Sasvári Szilárd (Fidesz)
SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nem szeretném a kelleténél jobban igénybe venni idejüket, ezért nem módosító indítványaim részletes indokolását mondom el. Ezt önök ismerhetik a kiadott anyagokból. Inkább azt a logikát szeretném az önök számára felvázolni, amely indítványaim alapjául szolgál. Erre azért van szükség, mert a most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat igen sok, egymástól eltérő tevékenységről rendelkezik, és a különböző területekre vonatkozó szabályozási szándékok feltünően eltérő logikát jelentenek majd. Ez a logikai sokféleség - magyarul: logikátlanság - annak a következménye, hogy a javaslat alkotói az egyes főhatóságoktól bekért szabályozási igényeket sokszor csupán egymás mellé tették. Ez azért baj, mert a kormányzatnak ezek szerint nincs egységes álláspontja, így a főhatóságok a jelek szerint eltérő módon gondolkoznak az önkormányzatok szerepéről, illetve eltérő politikát képviselnek ezzel kapcsolatban. Gondot okoz számomra a 2., 9. fejezetben szereplő részlet, amelyet a művelődési kormányzat adott be. Az oktatás területén nagyon sok probléma fog keletkezni, mert ennek a fejezetnek nincs meg a belső logikája. Nem elegendő az, hogy a kormányzat, a Minisztérium úgy nyilatkozik, hogy a következő törvénytervezetekből már ki fog derülni valamilyen koncepció az oktatás területét érintően, hanem ennek a koncepciónak a része már benn kellene, hogy legyen ebben a fejezetben. Éppen ezért, azért fontos, hogy ezzel szemben tiszta és átlátható álláspont jelenjék meg a törvényben, hogy az érintettek tudják, hogy mi az, ami az ő felelősségük és hatáskörük, és mi az, ami nem. Az első kulcskérdés, amely a legtöbb gondot okozza - amitől a sajtó leginkább hangos -, a középfokú oktatás hovatartozásának a kérdése. A törvényjavaslat szerint a középfokú oktatás egésze a helyi, illetve a területi önkormányzatok irányítása, illetve fenntartása alá kerül, és csak akkor ír elő a törvény mást, ha a területi, illetve a helyi önkormányzat nem kívánja ellátni azt a feladatot. Ez az álláspont ma is anarchikus állapotokat idéz elő. Nekem az a véleményem, hogy a középfokú oktatási intézmények hálózatának a fenntartására és állandó fejlesztésére, alakítására, változtatására vonatkozó kötelezettségeket oda kell telepíteni, ahol ennek a teljesítésére az érdekeltség fennállhat, ahol a lehetőség megteremthető, és ahova az anyagi feltételek is csoportosíthatók, tehát fővárosi, megyei szintre. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy középfokú, illetve körzeti jellegű, jelentőségű oktatási-nevelési intézményt önként bármelyik önkormányzat fenntartson, hiszen az önkormányzati törvény szerint ez az ő tulajdonába kerül. A középfokú iskolák, az alapfokú zeneiskolák, a nevelési tanácsadók és más hasonló intézmények - mind a helyin túlmutató jelentőségű intézmények - fenntartására, illetve ilyen tágabb körzeti feladatok ellátására a helyi önkormányzatok nem kötelezhetők, ahogy ezt mellesleg a törvényjavaslat indokolása is leszögezi. Az a feladat, amelyet a jelen törvény szabályozni akar, nem egy konkrét iskola fenntartásáról, hanem egy terület fiataljai középfokú oktatás iránti igényeinek a kielégítéséről szól. A középfokú iskolák széles skáláját, a lehetőségek szerinti legnagyobb választék biztosítását kell megtervezni és fenntartani. Erre egy-egy helyi önkormányzat semmiképpen sem lehet alkalmas. Ugyanez vonatkozik a közoktatással összefüggő, körzeti jellegű szolgáltatások megszervezésére is, hiszen itt az a helyzet, hogy bizonyos tevékenységeket csak átfogóbb rálátással rendelkező szervezet, intézmény, helyi közösség teremthet meg. Ennek a megszervezése tehát csak helyi és csak kerületi szinten nem lehetséges, hiszen itt a lehetőség sincs meg, és az érdekek sem itt jelennek meg. Ezért javaslom a 102. § (2) bekezdéséhez, hogy a fővárosi és a megyei önkormányzatok legyenek felelősek a területükön működő önkormányzatok közoktatás-szolgáltatási együttműködésének az összehangolására. Ez azért fontos, mert olyan feladatokat ölelnek fel, mint például a tankötelezettség teljesítése, a nemzetiségi tanulók ellátásának