Lotz Károly (SZDSZ)
DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy évvel, pontosabban 3/4 évvel ezelőtt mindnyájan reménykedtünk, és bizonyos optimizmus volt a tekintetben, hogy az előprivatizáció egy olyan folyamatot indít meg az új magyar társadalomban, amely rövidesen egy privatizációba átmenve végül is egy komoly folyamatot indít el. Ezt tükrözték annak idején Bod Péter Ákos miniszter úrnak a törvény bevezetésénél tett szavai, amelyek így hangzottak, végszóként: "A kiskereskedelem, a vendéglátás és a fogyasztási szolgáltatások területén a törvény elfogadása esetén a kívánt irányba alakul át a magyar gazdaság struktúrája." Most nézzük meg a tényeket, azóta mik történtek. Ugyanezen törvény végrehajtásának az Állami Vagyonügynökség tevékenysége keretében történt számvevőszéki vizsgálat 1991. május 8-án a következőket állapította meg, és ez még csak a részeredményeket tükrözte először: a vállalkozók mintegy 200 üzletre adtak le vételi ajánlatot, az ÁVÜ 1990 végéig csak 13 boltot tudott eladásra felkészíteni és meghirdetni, amelyből 10 bolt került értékesítésre. A helyzet naprakésszé tétele érdekében a napokban megkértem a számvevőszéket, tudja meg a jelenlegi helyzetet, amely végül is egy hivatalos május 15-i helyzetet tükröz, amely szerint az Állami Vagyonügynökség adatai szerint 8000 üzlet, ami jelen pillanatban privatizálható, ebből 184 került meghirdetésre május 15-ig, a 8000-ből 95-öt sikerült értékesíteni, az ez évben tervezett több ezer üzletből. Az Állami Vagyonügynökség vezetője a mai Népszabadság szerint tovább korrigált engem, a mai napi helyzetet ő ennél borúsabban ítéli meg. Azt mondja, hogy a 7-8 ezer kereskedelmi egységből alig 80-at sikerült magánkézbe adni, én ezzel a 95-tel egy kicsit túlértékeltem a helyzetet. A fenti tény azt jelenti, hogy 8000-ből 80 üzletről beszélünk, akkor ez 1 pontosan 3/4 év alatt. Ha ezt a privatizálási ütemet felgyorsítjuk akár tízszeresére+ (derültség) +, akkor is úgy tűnik, hogy ebben az évtizedben, azaz ebben az évezredben nem sikerül befejezni az előprivatizációt. Ez egyúttal arra utal, hogy a kormányzat első mérhető, számokkal kifejezhető beígért gazdasági programja eddig kudarcot vallott, és nem is kecsegtet jelenleg a siker reményével. Felmerül tehát a kérdés, mi lesz a 99kal? A fentiekből származó legnagyobb baj, hogy ezzel a megengedhetetlen lassúsággal az egész magyar privatizációs folyamat lejáratása és elbizonytalanítása történik meg. Hogyan lesz valódi privatizálás Magyarországon, ha az előprivatizáció ilyen mértékű sikertelenséget könyvelhet el. Nem az ellenzék feladata, hogy kielemezze a kudarc okát, bár nyilvánvaló, hogy erre ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt rámutattak, kormánypártiak talán még intenzívebben annak idején, hogy a törvény maga alapvetően elhibázott, elsősorban a bérleti jog privatizálása koncepciójához való kormányzati ragaszkodás folytán. Ezek, valamint egyéb törvényhozói aggályok sajnos súlyosan igazolódtak, ellentétben Bod Péter Ákos miniszter úrnak a fent idézett optimizmusával. Kérdezem ezért miniszter urat: 1. Hogyan értékeli miniszter úr az előprivatizáció jelenlegi helyzetét az eddigi eredmények tükrében? 2. Kit és kiket terhel a felelősség az előprivatizációs program ilyen mértékű lemaradásáért? 3. Milyen intézkedéseket kíván tenni a kormányzat a helyzet gyökeres változtatása érdekében? Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)