Balsai István (MDF)

1991. június 25.

DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy jobb lett volna délelőtt szólni, nagyobb közönség előtt, de remélem, hogy a szavazásra összegyűlik annyi ember, amennyi egy kétharmados törvényhez szükséges. A törvényjavaslattal kapcsolatban az általános vitában elhangzottakhoz szólva - a részletes vita is igen rövidre sikeredett, nyilván a bizottságokban a törvényjavaslathoz módosító indítványokat benyújtó képviselőtársaim részletesebben kifejtették a véleményüket - a következőket szeretném elmondani, igyekszem rövid lenni. A legfontosabb és legtöbbet vitatott része a törvényjavaslattal szemben felhozott érveknek a közigazgatási bíráskodás, illetve a közigazgatási bíróság fogalma körül csúcsosodott ki. Kell-e önálló közigazgatási különbíróság, mint új szervezet, vagy jelenleg nem létező szervezet? A törvényjavaslat ezzel szemben foglalt állást. A hozzászólók közül Hack Péter, Tölgyessy Péter, Áder János és Vastagh Pál képviselő urak annak az elméleti koncepciónak az alátámasztását látták inkább elfogadhatónak, amely a külön közigazgatási bíróságok felállítását indokolná, véleményük szerint a jelenlegi törvény csak kifejezetten ideiglenes, illetőleg a végleges megoldást megelőző, de szükségszerű állapotot fog eredményezni. A vitát nem itt folytatva, nyilván ez nem is alkalmas fórum erre, azt szeretném mondani, hogy az nem igaz - ezekben a hozzászólásokban mint egy vád érte az előterjesztést -, hogy nincs igazán koncepciója a törvénynek, nyilván valami gyorsan tető alá hozott törvényjavaslatról van szó, hiszen az Alkotmánybíróság döntése kész helyzetbe hozta a Kormányt, a tisztelt Parlamentnek ezzel a törvénnyel a beterjesztést követően hamarabb is kellett volna foglalkoznia, hiszen április 1-jével az Alkotmánybíróság terminusa lejárt. Van koncepciója ennek a törvényjavaslatnak, mint ahogy azt Füzessy Tibor frakcióvezető is kifejtette, nem akarom megismételni az érveit, az a koncepciója jelenleg, több okból nem látja indokoltnak a külön közigazgatási bírósági szervezet felállítását, nem látja sem elméleti, sem gyakorlati indokát ennek. Nem győződtünk meg arról, hogy gyorsabb lenne az ügyek elintézése, ha nyolc régióban szerveződő külön szervezetként jelentkező bírósági egységre bíznánk az egyébként 19 megyei székhelyen javasolt közigazgatási ügyek elintézését. Nem győztek meg az érvek arról sem, hogy ez gyorsabb megoldás lenne, hiszen a nyolc valamivel kevesebb, mint a 19, illetőleg a 20, és az ügyek elintézésének az időtartama nyilvánvalóan függ attól, hogy hány szervezetben intézik. Ugyancsak nem győzött meg minket arról, hogy olcsóbb lenne ez a megoldás, egy külön újabb szervezet, egy országos hálózat felállítása, ráadásul egy kétfokú rendszerben működő bírósági szervezet felállítása annál, amit mi javasolunk, amely így is 1 milliárd 200 millióba kerül, és amelynek az indokoltságát senki nem vonta kétségbe, kisebb módosításokkal az összeg támogatandó a bizottságok szerint is. Az sem győzött meg az érvek sorában, hogy az ügyfeleknek kényelmesebb lenne a megyeszékhelytől távolabb eső nyolc régió-székhelyre járni az ügyek elbírálását ily módon sokkal távolabbra telepítő javaslat, illetőleg teória alapján. Ami a lényeget illeti, a mélyben az a koncepcionális ellentét húzódik meg, itt nem kívánok ezzel részletesen foglalkozni, hogy mi is a közigazgatási bíráskodás valójában, valamilyen sajátos közjogi jogviszonyokat elbíráló közigazgatási felülvizsgálati tevékenység vagy a rendes bíróságok szokásos vagy attól némileg eltérő eljárási rendjébe illeszkedő rendes bírói tevékenység? Mi azon az állásponton vagyunk jelenleg, hogy a rendes bíróságok szervezeti rendszerében a rendes eljárás szabályainak bizonyos változtatásával az ügyek megoldhatóak. Ezt a véleményünket támasztja alá az is, hogy több mint 30 éve működik ez a nem széles körű, de mégiscsak a bírósági rendszerben egy elkülönült, de a rendes bírósági szervezetben végzett - és nem rosszul végzett - bírói tevékenység. Ezek a tapasztalatok és a javaslat által javasolt módszer folytatása a jelenlegi bírósági gyakorlatnak. Eredményesen látják el a rendes bíróságok a jelenlegi, szűkebb körű közigazgatási határozat felülvizsgálatára vonatkozó bírói tevékenységet. Ettől függetlenül azonban, egyetértve azzal, hogy ez a koncepcionális vita valóban hoszszabb és