Csehák Judit (MSZP)

1991. július 8.

DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2835-ös számú jelentés három kérdéskörrel foglalkozik: a társadalombiztosítás anyagi helyzetével, az 1991. évben nyugdíjazottak nyugdíjemelésének lehetőségével és a baleseti járadékok emelésével. Mivel a baleseti járadékról Grezsa képviselőtársam, a bizottság előadója már szólt, és én a bizottság és Grezsa képviselő úr álláspontjával egyetértek, ezzel a kérdéskörrel nem foglalkoznék. A másik két téma azonban - bármilyen elfoglaltak is vagyunk - figyelmet érdemel. Ezért kötelességem is, hogy a szocialista frakció álláspontját ebben a két kérdéskörben kifejtsem. A TB, mármint a társadalombiztosítás anyagi helyzetének rövid áttekintése több okból is fontos. Mint látjuk, őszre maradt az elmúlt évi zárszámadás megvitatása. A társadalombiztosítás bevételeinek és kiadásainak alakulása - erről hallottunk - határozza meg azt, hogy ki tudjuk-e fizetni egyáltalán az ellátásokat. És az évközi intézkedéseket is az befolyásolja, az határozza meg, hogy van-e többletbevétele, még pontosabban: van-e pénze egyáltalán a társadalombiztosításnak. A jelentés tájékoztat bennünket arról, hogy nehéz megítélni a társadalombiztosítás anyagi helyzetét. Ezt én nem vitatom. Azonban úgy gondolom, hogy kísérletet azért kell tenni bizonyos folyamatok elemzésére, sőt kötelező ezeknek a folyamatoknak az elemzése, mert már az elmúlt évi zárszámadásból és az elmúlt negyedévi jelentésekből is bizonyos, a társadalombiztosítás számára kedvezőtlen tendenciák figyelhetők meg. Engedjék meg, hogy ebből a meg nem tárgyalt zárszámadásból néhány adatot ezek illusztrálására ideidézzek. Az derül ki ugyanis, hogy 1990-ben, az elmúlt évben a társadalombiztosítás gazdálkodása még egyensúlyban volt. Míg 1988-ban és 1989-ben a társadalombiztosítás bevételei és kiadásai azonos mértékben, 23- 24 százalékban tértek el a tervezettől, addig 1990-ben az egyensúlyon belül már egy nagyon érdekes elmozdulás volt megfigyelhető: a bevételek a tervezettől már csak 4%-kal tértek el, a kiadások viszont meghaladták 5%-kal a tervezettet. Ez tulajdonképpen még nem volna egy drámai eltérés, ha nem lenne figyelmeztető elmozdulás a járulékbevételek alakulásában. A vállalatok járuléka - amelyek legnagyobb részét adják a társadalombiztosítás bevételeinek - mindössze 17%-kal nőtt az elmúlt évben. Ezen belül is figyelemre méltó, hogy a szövetkezetektől eredő járulékbevétel 5%-kal csökkent. Nem nőtt, hanem csökkent. A mezőgazdaságból származó járulékbevétel alig 6%-kal haladta meg az elmúlt évit. Ebben a körben körülbelül 3 milliárddal kevesebb volt a társadalombiztosítás járulékbevétele az előirányzottnál. Rohamosan nőtt ugyanakkor ezeken a területeken, a járulékbefizetések területén az elmaradás, a kintlevőség. Tulajdonképpen 200 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak létszáma, és ezek nem mind munkanélküliek és nem mind nyugdíjasok. Sokuk elhelyezkedett, de nem jelenik meg a társadalombiztosításban járulékfizetőként, mivel terjed a biztosítás nélküli illegális foglalkoztatás gyakorlata. S a kiadásokra is érdemes éppen ezért egy pillantást vetni. 15%-kal nőtt az elmúlt évben az egyébként is magas rokkantnyugdíjazások aránya. A nyugdíjasok száma - tehát a korhatáron nyugdíjba vonulók száma - 23%-kal emelkedett az elmúlt évhez képest. A gyógyszertámogatások összege másfél milliárddal haladta meg az előirányzottat, és a nyugdíjkiadások éppen ennek következtében mintegy 5 milliárddal térnek el a tervezettől. Talán mert egy nagyon törékeny és az én megítélésem szerint látszólagos egyensúly létrejött az elmúlt év gazdálkodásában, ezért maradt el e folyamatok elemzése, és nem születtek meg a szükséges intézkedések. Olyanok például, amelyek kellene, hogy garantálják az újból elhelyezkedők,egyáltalán a munkavállalók kötelező biztosítását. Nem történtek hatékony intézkedések a járulékok, a kintlévőségek behajtására, amelyek tulajdonképpen olyan intézkedések, amelyek javítanák a TB pozícióját, különösen most, amikor tömegessé válhatnak a csődeljárások. A társadalombiztosítás nem kerül a csődtörvényben sem előrébbsorolásra. Nem vette át a költségvetés az idei költségvetésében a szociális célú kifizetések egyikét sem, holott annak idején ezt a folyamatot megindítottuk. Például a kárpótlási törvény kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ötmilliárd a mezőgazdasági járulékok összege, amit költségvetésből kellene fizetni, hiszen nincs járulékfedezete. Változatlan szerkezetben támogatja a társadalombiztosítás a gyógyszerkiadásokat, most már majdnem 50 milliárd forint értékben, és változatlan szerkezetben finanszírozzuk az idén is az egészségügyet. Mindezt súlyosbítja az a tény, hogy az idei költségvetésben a költségvetés nem vállalt állami garanciát a társadalombiztosítás kifizetései felett, nem tette meg a társadalombiztosítás számára a vagyonátadást, nem intézkedett az állami vállalatok igen jelentős tartozásainak ügyében és tulajdonképpen azzal az egyszerű döntéssel, hogy a társadalombiztosítás zárszámadását ősszel fogjuk megtárgyalni, nem utalja át a társadalombiztosításnak azt az ötmilliárdot, amit a zárszámadás elfogadása utáni két héten belül át kellene utalnia. Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a tavaly megindult folyamatok most egyre nagyobb hullámokban érik el a társadalombiztosítást, és a jelentés szerint nemcsak az év végi egyszeri kifizetés, tehát a nyugdíjemelés, hanem általában az ellátások is veszélybe kerülhetnek. Éppen ezért sajnálatos, különösen sajnálatos, hogy az elmúlt fél év nem adott alkalmat korrekcióra, intézkedésekre. Az említett jelentés még mindig hivatkozik beláthatatlan folyamatokra. Olyan év eleji döntésekre, amelyeknek a következményeit nem lehet számszerűsíteni. Ezt azért tartom aggasztónak, mert ennek következtében előfordulhat, hogy a tisztelt Ház szeptemberben is kap majd egy jelentést, amelyik arról számol be, hogy a társadalombiztosítás vagyoni helyzete, gazdálkodása bizonytalan, a folyamatokat nem lehet megítélni, az év végi zárszámadást nem lehet előre látni, ezért tulajdonképpen felelősen nem lehet nyugdíjintézkedésekre, év végi egyszeri kifizetésekre javaslatot tenni. Úgy gondolom, a tisztelt Ház helyes, ha elfogadja az országgyűlési határozatot, de helyes, ha bizottságunkkal, a Parlament szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságával együtt azt várja az előterjesztőktől, a pénzügyi kormányzattól és a népjóléti tárcától, hogy elemzőbb jelentést készít, és megkezd néhány intézkedést, amelyek kapcsán a társadalombiztosítás helyzete javulhat. Azért is fontosnak tartja ezt a bizottságunk, mert hiszen ilyen körülmények között bármilyen javaslatot tenni is felelőtlen, meggondolatlan dolog lenne. Mi pedig szeretnénk javaslatot tenni. Ugyanis bizottságunk hármunkat - Székelyhidi László, Frajna Imre képviselőtársaimat és engem - megbízott azzal, hogy tegyünk látogatást a társadalombiztosításnál és tanulmányozzuk annak lehetőségét, hogy lenne-e mód az idén bizonyos korrekciókra, tudnánk-e valamilyen javaslatot kidolgozni az 1991-ben nyugdíjazottak nyugdíjemelésére. Mint emlékeznek rá, januárban a Parlament egy olyan döntést hozott, melynek következtében az a 150-200 ezer ember, aki az idén megy nyugdíjba, nem kaphatja meg azt az áremelkedést ellentételező előzetes nyugdíjkorrekciót, amit az elmúlt évben és a korábban nyugdíjazottak megkaphattak. Képviselőtársaimmal abból indultunk ki, hogy a Parlament nem fogja tudni módosítani a társadalombiztosítás költségvetéséről szóló törvényt. Ezért elképzeléseinket abban az ötvenmilliárdos keretben fogalmaztuk meg, amit a költségvetési törvény jóváhagyott a társadalombiztosítás számára nyugdíjemelésre. Még pontosabban: arra az ötszáz-hétszázmillió forintra, ami megmaradt a januári nyugdíjemelések után. Javaslatunk lényege - engedje meg tisztelt Elnök úr, hogy elmondjam, mert nem szeretnék a részletes vitában erre újra visszatérni -, hogy azok is kapnának nyugdíjemelést, akik év közben mennek nyugdíjba, jelentősen kisebb mértékűt, átlagosan mintegy harmadát annak a nyugdíjemelésnek, amit a már régebben nyugdíjazottak megkapnak, és annak is egy csökkenő arányát kapnák meg azok, akik nem januárban, hanem februárban vagy például decemberben mennek nyugdíjba. Így például 1/12 részét kapná a januárban esedékes nyugdíjemelésnek az, aki decemberben vonul nyugdíjba. Nem szeretném tagadni és elhallgatni azt, hogy a Kormány és a társadalombiztosítás szakemberei ezt a javaslatot nem támogatják annak ellenére, hogy nem kíván túlságosan nagy fedezetet. Érvelésük számos ponton vitatható. Két dolgot szeretnék hangsúlyozni. Ma már éppen az infláció és az évközi nyugdíjemelések összegének jelentős nagysága miatt sokkal nagyobb a jelentősége egy elmaradt évközi nyugdíjemelésnek, mint a munkaviszony hosszának. Ha például valaki nem decemberben, hanem januárban ment nyugdíjba és emiatt elmaradt a januári nyugdíjemelése, ez olyan összegű csökkenést jelent a nyugdíjában, mintha 10-15 évvel kevesebbet dolgozott volna. Éppen ezért lenne nagyon fontos, hogy találjon a Parlament egy méltányos, igazságos és a költségvetésbe beférő megoldást. Megítélésünk szerint a mi javaslatunk ilyen. Képviselőtársaim a bizottsági vitában ezt támogatták. Holnap meg fogja tárgyalni bizottságunk ezt a módosító indítványt. Remélem, hogy bizottsági indítványként fognak ezzel önök újra találkozni. Éppen ezért kérem a tisztelt Ház jóindulatát és támogatását módosító indítványunkhoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)