Békesi László (MSZP)
DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha a Kormány által előterjesztett törvényjavaslat pontosan megfelelne az önkormányzati törvényben, illetve az 1991. évi állami költségvetésről szóló törvényben önkormányzatok céltámogatására szolgáló szabályoknak és e két törvény szellemének, akkor e törvényjavaslat vitája egyszerű lenne, a Ház könnyen dönthetne, gondolom, különösebb vita nélkül. Sajnos azonban nem erről van szó. Az idézett törvényi eszme és szabályok, valamint a most beterjesztett törvényjavaslat között számos ponton nem jelentéktelen az eltérés. Éppen ezért a vitában, de azt gondolom, majd a parlamenti döntés során is legalább négy kérdésre kell világos választ adnunk. Az első kérdés így hangzik: szelektíven vagy a költségvetési és önkormányzati törvényben meghatározott, szabályozott módon alanyi jogon kell-e biztosítani azon önkormányzatok céltámogatását, amelyek pályázatukban eleget tettek a két törvényben előre meghatározott feltételeknek. Úgy vélem, ha a Parlament komolyan veszi önmagát, a válasz csak az lehet, alanyi jogon, teljeskörűen, hiánytalanul kell kielégíteni azokat a pályázati igényeket, amelyek megfelelnek a törvényben rögzített feltételeknek. A Kormány által benyújtott törvényjavaslat és eme válasz, illetve alapelv között 2,3 milliárd forintnyi különbség húzódik. Nagyon sok önkormányzatot érint, nagyon sok folyamatban lévő, illetve ebben az évben megkezdésre tervezett, elhatározott beruházás indítását teszi lehetetlenné vagy legalábbis kétségessé. A második kérdés: most vagy később, valamikor az év második felében kell dönteni ezekről a függőben lévő, ám a felülvizsgálat során is kielégítésre indokoltnak, elismerhetőnek ítélt beruházásokról, illetve azok támogatásáról. Azt gondolom, hogy a válasz itt is egyértelmű, most kell dönteni, együtt kell dönteni. Nincs okunk és jogunk arra, hogy önkényesen elválasszuk az egyébként a feltételeknek megfelelő pályázatokat azon az alapon, hogy mi az, ami belefér az eredetileg fordított logika alapján tervezett 6,2 milliárd forintos keretbe, és mi az, amire majd később próbál meg a Kormány fedezetet teremteni. A harmadik logikus kérdés ennek kapcsán, hogy vajon miből lehet megteremteni ennek a 2,3 milliárd forintnak a fedezetét. Úgy vélem, mindannyiunk által könnyen belátható, hogy a címzetlen költségvetési tartalék klasszikusan olyan feladatok fedezetére kell, hogy biztosítson erőforrásokat, amelyek valamilyen oknál fogva nem voltak pontosan előre kvantifikálhatók, felmérhetők a költségvetés tervezésének az időszakában. Itt, túl a fordított logikán, erről az esetről van szó. Egyébként csak zárójelben - de messze nem mellékesen - jegyzem meg, hogy ha a Kormány komolyan gondolja az önkormányzati törvényben és a költségvetési törvényben foglalt kötelezettségek teljesítését, és komolyan veszi az önkormányzatokat, akkor ugyanolyan könnyű szívvel tett volna javaslatot eme tartalékból a hiányzó 2,3 milliárd forintos támogatás odaítélésére, mint ahogy tette azt például az egyébként nagyon fontos közigazgatási bíróságoknál vagy például más, központi vagy dekoncentrált igazgatási szervek esetében. Ha pedig nem lenne elegendő - mint ahogy e pillanatban még elegendő - ez a költségvetési tartalék, úgy a Kormánynak kötelessége lett volna bemutatni azokat a lehetséges megtakarításokat, amelyekre utal ugyan, de csak a második félévi felülvizsgálatra helyezi őket kilátásba. Sajnos, nem tudom elfogadni - és frakciónk sem tudja elfogadni - államtitkár úrnak azt a bejelentését, hogy amennyiben ebben az évben a költségvetésen belül nem tud fedezetet biztosítani a Kormány, úgy garanciát vállal 1992-re a hiányzó támogatások fedezetére. Ez semmit nem old meg, legkevésbé nem azoknál az önkormányzatoknál, amelyek - a felttelek ismeretében és birtokában - már erre az esztendőre felkészültek, és benyújtottak pályázatokat. Végül a negyedik kérdés, ami nem szakmai, de megkerülhetetlen: ismerve ezeket az ellentmondásokat és a benyújtott törvényjavaslatot, vajon a Kormány komolyan veszi-e a Parlament által alkotott törvényeket, komolyan veszi-e magát a Parlamentet, és komolyan veszi-e az önkormányzatokat? (Tóth Tihamér közbeszól.) Miután az eltérés 300s, így a 8,5 milliárdból 2,3 milliárd, nem tudunk más következtetést levonni, mint azt: elég önkényesen és bizony többnyire nem komolyan veszi ezeket a döntéseket. Egyetértünk azzal a döntéssel, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálja felül azokat az elutasított - részben formai, részben tartalmi okokból elutasított - pályázatokat, amelyek a bíráló bizottság ítélete szerint nem feleltek meg az önkormányzati törvényben, illetve a költségvetési törvényben támasztott feltételeknek. Az derült ki, néhány olyan formai ok is szerepel, amely minden bizonnyal kizárható egy ilyen felülvizsgálat során, és esetleg ezek a formai okok végül is nem lesznek a támogatás odaítélését megakadályozó tényezők - és ez rendjén van. Azzal is egyetértünk, hogy módosítani kell a céltámogatások pályázati rendszerét és szabályát, amire természetesen leghamarabb 1992-re, a jövő évi költségvetés keretében kerül sor. Mindent összevetve, tisztelt Ház, a frakciónak az a véleménye, hogy most kell dönteni, nemcsak a 6,3 milliárd, hanem a 8,5 milliárd ügyében; a Kormányt kötelezni kell arra, hogy a hiányzó 2,3 milliárd forintos támogatást keresse meg, biztosítsa. Ennek van értelme, ez adhat kielégítő választ a valóban döntésre váró önkormányzatoknak. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)