Solt Ottilia (SZDSZ)
SOLT OTTILIA (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszter úr bizonyára szintén aggasztó válságtünetnek tartja, hogy a Magyar Köztársaság munkaképes, sőt kereső és nyugdíjas polgárainak tekintélyes része, becslésem szerint legalább egyötöde, részben a közhatalom kegyelméből tartja fenn magát és családját, vagyis segélyezésre szorul. Még aggasztóbb, hogy legalább ugyanennyien úgy érzik, hogy őket legalább így megilletné a segély. A segélyezés rendszere már-már abszurditásba csap, amikor a tulajdont is a szociális segélyből támogatjuk. Az állam polgárainak döntő többsége a közhatalomból azt várná, hogy teremtse meg a feltételeit az állampolgári önállóságnak, vagyis, hogy az állam, a társadalom, a gazdaság intézményrendszerébe be tudjon kapcsolódni, és így el tudja tartani önmagát. De hát tudjuk: válság van, nem kényeskedhetünk. A választópolgárok bizalmából hatalomra kerülőknek többek között feladata az is, hogy a válság következményeitől megvédje, ahogy tudja a veszteseket. A feszültségekhez képest nagyon kevés az az egyébként nagy összeg, mintegy 20 milliárd forint, amit a költségvetés szociális támogatásra különített el különféle címek szerint, és éppen most kívánja másfél milliárddal növelni a tartalékalapból. A segélyezés végrehajtását a Kormány és a törvényhozás döntően az önkormányzatok hatáskörébe utalta, bár az önkormányzatoknak alig van más forrása, mint a költségvetési támogatás. A konfliktus a segélyezésre fordítható összegek és a segélyezésre szorulók között döntően az önkormányzatoknál képződik. Nekik kell állniuk a segélykérők rohamát, és a segélyt nem kérő, de küszködő polgárok rosszallását. Ebben a helyzetben tovább nehezíti a dolgukat az, hogy a havi 300 forint értékű tejtermékutalvány pótlólagos forrását az 56/91-es számú kormányrendelet szigorúan kiszabott körhöz rendeli, és kötelezően előírja, hogy a rendszeres nevelési segélyben, a rendszeres szociális segélyben és a hadigondozotti segélyben részesülőknek kell adni. Ha már a Kormány kénytelen a segélypolitika kiterjesztésével újra elosztani a jövedelmeket, mert a gazdaság nem tudja hatékonyan integrálni az embereket, ha már az önkormányzatok kegyelmébe ajánlottuk ezt a szegénységet, akkor nem lenne méltányosabb, ha felhatalmaznánk ezeket az önkormányzatokat, hogy úgy gazdálkodjanak többek között a tejtermékutalványokkal, ahogyan a legcélszerűbbnek látják? Nem vitatom most ennek az utalványos formának a célszerűségét, még ha általában nem is tartjuk kívánatosnak a jegyrendszert. Nem teszem szóvá, hogy itt a szociális támogatáson kívül a tejipar burkolt támogatásáról is szó van egy kormányrendelet keretében, méghozzá egy elég veszélyes formában, tudniillik az utalvány formában, hiszen az efféle "vívmányokat" elég nehéz felszámolni. De azt kérdezem öntől: nem találná-e meg a módját, hogy az önkormányzatok szabad kezet kapjanak az utalványok felhasználására? Úgy vélem, a kormányrendelet-alkotók közül ön az a miniszter, aki ezt kezdeményezheti, és úgy vélem, hogy én nem vagyok az egyetlen képviselő a Házban, aki találkozott az önkormányzatoknak ezzel a kívánságával. Várom a miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)