Varga Zoltán (MDF)
VARGA ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ilyen késői időpontban hálátlan szerep szólni egy olyan területről, mint a magyar kultúra, a magyar könyvtárügy. Sajnos azonban szomorúan tapasztaltam, hogy bizottságunk, a kulturális bizottság nem állított előadót. Mintegy rezignáltan, vert seregként vette tudomásul, hogy módosító indítványaim közül alig talán egytizedét fogadta el az önkormányzati és alkotmányügyi bizottság. Azt hiszem, szomorúságom oka az is, hogy mindaz a törvény, amelyre annyira várnak a vidéki önkormányzatok, a megyeiek, és csakugyan siettetni kellene, és minél előbb túl kellene esni rajta, bizonyosfajta csatározások közepette, valamiféle gazdasági okokra hivatkozással, valamiféle önkormányzati autonómia megőrzésére irányuló küzdelmek közepette győzelemként értékelték más bizottságok azon döntésüket, melyben a hálózati ellátásról szóltunk - ahogy ezt Vitányi Iván képviselőtársam a művelődési házak esetében felvezette. Ugyanez a helyzet - és nagyon röviden szeretném elmondani - a könyvtári hálózatok ügyében is. A megyei könyvtári hálózatok az egyetlen esélyei annak, hogy a falusi önkormányzatokhoz tartozó kisközségek, kistelepülések könyvtárai megfelelő szakmai garanciákkal, megfelelő segítséggel tudjanak működni. Ez a hálózat nem jelent utasításrendszert, nem jelent beavatkozást az önkormányzat belügyeibe, ez szolgáltatásokat jelent elsősorban, olyanfajta író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket, különböző szerkesztőségi bemutatókat, amelyekre nincsen pénze és nincs szakembere a helyi önkormányzatnak. Ezért állok értetlenül az elutasító döntések előtt, hogy vajon miért utasították vissza azokat a javaslatainkat, amelyek nem okoznak többletköltséget, segítik a fiatal önkormányzatokat abban, hogy szakmailag megalapozott, jó programokkal tudjanak gondoskodni községük, településük művelődéséről. Ez a lehetőség esélyteremtés lenne, esély az értékteremtésre, esélyt jelentene arra, hogy jól működjön a hálózat. A könyvtári hálózat azért tudott jól működni, mert az elmúlt pártállam idején perifériára szorult, és soha nem volt alkalmas arra, hogy ideológiai demonstrációk színtere legyen, éppen azért, mert periférikusan kezelték, ahogy, hadd tegyem hozzá, most is kívánják kezelni jónéhányan, éppen ezért tudott megfelelő biztonságos szakmai hálózattal rendelkezni. Most ezek a döntések, visszautalva az önkormányzati döntésre, az önkormányzati törvényben hozott rossz döntésekre, hadd mondjam el, hogy az a bekezdés, amely nem a kötelező kategóriába, hanem a gondoskodási kategóriába utalta csak a könyvtárakat, annak idején éppen azért, mert bizottságunk nem tárgyalta ezt törvényt, elcsúszott, egyfajta hátrányos helyzetbe hozta a könyvtárügyet. Nem hiszem, hogy a könyvtárügy ne lenne olyan fontos, mint bármely területe ennek az önkormányzati törvénynek. Nem hiszem, hogy a hálózatok szétverésével nem kezdődne el egyfajta visszafejlődés, sorvadás, egyfajta leépülés a magyar könyvtárügyben. Wekler Ferenc képviselőtársam azon állítása, hogy nem szűnnek meg könyvtárak az országban, sajnos téves. Már szűntek meg könyvtárak, és ennél is veszélyesebb az a tény, hogy sok helyen az önkormányzat megpróbálja kisebb alapterületre, úgynevezett szükséghelyiségbe utalni a könyvtárat, mondván, hogy formailag megtartjuk, de ezáltal gyakorlatilag megszüntetjük eredeti funkcióját. Befejezem. Arra kérem a tisztelt Házat, vizsgálja felül az alkotmányügyi és az önkormányzati bizottság döntéseit, térjen vissza a kulturális bizottság jól megfontolt, és ha úgy tetszik, kemény viták után, pártközi konszenzuson alapuló döntéséhez, és támogassa ezen módosító indítványokat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)