kiérleltebb időtartamot, a vélemények egyeztetését igényli, elfogadjuk azt az álláspontot, hogy ez a törvény nem végérvényesen szabályozza a kérdést, ezért egyetértünk azokkal a módosító javaslatokkal, amelyek a címben, a preambulumban és más helyen a véglegességre utaló megfogalmazást felváltják vagy tompítják, és arra utalnak, hogy itt nem végleges megoldásról van szó. Egyetértünk azzal, hogy az egész igazságszolgáltatási szervezeti rendszer több évre tervezett új koncepciójának kialakítása és kiépítése során ezt a kérdést ismételten meg kell majd tárgyalni. Figyelemmel az ügyészi szervezettel kapcsolatos új elképzelésekre, figyelemmel a köztársasági megbízotti rendszer működésének hosszabb időtartamán áttekintett tapasztalataira, figyelemmel a még nem is működő ombudsman intézményre és egyéb olyan szempontokra, amelyek ezt a kérdést is nyilvánvalóan mint fontos közjogi, alkotmányjogi kérdést fel fogják vetni. Az általános vitában elhangzottak tehát tulajdonképpen ezt a fő kérdést illetően, azt hiszem, lezárhatók, és a koncepció hiányát illető kifogásokra ezzel a néhány gondolattal igyekeztem válaszolni. Szeretném a tisztelt Országgyűlést arról tájékoztatni, hogy melyek azok a módosító indítványok, amelyeknek a Kormány az előbbiek alapján is, és egyébként is helyt ad, mert úgy érzi, hogy a javaslatnak a rendszerét nem törik meg, és azt gyakorlatilag jobbá formálják, illetőleg bizonyos értelemben egy konszenzust képeznek a módosító javaslatok, főleg az ellenzéki képviselők oldaláról benyújtott módosító javaslatok és a javaslat, az előterjesztés között. Tehát, amint említettem, a címmel és a preambulummal kapcsolatos módosítások közül egyetértünk azzal, hogy a cím a kiterjesztés szóval bővül, tehát nem végleges megoldást sugall a cím; a preambulumban pedig a teljes körű megteremtése érdekében kifejezés helyett a teljes körű megteremtéséig szövegrész szerepel. Egyetértünk azzal - és délelőtt erről volt szó Vastagh képviselő úr felszólalásában, reményét fejezte ki -, nos megnyugtatom, egyetértünk azzal, hogy a felülvizsgálati kérelem mint államigazgatási eljárás intézményének a kiiktatását mi magunk is támogatjuk. Gyakorló jogászok jól tudjuk, hogy gyakorlatilag nem sok reménnyel kecsegtető, felesleges, afféle harmadik fellebbezési fórum volt az államigazgatási eljárásban. Nyilvánvaló, hogyha a határozatok bírósági felülvizsgálatára sor kerül majdnem teljes körben, akkor ez teljesen okafogyottá és feleslegessé válik, tehát ezzel mint fontos módosítással egyetértünk. Egyetértünk azzal is, hogy az államigazgatási eljárás sajátságaira tekintettel az ügyfél fogalmát természetesen nem a klasszikus bírósági eljárásra kitalált ügyfél fogalmával kell azonosítani, hanem a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél fogalmát is ide kell érteni. Tehát a keresetindításra, illetőleg a bírósághoz fordulásra jogosult nemcsak az államigazgatási határozattal érintett ügyfél, hanem mindazok, akik törvényes érdekeikben sérelmet szenvednek. A keresetlevél halasztó hatályával kapcsolatos jogos aggályokra tekintettel egyetértünk azzal a javaslattal, amely szerint az ügyfél vagy a közérdek nyomós érdekére tekintettel a közigazgatási hatóság a határozatot előzetesen végrehajthatóvá nyilváníthatná, és a bíróság külön intézkedésével függesztené fel azt a végrehajtást, mégpedig nyolc napon belül előterjesztett kérelemre. Egyetértünk, mint fontos módosító javaslattal azzal, hogy a bírói felülvizsgálat körébe tartozó ügyek bővüljenek azzal, amit korábban kizárni javasoltunk, nevezetesen a gazdasági tevékenységre utasító államigazgatási határozattal szemben is nyíljon meg a bírói út. Nem látjuk semmi indokát annak, hogy valóban ebben a fontos körben a bíróság elől el legyen zárva az ügyfél. Bár meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi jogi szabályozás lehetőséget ad arra, hogy az ily módon kárt szenvedett gazdasági egység, vállalkozás a kárát, az ilyen tevékenységre utasításból eredő kárát a bíróság előtt érvényesíthette volna, tehát más jogcímen, de végül is a jogsértő és kárhoz vezető állapot megszüntethető most is. Egyetértünk azzal a módosító indítvánnyal, amely a bírók kizárása tekintetében egy szigorúbb összeférhetetlenségi szabályt javasol, tehát a határozatot hozó szerv dolgozója akkor sem járhat el bíróként az ügyben két évig, ha nem ő volt