Békesi László (MSZP)
DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy a Parlament nincs ma abban a helyzetben, hogy felelősséggel véglegesen döntsön a világkiállítás megrendezéséről. Nem mondhat véglegesen igent, hiszen az új helyzetben nőttek a kockázati tényezők, és értelemszerűen nem volt esélye a Kormánynak eddig arra, hogy ezeket a kockázati tényezőket minimalizálja. Azzal egyetértek, hogy a kockázatok teljes kiszűrése egy ekkora volumenű vállalkozás esetén illúzió lehet, az azonban minimális kötelezettség, hogy ezeknek a kockázatoknak az ésszerű csökkentésére törekedjünk. De ellentétben más ellenzéki pártokkal, az a meggyőződésem, hogy véglegesen nemet sem mondhat a Parlament, hiszen nemcsak új kockázati tényezők, hanem új esélyek is tárultak fel Magyarország előtt, és amint a kockázatok minimalizálására nem volt eddig idő, az új esélyek kvantifikálására sem. Azt is meg kell tehát tenni ahhoz, hogy véglegesen döntést lehessen hozni. Mindezt a bevezetőt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert amiről mondandó vagyok, arról kevés szó esett a vitában, nevezetesen, mire kellene koncentrálni a javasolt, szeptember 30-ig terjedő időben, azaz milyen munkát kellene igazán elvégezni ahhoz, hogy viszonylag szerény, vagy ha úgy tetszik, minimális kockázatok mellett jó döntést hozzon az Országgyűlés. Az első valóban a világkiállítás programja, és ebben mélyen egyetértek Szabad György elnök úr előbb elhangzott szavaival. Egy reális és tisztességes program növelheti az esélyeket. A második egy ilyen programra épülő törzsberuházások pontos meghatározása, hisz végül is ez fogja eldönteni, hogy mekkora terhek hárulnak az államháztartásra. Itt szeretném ajánlani a Kormány figyelmébe, hogy ne egyszerűen világkiállításban gondolkozzék az államháztartás terheinek a meghatározásakor, hanem próbálja meg ezt komplexen felfogni, hiszen a világkiállítás számos ponton más, egyébként elhalaszthatatlan költségvetési terhekhez is kapcsolódik. Például: aktív foglalkoztatáspolitika, ami munkahelyteremtések finanszírozását jelentené, például az ellátatlan területek egyébként nélkülözhetetlen fejlesztési programjai, például az infrastruktúrának az a fejlesztési eleme, amely világkiállítás nélkül is mindenképpen megvalósítható. Ezek együttesen valószínűleg egy reálisabb és talán könnyebben vállalható és elviselhető terhet jelentenek majd a költségvetésnek. A második elem a bécsi befektetők körének nagyon pontos meghatározása, milyen kör számítható budapesti befektetők közé azokból, akik esetleg Bécsben külföldi befektetőként szerepet játszottak volna; most netán a budapesti megrendezés vagy a magyarországi megrendezés finanszírozásába szállhatnak be. A harmadik dolog, amit tisztázni kell, hogyan kapcsolható be az ország minél nagyobb területe az expo megrendezésébe, hiszen nyilvánvaló, hogy az új helyzetben már nem egyedül Budapest lehet az expo megrendezésének területe. A következő dolog, amit nagyon világosan, akár tételesen is fel kell sorolni, hogy egy döntően üzleti vállalkozásként megrendezendő expo esetében melyek lehetnek azok a koncessziós jogok, s melyek lehetnek azok az állami tulajdonban lévő ingatlanok, amelyek átadását ez az ország vállalja. Esetleg milyen speciális, kifejezetten a megrendezéshez szükséges törvényeket kell megalkotni, hogy a végrehajtásnak ne legyenek jogi, parlamenti akadályai. Mindent összevetve tehát, tisztelt Ház, én azt mondom, és a frakciónk is azt mondja, hogy a határidő-halasztás jó, üdvözlendő, az esély megőrzése fontos, nem elvetendő, 1996-ra pedig talán még van esély, és erről majd szeptemberben kell dönteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Szocialista Párt soraiban és a jobb oldalon.)