a megoldása, amit nem bízhatunk a véletlenre, egyes önkormányzatok esetleges jóindulatára, mint ahogy azt sem bízhatjuk a véletlenre, hogy mindazok, akik valamilyen fejlődési, érési vagy más probléma miatt speciális oktatásra szorulnak, el legyenek látva. Ezeknek az igényeknek a kielégítését e törvénynek kell biztosítania. Az én javaslataim arra vonatkoznak, hogy a törvény világosan írja elő, hogy kinek mi a feladta, és ne adjon lehetőséget arra, hogy a feladatok alól kibújhassanak, illetve ne adjon olyan feladatot, amelynek az ellátása senkinek sem kötelessége. Ugyanebből a logikából következik az is, hogy ha már kijelölésre került, hogy kinek mi a feladata, annak megvalósításába se törvény, se más szervezet illetéktelenül és céltalanul ne avatkozzon bele. Ezért javaslom a 104. § (2) bekezdése második mondatának elhagyását, amely nyilvánvalóan felesleges beavatkozást jelentene, és az önkormányzatok kezét értelmetlenül kötné meg. Ugyanez vonatkozik a 104. § (3) bekezdésére, amely bonyolult egyeztetési eljárások sorozatát, eljárási ügyrendet ír elő az önkormányzatoknak, amelyet a gyakorlatban egyrészt nem lehet, és egyáltalában nem is kell, nem köteles mindig betartani, másrészt pedig nem adminisztratív, hanem úgy vélem, természetes önkormányzati folyamatokra kell bízni. Még kevésbé szabad véleményem szerint olyan paragrafusokat elfogadnunk, amelyek a nálunk még ki sem alakult magánoktatást feleslegesen és indokolatlanul megrendszabályozzák. Ezt a 106. § célozza. Itt azt kívánja előírni a nem állami intézményeknél, hogy - idézem -: "Kötelező nevelési programot, nevelési és oktatási tervet alkalmazzon", holott mind az egyházi, mind a magánintézmények nevelési programját nyilvánvalóan saját szempontjaik szerint kívánják kialakítani. Ez a természetes, és remélem, hogy mindenki számára ez a természetes. De nemcsak a nem állami oktatást kell óvnunk a felesleges beavatkozástól, hanem az önkormányzati iskolákat is, hiszen a tervezet 103., 110. §-a egy olyan központi intézmény létrehozására törekszik, amely egyszerre kíván ellenőrző, mérési és szolgáltató szerepet ellátni az egész közoktatás terén. A hatósági és a piaci funkciók ilyen mértékű összekeverése, mint ami ezekben a paragrafusokban tükröződik, nemcsak a koncepciótlanságra utal, de annak veszélyét is magában rejti, hogy a Minisztérium a hagyományos kézivezérlés reflexeihez nyúlva hatósági eszközökkel kíván szolgáltatni. Hölgyeim és Uraim! Rátérve most a kulturális területeket érintő paragrafusokra, itt módosító indítványaim közül csak néhányat emelnék ki. Azért éppen ezeket, mert olyan jellegű törekvéseket tartalmaznak, amely szemlélet a törvényjavaslat különböző fejezeteiben újra és újra visszatér. Ilyen a 126. §, amely azt sorolja fel hosszasan, melyek azok a kulturális tevékenységek, amelyekkel az önkormányzatok foglalkozhatnak, ha és amennyiben kívánják. Ezzel kapcsolatban azt javaslom, fogadjuk el azt a törvényalkotási alapelvet, amely nem azt szabályozza, hogy ki mit csinálhat, hanem azt - és épp erre való a hatásköri törvény is -, hogy megszabja, kinek mi a kötelessége, és ha szükséges, mit kell tiltani. A törvényjavaslat más pontjain is vissza-visszatér ez a törekvés, amely az oktatásra nézve a 110. § (1) bekezdése, a kulturális részre pedig a 133. § tartalmaz. Vagyis amely olyan jogot, felhatalmazást kíván adni a Kormánynak, hogy a törvény elfogadása után az önkormányzatoknak és egyes tisztségviselőiknek további feladatokat és hatásköröket írjanak elő. Én úgy gondolom, ha ebbe beleegyeznénk, akkor az előttünk levő törvényjavaslat részleteiről vitatkoznunk felesleges. Ez azonban nem lehet célunk. Ragaszkodnunk kell az önkormányzati törvényben kimondott elvhez, amely szerint hatásköröket és feladatokat csak törvény szabályozhat, írhat elő. Tisztelt Ház! Önök bizonyára megbocsátják nekem, hogy a fentiekben nem akartam részletezni számos módosító indítványom indoklását. Egy olyan törvényalkotási logikát próbáltam felmutatni - és kérem, ezt vegyék figyelembe -, amely a törvényjavaslat általam említett paragrafusainál is sikeresen alkalmazható. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)