Balogh Gábor (KDNP)
BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most folyó vita, gondolom, precedens értékű lesz a jövővel kapcsolatban. A társadalombiztosítás átalakítására gondolok konkrétan, mert el kell döntenünk, hogy a társadalombiztosításnak mi a célja. A szociális biztonságot alapozza-e meg vagy pedig egy olyan, amilyen biztosítást nyújtson? Ha a biztosításra alapozzuk, akkor minden további nélkül el lehet fogadni azt, hogy a társadalombiztosítás egyik funkciója a gazdasági, társadalmi ellentmondások konzerválása. Abban az esetben, ha a szociális biztonságra helyezzük a hangsúlyt, akkor már figyelembe kell venni azokat a szolidarisztikus vonásokat, amelyek egy szociális biztonsági rendszernél alapvető követelmények. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ezen az úgynevezett járulékos tételen - mert lényegében a társadalombiztosítás rendszerében a baleseti járadékok akcidentális jelleget töltenek be -, ezen mutassa meg a Parlament, hogy mennyiben érzékeny a szociális biztonságra. Emiatt nagyon örülök, hogy a Kormány beterjesztette ezt az országgyűlési határozati javaslatot, és olyan szintű járadékemelést helyezett kilátásba, mint amelyet az év elején a nyugdíjasoknak ígért. Három dolog az utóbbi hónapokban állandóan a Parlament napirendjén volt: a kártalanítás, a kártérítés és a kárpótlás vagy kárenyhítés. Lényegében a baleseti járadék egy kárenyhítési forma, amelyet a társadalombiztosításnak kell nyújtani a szociális biztonság megőrzése érdekében. Itt figyelembe kell venni azt a tényt, hogy azok részesülnek ebben a kárenyhítési formában, akik baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosultak. Tehát munkaképesség-csökkenésük a 67%-ot nem érte el. Éppen emiatt figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy azok, akik baleseti járadékra szereznek jogosultságot, foglalkoztatási gondokkal küzdenek, egyrészt a sérülésük miatt, másrészt pedig egzisztenciálisan. Sérülésük miatt azért, mert nagy valószínűséggel ugyanabban a munkakörben nem foglalkoztathatók. Ezt a hátrányt igyekszik a társadalombiztosítás valamilyen formában kompenzálni. Egzisztenciálisan viszont olyan problémák merülhetnek fel, melyek a megélhetésüket veszélyeztetik. Emiatt nagyon fontos, hogy a baleseti járadék bekerüljön a társadalombiztosításnak egy olyan rendszerébe, mint amelybe a nyugdíj is tartozik, vagyis egy kvázi automatikus emeléssel, életszínvonal-növeléssel. Itt adódik rögtön a másik probléma, hogy miből teremtjük elő. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi helyzete eléggé aggasztó. Sőt, vannak olyan számítások, amelyek szerint 27-30 milliárd forint hiánnyal fog zárni az év végére. A múlt évben - a benyújtott törvényjavaslat szerint - a társadalombiztosítás csak 700 millió forintos többlettel zárt, vagyis nagyon de nagyon meg kell gondolnia és fontolnia a Parlamentnek, hogy milyen mértékű emelést helyez kilátásba, illetve a nyugdíjakkal, a nyugdíjszerű ellátásokkal kapcsolatban milyen álláspontra helyezkedik. Egyértelműen figyelembe kell venni, hogy az ország foglalkoztatási helyzete nem javult, sőt nagyon sok helyen foglalkoztatási gondok vannak. A munkanélküliek száma emelkedett. A bérkiáramlás bizonyos értelemben nőtt, de elmarad a tervezettől. Emiatt a társadalombiztosítás bevételei is elmaradnak a tervezettől, valamint fokozott gondot jelent - amire talán kevesen gondoltak annakidején - az úgynevezett korengedményes nyugdíjazásnak a rendszere, amit nagyon, de nagyon sürgősen a Parlamentnek felül kell vizsgálnia. Tudniillik itt is - mint ahogy kiderült a tegnapi bizottsági ülésen - több száz millió forinttal tartoznak a korengedményes nyugdíjazásba küldő cégek. Egyrészt azért, mert megszünnek, másrészt azért, mert ők is csődhelyzetbe kerültek. Éppen emiatt azok az elvárások, amelyek érintik a nyugellátásra jogosultakat, tehát azok a gondok, problémák az elkövetkezendő időben továbbra is nőni fognak. Éppen ezért én fontosnak tartom, hogy az értékállóságról a Parlament minél hamarabb egy olyan jellegű határozatot fogadjon el, amely figyelembe veszi ezeket az objektív tényeket, s ugyanakkor nem a biztosítást tartja elsődlegesnek, hanem a szociális biztonság megőrzését. Éppen ezért én a magam részéről támogatni tudom azt a kezdeményezést, amit most pontosításként terjesztett be a Kormány, hogy 1991. szeptember 30-ig terjessze elő - az első félévi adatoknak az ismeretében - a nyugdíjak rendezésére vonatkozó tervét a Kormány. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)