Mádi László (Fidesz)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelen törvényjavaslat, a helyi önkormányzatok 1991. évi céltámogatásáról szóló, óriási felháborodást és elégedetlenséget szült a nehéz körülmények közepette gazdálkodó önkormányzatok és települések körében. Eddig is sok jogos kritika fogalmazódott meg az önkormányzatok vagyoni rendezését szolgáló törvények kapcsán, lásd az önkormányzatok vagyonáról szóló törvényt, a kárpótlási törvényt, az egyházi vagyonról szóló törvényt, ám most nem az önkormányzatok hosszú távú esélyeiről, hanem az emberi életfeltételek garantálásáról, az önkormányzatok ez évi finanszírozhatóságáról, életben maradásáról van szó. Felszólalásomban öt lényegi ponton fogalmazom meg kritikámat, majd a bizottsági vitával kapcsolatos véleményeimet fejtem ki. A törvényt, mint tudjuk, kivételes eljárással tárgyaltuk. Végül pedig a jövőre nézve szeretnék néhány tanulságot megfogalmazni. Legelőször a törvényjavaslat beterjesztésének és a javaslatok feldolgozásának dolgában mondanék néhány észrevételt. A Belügyminisztérium munkatársai krónikus eljárásbeli késedelmüket a költségvetési törvény késedelmes hatálybalépésével indokolták. Ezt csupán önkritikaként tudom elfogadni, hiszen a költségvetés beterjesztésének késedelméért és késői elfogadásáért szinte kizárólagosan a Kormányt terheli a felelősség. A költségvetési törvényben szereplő határidőket pedig tudtommal a Kormány önmagára nézve határozta meg, annak szűkítésére az ellenzék nem tett javaslatot, így a Belügyminisztérium akarta magának a bajt. Ezzel egyben elég lehetetlen helyzetbe hozta az önkormányzatokat, amelyek január végétől, a költségvetési törvény hatályba lépésétől kevesebb mint egy hónapot - február 22-ig határidőt kitűzve - hagyott az önkormányzatoknak a pályázatok elkészítésére. Az elbírálási határidő március 31-e volt, s a beterjesztés ehhez képest jó másfél hónapot késett. Mellesleg megjegyzem, hogy a közel 2800 pályázat áttekintését és kiértékelését nem biztos, hogy ilyen rövid idő tudtával egy 5 vagy 6 fős apparátusra kellett volna bízni. Különösen, hogy az ügy több mint 15 milliárd forintot érint, közel 16 milliárdról van tehát szó. A második, s talán a legsúlyosabb probléma, hogy ezen törvényjavaslat valójában egy törvénysértést szentesít, hiszen az önkormányzati törvény 85. §- ának (2) bekezdése kimondja, hogy "A helyi önkormányzatok egyedileg és közösen is igényelhetnek céltámogatást. A feltételeknek megfelelő önkormányzat a céltámogatásra jogosult." Alanyi jogot fogalmaz meg a törvény, így semmilyen elbírálásnak nincs meg a lehetősége. Ehhez képest a feltételeknek a Belügyminisztérium által is megfelelő, mintegy 8 és fél milliárd forint pályázatból valamilyen érthetetlen algoritmus alapján kiválasztottak 6,2 milliárd forint értékűt, s a maradék 2,3 milliárdot a "majd ha lesz rá pénz" rovatba sorolták. Ezen törvénysértő szétválasztás következtében, hogy egy példát mondjak, nem jut egészséges ivóvíz Nyíregyháza, Vajdabokor és Kazárbokor lakosainak, akiknek kútját a Köjál a túlzott nitráttartalom miatt emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítélte. Enyhén szólva cinikus és elfogadhatatlan számomra a bizottsági ülésen a Belügyminisztérium részéről elhangzott érv, amely azt hangoztatta, hogy lajtkocsival oda lehet szállítani a vizet. A harmadik probléma a költségvetési törvény megfelelő részének megsértéséből ered, mivel a támogatási kulcsokra fix százalék van meghatározva. Ehelyett a mostani törvényjavaslat megint csak önkényesen felső határt állapít meg, s ugyancsak megmagyarázhatatlan elvek alapján az egyik településnek több, a másiknak kevesebb támogatást nyújt. Az egyéni körzetben megválasztott kormánypárti