Horváth Béla (MDF)
HORVÁTH BÉLA (MDF): Tisztelt Ház! Mint kormánypárti képviselő, a főváros érdekében szeretnék néhány szót szólni, különös tekintettel képviselőtársaim, Sápi József és Komor Sándor módosító indítványára. Röviden nézzük meg, hogyan és mikor jutott a főváros abba a helyzetbe, hogy önhibáján kívüli településként kell most támogatáskérelmet benyújtania. 1989- ben, mint tudjuk, népességarányos volt a személyi jövedelemadó szétosztása. 1990-ben új pénzügyi rendszer került kialakításra, amikor az állandó lakóhely szerinti szétosztás valósult meg. Ez azt jelentette, hogy 1990-ben a személyi jövedelemadó-bevétel a fővárosban száz százalékig itt maradt. Ugyanakkor ezt a többletet, ami nem adóbevétel-többletet jelentett, megterhelte a korábbi kormány oly módon, hogy új feladatot bízott a főváros számára - az akkori fővárosi tanács számára - oly módon, hogy feladatául tűzte a főváros közlekedésének finanszírozását. Ez azt jelenti, ahogy az 1990. évi költségvetési törvény rendelkezett, hogy az átlag feletti személyi jövedelemadóból kellett a kötöttpályás helyi közlekedést működtetni. Ez országos szinten 8,6 milliárd forintot jelentett, a főváros vonatkozásában 6 milliárd forintot. Hasonló helyzetbe került még Szeged, Debrecen és Miskolc, ahol villamosközlekedés van a fővároshoz hasonlóan. Tehát elmondhatjuk, amit már akkor is hallottunk, hogy a korábbi pénzügyminiszter, a korábbi kormány, illetve a korábbi parlament nyilatkozott 1990-ben, hogy a Fővárosi Tanácsnak el kell kezdenie gazdálkodni. 1991-ben - ezt mindenki tudja - új szabályozórendszert szavaztunk meg. Ennek értelmében a fővárosban keletkezett személyi jövedelemadónak már csak az 50%-a maradt a főváros önkormányzatának a rendelkezésére, ugyanakkor a főváros közlekedését továbbra is a budapesti önkormányzatnak kell ellátnia. Felmerül az a kérdés, hogy a Kormány miért nem tudta visszavenni a főváros közlekedésének pénzügyi támogatását. Egyrészt a jelenlegi gazdasági helyzet nem tette lehetővé, másrészt a vidéki településekkel szemben nem kívánt pozitív diszkiriminációt alkalmazni a főváros javára, harmadsorban pedig a rendszer egy elemét nem kívánta kiemelni. Néhány adatot szeretnék tájékoztatásul elmondani a főváros személyi jövedelemadó-bevételei vonatkozásában, hogy érzékeljük a főváros helyzetét. 1989-ben az szja bevétele kerekítve 15 milliárd forint volt; 1990-ben 25 milliárd forint volt; ebben az évben pedig 16,7 milliárd forint körüli a tervezett mérték, és ebből érzékelhető, hogy az elvont 50%, amely a másik felét teszi ki, az egységesen belekerül az állami támogatás közös kasszájába, amiből természetesen a vidéki települések is részesednek. De ezen túlmenően még a főváros mással is hozzájárul a Budapesten kívül lakók életkörülményeinek javításához. Gondoljunk arra, hogy a főváros közlekedését nemcsak a budapestiek használják, hanem a főváros körüli agglomerációnak közel 500 ezer fős beutazó közönsége is. S mikor azt a számot tekintjük, hogy a metró közlekedésének napi költsége 817 ezer forint, éves szinten 3 milliárd forintba kerül a metró fenntartása, akkor még nem beszéltünk a többi kötöttpályás közlekedési eszközről, a villamosról, a trolibuszról, a HÉV-ről, a földalattiról vagy akár a libegőről és a siklóról. Vagyis mindezek alapján érzékelhető, hogy a főváros közlekedéséhez milyen nagy szükség van erre az 1 milliárd forintos támoogatásra. Szakértők szerint amennyiben a főváros nem kapja meg ezt az összeget, nyár végén a metró közlekedése leáll. Még egy gondolatot szeretnék elmondani. A Kormány azonos, idézőjelbe téve a szót, "azonos" vidéki szempontok alapján 2,3 milliárd forintos forráshiányt ismert el a fővárosi közgyűlésnek, de hogy a főváros ne kerüljön előnyösebb helyzetbe a vidéki településekkel szemben, ezért a főváros is csak közel 50%- os támogatását kapta meg a jelzett hiánynak. Tisztelt Ház! Mindezek alapján mint a Magyar Demokrata Fórum képviselője kérem önöket, hogy Budapestnek az 1 milliárd forintos támogatást szavazzák meg. Köszönöm. (Taps.)