arra kérlek, hogy akárhol leszel, akkor is gyere ki hozzánk, mert szükség van a segítségedre. Nos, ennek a munkának kell megfelelő keretet biztosítani. Persze mondhatni, az önkormányzatok, ha fontosnak tartják, majd megteremtik önmaguknak. Ez így is van, és mégsem elég! Minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy a magyar kultúra és benne a közművelődés megőrizze intézményrendszerét. Ezért írták alá Szocialista képviselők is ezt a javaslatot, azt is bizonyítva ezzel - bár nem ez volt az elsődleges szándékunk -, hogy a Szocialista Párt nem eleve ellenez mindent, amit a kormánypártok javasolnak, sőt sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezt a szándékot ilyen művelődési intézmények létesítésére nem a Kormány nyilvánította ki, hanem más képviselőknek, többek között kormánypártiaknak kellett módosító javaslatként benyújtani. Elsősorban azért írtuk alá, mert úgy gondoltuk, hogyha valamiben, a kultúra ügyében mindenkinek össze kell fogni. A Szocialista Párt a maga részéről minden olyan törekvést támogat, mely az oktatás, a kultúra, a közművelődés megóvását, fenntartását, és ha lehet, fejlesztését szolgálja. Az eredeti javaslat megszövegezése mindazonáltal nem volt körültekintő, és joggal vívta ki a kulturális bizottság bírálatát. Belekerült egy olyan mozzanat, amely feltétlenül disszonáns: egy mondatban, egymás mellett szól arról, hogy ezek a megyei intézmények majd szolgáltatnak információt, tapasztalatot, és hogy irányítani fogják a közművelődést. Ez utóbbi kifejezés vonta magára a bírálatot. Pontosabban nem a kifejezés, hanem a mögötte lévő elképzelés, amely szerint a közművelődést irányítani kell. Ez kétségtelenül hibás megfogalmazás és elgondolás, két okból. Egyrészt, mert elvileg helytelen, másrészt mert lehetetlen. Elvileg lehetetlen, mert a közművelődés, mint a neve is mutatja, a köz, a lakosság művelődése, szabad művelődése. A köznek elidegeníthetetlen joga a döntés, hogy mit és hogyan - senkinek nincs joga helyette dönteni, az államnak legkevésbé. De ugyanakkor lehetetlen is. Hadd hivatkozzam arra, hogy ezt nem most találtuk ki. Én magam évekkel ezelőtt, egy olyan időszakban, amikor az "irányítás" szent szónak számított, többször is elmondtam, leírtam, kimondtam, hogy a közművelődés irányítása humbug. Ha a hivatal beavatkozik a lakosság művelődésébe, egyetlen dolgot elérhet, hogy tudniillik elsorvaszthatja, de valójában irányítani nem tudja. E gondolatok jegyében született meg a kulturális bizottságban egy új szöveg, amelyben nem szerepel az irányítás elve és maga a szó sem, hanem megmarad a szakmai szolgáltatásnál, támogatásnál, összehangolásnál. Így viszont egyhangú szavazással fogadtuk el, nemcsak az aláíró Néppárt képviselői, hanem valamennyié. Úgy vélem, hogy az ottani szavazással létrejött konszenzus bizonyító erejű. A helyi művelődés fontos része a nemzeti kultúrának. Kérem az Országgyűlést, támogassa a módosított módosító javaslatot. (Kis taps.)