a közvetlen határozat meghozatalában részt vevő tisztviselő, hanem csak annál a szervnél dolgozott. Én azt hiszem, hogy ez egy olyan garanciális szabály, amely nehezen tűrné azt, hogy ezt ellenezzük. Egyetértünk azokkal a kisebb kiegészítésekkel és pontosításokkal, amelyeket nem kívánok felsorolni. Egyet azonban szeretnék megemlíteni. Természetesen egyetértünk azzal, hogy a törvényjavaslat beterjesztése után hatályba lépett kormányrendelet szerint az 1938 és 1945 között üldöztetést szenvedett személyek társadalombiztosítási és nyugdíj ügyében hozott határozattal szemben természetesen a többihez képest, a többi ilyen tárgyú ügyhöz képest nyíljon meg a bírói felülvizsgálat lehetősége. Az ok az volt, hogy ezt a jogszabályt a Kormány még nem alkotta meg, amikor márciusban beterjesztettük a javaslatot. Ugyancsak egyetértünk azzal a javaslattal, amely szerint a fellebbezési tárgyalás tekintetében az egyszerűsített szabályok alól kivételként nemcsak a fellebbező fél, hanem a másik fél is kérhesse a tárgyalás megtartását. Körülbelül ezek azok a fontosabb módosítások, amelyekkel tehát egyetértünk, és úgy érezzük, hogy ezek a jelenleg előterjesztett javaslatot jobbá, pontosabbá teszik. Fenntartva - még egyszer - azt, hogy jelenleg nem látunk lehetőséget arra, hogy most a Magyar Köztársaság egy külön bírósági szervezetet bármilyen számú és bármilyen székhelyű formában kiépítsen, és ezt mint sajátos különbíróságot működtesse a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára. Ettől függetlenül a nem végleges rendezés igényével javasolom elfogadásra a törvényt. Ami a törvényhez kapcsolódó és a költségvetési törvény módosítását jelentő javaslatot illeti - itt elhangzott már délelőtt az a bizottsági állásfoglalás, amellyel mi magunk is egyetértünk, hogy természetesen azzal a módosítással, amely abból adódik, hogy az áprilisra tervezett bér és egyéb számok három hónappal, ugye, most már később kerülnek bevezetésre; ennyivel tehát kevesebbe kerül ez az ügycsoport a bíróságok létszámát és egyéb költségigényét illetően. Ezt természetesen mi is támogatjuk, és ilyen értelemben foglaltunk állást a bizottságban. Nem tudunk azonban egyetérteni Remport Katalin képviselőtársunknak azzal a módosító indítványával - amellyel egyébként a bizottságok sem értettek egyet - , hogy számítási hiba folytán nem 720 millió forint a tervezett költsége a budapesti bírósági épület előteremtésének, hanem csak 540 millió. Nem vétettünk számítási hibát. A módosító indítvány nem vette figyelembe azt a költségtényezőt, amely a bekerülési összegen túlmenően az épület bírósági célra alkalmassá tételét jelentő átalakítási költséget is tartalmazott. Tehát nem 60 ezer forint/négyzetméter a reális elképzelés, hanem 80 ezer forint/négyzetméter. Sajnos azt kell mondanom, hogy még ennél is roszszabb a helyzet; s az eltelt időszakban nagyon sok próbálkozásunk volt, beleértve a Miniszterelnöki Hivatal, a Pénzügyminisztérium, a Kincstári Vagyont Kezelő Szervezet és a Vagyonügynökség bevonásával arra, hogy mi más megoldást keressünk, és ne épületet kelljen vásárolni. Azt kell kijelentenem önöknek, hogy minden próbálkozásunk ellenére sem sikerült egy olyan megoldást találni - nem a mi hibánkból -, amelynek alapján ez a hatalmas kiadás kiváltható lett volna egy épület biztosításával, holott készek vagyunk arra is, hogy a minisztérium épületét átadjuk a bíróságok számára, de valahova nekünk is kellene mennünk, nincs most erre lehetőség. Minderre figyelemmel azt kérem, hogy a vonatkozó költségvetési törvény módosítását is szíveskedjenek elfogadni. Hasonlóan mindazokhoz az igazságszolgáltatási tárgyú törvényekhez, amelyeket a tisztelt Országgyűlés igen magas szavazati aránnyal, 90% fölött - ha jól emlékszem - fogadott el eddig, beleértve a bíróságok felállítását, a bírák és ügyészek jogállását, bérezését illető törvényjavaslatunkat, az ügyvédi törvény módosítását, illetőleg a közjegyzői új törvénnyel is ez lesz a helyzet. Az a kérésem, hogy a bírósági szervezetet érintő és fontos közjogi kérdésben a tisztelt Országgyűlés mindegyik frakciója szíveskedjék úgy tekinteni a kérdést, hogy nem egyik vagy másik pártnak, nem a Kormánynak vagy a koalíciónak az ügyéről van szó, hanem a jogállam kiépítéséről. Ezekkel a gondolatokkal kérem mindkét törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps jobbról.)