Pásztor Gyula (FKGP)
DR. PÁSZTOR GYULA (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy az idővel való takarékosság jegyében a mindannyiunk által jól ismert előzmények taglalása helyett és Orbán úr kérésének is eleget téve a lényegre térjek. Az Alkotmánybíróságnak a köztársasági elnök úr kérdésére adott válaszai, illetőleg az e válaszokban megnyilvánuló alkotmányossági szempontok több helyen is érzékenyen érintették a Kisgazdapártnak a kárpótlással kapcsolatos törekvéseit. Szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy az Alkotmánybíróság nem a Kisgazdapárt programját és a kárpótlás kérdésében elfoglalt álláspontját találta alkotmányellenesnek, mint ahogy önmagában nem minősült alkotmányellenesnek a koalíció másik két pártjának kárpótlási elképzelése sem. Az Országgyűlés által elfogadott törvény azáltal vált alkotmányossági szempontból kifogásolhatóvá, hogy a koalíciós pártok eltérő elvi és koncepcionális alapokon nyugvó kárpótlási törekvéseit megpróbáltuk egyetlen törvény keretein belül összefércelni, mindezt még - jó gazda módjára - némi költségvetési takarékossági szempontokkal is összevegyítettük, ami tovább fokozta a már úgyis meglévő koncepcionális zűrzavart. A Független Kisgazdapárt a jogsérelmet szenvedettek teljes körének kárpótlási ügyét a magáénak érzi, s erről az elmúlt hónapok hosszú és nemegyszer szenvedélyes vitái során már többször szót ejtettünk, mint ahogy arról is, hogy a Kisgazdapárt a kárpótlásra jogosultak ügyének felkarolása mellett - politikai programjából eredően - kiemelt figyelmet fordít a földtulajdonban okozott sérelmek kárpótlásának kérdéskörére, s ezen keresztül az egész magyar mezőgazdaság tulajdonviszonyának rendezésére. Ezért is érint minket különösen közelről az Alkotmánybíróságnak az a megállapítása, hogy a különböző tulajdoni tárgyak között a kárpótlás módja és mértéke tekintetében tett megkülönböztetést alkotmányellenesnek minősíti. Mint ez képviselőtársaim előtt is ismeretes, az Országgyűlés által megalkotott kárpótlási törvény a földtulajdonban okozott sérelem esetén ezer aranykorona értékig - s mivel a törvény szerint egy aranykorona ezer forinttal egyenlő, lényegében tehát egymillió forint értékhatárig - degressziómentes, 1000s kárpótlást biztosított. Az ugyancsak degressziómentes értékhatár más tulajdontárgyak esetében 200 ezer forint volt. Önmagában az egymillió forintos degressziómentes értékhatár nem alkotmányellenes, mint ahogy ugyancsak önmagában a 200 ezer forint sem az. Alkotmánysértővé válik azonban rögtön és akkor, ha ezeket egymás mellé téve próbáljuk a törvény keretein belül egyidejűleg érvényesíteni. Mi tehát a megoldás? Erre a kérdésre legalább három kézenfekvő válasz adódik. 1. Csökkentsük le a földért nyújtott kárpótlás degressziómentes értékhatárát 200 ezer forintra. 2. Emeljük föl az egyéb vagyontárgyak tekintetében nyújtott kárpótlás degressziómentes értékhatárát a föld szintjére, tehát vagyis egymillió forintra. 3. Állapítsunk meg a közbenső tartományban egy új és egységes degressziómentes értékhatárt, például 6-700 ezer vagy akár 800 ezer forintot, s ehhez igazítsuk mind a föld, mind pedig az egyéb vagyontárgyak tekintetében a kárpótlás 1000s mértékét. A Független Kisgazdapárt a kárpótlási törvényt megelőző koalíciós tárgyalások során már több ízben kifejtette, hogy aggályosnak tartja a különböző tulajdoni tárgyak között a kárpótlás mértékében tett megkülönböztetést. Elmondtuk ugyanakkor azt is, hogy a földhöz kapcsolódó ezer aranykoronás degressziómentes értékhatár csökkentését mint kompromisszumos megoldást azért nem tudjuk elfogadni, mert ezáltal kicsi és életképtelen törpebirtokok tömegét fogjuk létrehozni, és ezzel veszélyeztetjük a magyar mezőgazdaságot. A piacgazdaságra való átállás nehézségeinek és buktatóinak, a kelet-európai piac összeomlásának következményeként máris egyre erőteljesebben jelentkeznek a működési zavarok a mezőgazdaságban. Ez a ma még csak feszült és nehéz helyzet tragikussá fog válni akkor, ha nem sikerül mielőbb életképes és gyümölcsöző magángazdaságot létrehoznunk, aminek viszont elengedhetetlen előfeltétele, hogy a célszerűségi és az igazságossági szempontokat egyaránt szem előtt tartva megnyugtató módon rendezzük a földtulajdoni viszonyokat. Tisztelt Képviselőtársaim! A koalíciós tárgyalásokon és a parlamenti felszólalásaink során e kérdésben megfogalmazott álláspontunkat és az ezeket alátámasztó észrevételeinket mind a mai napig fennállónak és helytállónak tartjuk. Éppen ezért nincs okunk arra, hogy az e témakörben korábban már többször kifejtett álláspontunkon változtassunk; továbbra is - mint azt a koalíciós tárgyalás során kifejtettük - azt látjuk az alkotmányellenesség feloldása legüdvözítőbb útjának, ha az egyéb tulajdoni tárgyak tekintetében a kárpótlás mértékének degressziómentes értékhatárát a földdel megegyezően egymillió forintban állapítjuk meg. Ugyanakkor az ezáltal jelentősen megnövekvő költségvetési terhekre is figyelemmel javasoljuk, hogy a tényleges kárpótlás több ütemben, időben elnyújtva, tíz év alatt történjen meg. Ennyi idő alatt mindenképpen lebonyolítható a kárpótlási jegyek vagyoni fedezetét jelentő állami privatizáció, s ezáltal nem kell a privatizációs bevételeket, illetőleg azok egy részén túlmenően más költségvetési forrást a kárpótlás fedezetéül bevonni. Részleteiben az általunk benyújtott módosító indítvány tartalmazza a javaslatunkat. Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében kijelentem: hiszek abban, hogy ebben a - most már nyugodtan mondhatjuk - maratoni vitában a józan ész és az igazságosság felül fog emelkedni a szűkebb értelemben vett pártpolitikai érdekeken. Hiszem, és bízom benne, hogy az Országgyűlés a kárpótlási törvényt hamarosan meg fogja alkotni, és ami a legfontosabb, jó és igazságos törvényt fog alkotni. Ehhez kérem - és a Kisgazdapárt várja - az önök szíves közreműködését. Köszönöm a figyelmüket! (Taps a kormánypárti padsorokban.)