Bod Péter Ákos (MDF)
DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Az általános vitában felmerült szempontokra röviden szeretnék csak válaszolni, tekintettel az idő előrehaladott állapotára, valamint a vélemények világos voltára. A Békesi László kollégám által kifejtettekkel egyetértek. Ami Matyi László képviselőtársunk aggályát illeti, részben megértem, azt gondolom, az általa használt szavak, hogy "felelőtlen, megalapozatlan" nem igazán helytállóak, hiszen kétségkívül van egy általános felhatalmazása a kormányzatnak 4,6 milliárd forint garanciavállalásra, bianco-felhatalmazás a projektek ismerete nélkül - ezt az Országgyűlés megadta a Kormánynak. Előttünk azonban olyan méretű ügyletek állnak, amelyek nem csupán negyedmilliárd dolláros méretükkel, az ezzel járó foglalkoztatási lehetőségekkel tűnnek ki, hanem azzal is, hogy nem mindennapi ügyről van szó, nem olyan kérdésről, amelyet előre lehet becsülni, amelynek a bekövetkezésével lehet számolni. Ezért teljesen felesleges lenne, ha az Országgyűlés kvázi látatlanban, ilyen méretű garanciavállalásra valóban felhatalmazná a kormányzatot. A magyar bankrendszer nincs abban az állapotban, és egy jó darabig nem is lesz, hogy akkora méretű likvid tőkét tartson magánál, amely egy kockázatos - de hozzá kell tennem, hogy nagyon alacsony kockázatú - üzletnek, ügyletnek a bekövetkeztéhez szükséges lenne. Itt félreértés van a Matyi kolléga képviselőtársam megfogalmazásában: nem konkrét üzletekhez kér a Kormány hozzájárulást, hiszen egy ilyen testület valóban nem arra rendeltetett, hogy meg tudjon ítélni konkrét üzleteket, azoknak a piacpolitikai, szerződési, teljesíthetőségi feltételeit. Azt kell a Kormány által előterjesztett indokok alapján eldönteni az Országgyűlésnek, hogy mindazok a garanciák, amelyek e garanciavállalás mögé rendeződnek+, nevezetesen olyan vállalkozókról van szó, amelyeknek van vagyonuk, e vagyon betáblázható. Ez mindenképpen áll a MAT esetében - ami, elismerem, a legkockázatosabb, magam is vállaltam -, hiszen ha nem teljesítené az illető vállalkozó, amit teljesítenie kell, akkor azért felelni fog teljes vagyonával. Így tehát azt a pénzt, amit javaslatunk szerint most meg kellene szavazni, vissza fogja szerezni abban a ritka esetben, ha mégsem következne be, amire számítunk. A Suzuki esetében egy japán, külföldi többségű vállalatról van szó, amelynek elemi érdeke, hogy a fölvett hiteleket visszafizesse, tehát itt nem csupán a megalapozott számítás, hanem a gazdasági szereplők önérdeke áll a szerződések mögött. Végül csak egy tételre szeretnék utalni. Az szerepel az előterjesztésben, hogy "nagy valószínűséggel állítható". Azt gondolom, az üzleti életben csakúgy, mint az élet bármelyik területén, vannak valószínűségek. Nagyon nagy valószínűséggel állítható az, aminek a bekövetkeztét mindenfajta előrejelzések, szerződések, garanciák és az üzleti élet törvényszerűségeinek ismeretében előre lehet jelezni. Ezért én csak azt tudom megismételni, hogy mind a három üzlet igen jelentős a magyar gazdaság számára. Egyenként is 250- 300 millió dolláros bevételhez juttatják az illető iparágat, illetve ilyen méretű beruházást valósítanak meg. A jogi biztosítékok fényében kérem az Országgyűlést, hogy az általam beterjesztett indokok, valamint a fölmerült aggályokra adott válaszom alapján szíveskedjék a garanciavállalás keretösszegét a jelzett összeggel kibővíteni, a túllépéshez hozzájárulni. (Gyér taps.)