képviselőtársaim bizonyosan számos példát tudnának erre a hiányosságra sorolni. A negyedik súlyos ellenérvem az, hogy átgondolva a céltámogatási rendszert, nem biztos, hogy ugyanazok a problémák támogatandók mondjuk Békés és Veszprém megyében, bár kétségtelen, hogy a normativitás elvéből nem szabad engedni. Azonban azt látni kell, hogy miután a megyei önkormányzatok újraelosztási lehetőségeit megszüntettük, egy olyan rendszert alakítottunk ki, amelyben önkényes elbírálás ugyancsak létezik, csak a szükséges információ nincs meg hozzá. Ötödikként szeretném felhívni a figyelmet ezen rendszer rossz, önmagán túlmutató, káros és romboló hatására, nevezetesen arra, hogy a jelen céltámogatási rendszer alapjában ingatja meg az egyébként is sérülékeny önkormányzataink gazdálkodását, teljesen instabillá és tervezhetetlenné teszi azt. Ma Magyarországon nem tudják a települések, hogy mikor, mennyi pénzre számíthatnak jogos igényeik kielégítéseként, így megalapozott költségvetéseik is rendre felborulnak. A késedelemből adódó komoly inflációs veszteségeket növelheti a kényszerítő hitelfelvétel, az esetleges kötbér, amelyet a hátrányos helyzetben lévő önkormányzataink képtelenek kigazdálkodni. Nem hiszem, hogy csak saját megyémbeli sajátosság lenne, hogy az önkormányzatok, korábban tanácsok beruházásait a helyi vagy környékbeli költségvetési üzem kivitelezi, és ez azért kerül szanálás sorsára, mert nem képes behajtani az önkormányzatoknál lévő kintlevőséget. Ily módon egyébként jól működő építőipari cégek is tönkremehetnek, ami további költségvetési bevétel kiesését okozhatja ÁFA, VÁNYA és egyéb adó kapcsán. Újabb munkanélküliséggel is sújt, nem is beszélve a társadalombiztosítási járulékok kieséséről. Példaként lehetne említeni a nagykállói kollégium esetét, ahol a 70 milliós céltámogatás elutasítása teljesen ellehetetleníti a hajdan volt szép megyeszékhelyünk ez évi gazdálkodását. A költségvetési bizottságban számomra érthetetlen módon, miután a Kormány ettől kategorikusan nem zárkózott el, a kormánypárti képviselők - kivétel a kereszténydemokrata Lukács Tamás, akit tisztelek bátor magatartásáért - leszavazták azt a lehetőséget, hogy a senki által nem vitatott plusz 2,3 milliárdos megalapozott igényt költségvetési és az önkormányzatokról szóló törvényben foglaltakkal egyetértésben kielégítsük valamilyen tartalékalap terhére. Végezetül pedig lássuk a sajnos szép számmal adódó tanulságokat sorjában. Első tanulságként meg lehet említeni, hogy a pályázatok elbírálása nem történhet az adott szakmai és földrajzi terület maximális ismerete nélkül. A második pontban: egy igazságos támogatási rendszer nem működhet a feltételrendbe beépített műszaki paraméterek vagy az ágazatban elfogadott normatívák, például oktatási ágazatban tanterem-kihasználtság, váltási arány, tanulószám, vízgazdálkodási ágazatban vízmű társulat megléte, érdekeltségi hozzájárulás minimális összege, fajlagos vízfogyasztás stb. meghatározása nélkül. Harmadik pontként meg kell említenem, hogy a pályázatok elbírálása során a jelenleginél sokkal gyorsabban működő mechanizmusra van szükség, hiszen jó féléves késésben vagyunk. Negyedik pontként: a Kormány az igényeket jobban és hamarabb felmérve úgy alakítsa ki a céltámogatás feltételrendszerét, hogy az a költségvetési lehetőségekkel szinkronban legyen. Utólag viszont a törvényt és a Parlament munkáját komolyan véve a Parlament köteles jóváhagyni a feltételeknek megfelelő pályázatokat. Ez a törvényjavaslat, tisztelt Képviselőtársaim, így, ebben a formában a frakciónk számára elfogadhatatlan. Úgy érzem, hogy közös érdekünk, hogy ilyen módon és ilyen tartalommal többé ne tárgyaljunk céltámogatási törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)