Horn Gyula (MSZP)

1991. július 8.

HORN GYULA (MSZP): Köszönöm Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Megértem a három felszólaló meglehetősen szenvedélyes hangnemét, hiszen komoly ügyről van szó, olyan ügyről, amely hosszú hónapok óta húzódik, a létező magyar munkavállalói szervezetek sorsáról. Nehéz is ezekről az ügyekről szenvedélymentesen beszélni, de nekem az a véleményem, elsősorban érvekre van szükség. (Közbeszólás.) Például amit Palkovics Imre mondott, valamit elfelejtett hozzátenni+ elnézést, én sem zavartam meg Matyi László felszólalását +, hogy a munkástanács alapként fogadta el azt a javaslatot, ami a vagyonmegosztásra vonatkozott, és csak később vonta vissza az aláírását. A másik elem: én nagyon örülök annak, amit Matyi László fogalmazott, hogy a szakszervezetek csak maguk dönthetnek a saját belügyeikről. Ez a törvénytervezet pedig pontosan az ellenkezőjét tartalmazza és azért nem értem, hogy ő miért örül annyira, hogy egy ilyen törvénytervezet került ide. (Matyi László közbeszólása: Én nem ezt mondtam.) Akkor elnézést kérek, ha nem pontosan idéztem. (Tóth Albert közbeszólása: Tessék pontosan idézni!) Amit a spanyol példa kapcsán mondott, ahhoz két apró megjegyzésem van. Az egyik megjegyzésem az, hogy a spanyol szakszervezetek részesei voltak minden, a társadalommal, a demokratikus átalakulással összefüggő törvény meghozatalának, minden politikai elhatározásnak. Tehát egészen más helyzetben voltak a spanyol szakszervezetek, mint nálunk. A másik, amiről ő beszél, hogy 10 évig tartott Spanyolországban a munkavállalói, az érdekképviseleti rendszer kialakítása, egy apróságot elfelejtett hozzátenni, ennek a 10 évnek egyetlen szakaszában sem hagyták ki valamennyi szakszervezetnek a részvételét. Úgyhogy, a példa így teljes, tisztelt Képviselőtársaim! Meg kell mondanom, hogy én gyakran találkozom - önökkel együtt - ebben a Házban olyan törvénytervezettel, amely egyre inkább fölveti, vagy legalábbis több fölveti, hogy mennyiben sérti vagy nem sérti az Alkotmányt. Azt hiszem, itt ilyen törvénytervezetről van szó, annak esetében, amelyről vitatkozunk. Elhangzott az is, a szocialista frakció a sajtókonferencián megfogalmazta, hogy ennek a törvénytervezetnek a beterjesztése teljesen váratlanul, mondhatni puccsszerűen történt. Ez ellen tiltakoztak - a Liga is, mások is. Hadd mondjak ennek alátámasztásául egy-két elemet! A tisztelt Ház elnöke is úgy nyilatkozott vasárnap, hogy ennek egyéves előzménye van. Emlékeztetni kívánom a tisztelt Házat, hogy ilyen törvénytervezet még bizottsági szinten sem került a Parlament elé. A Liga beterjesztett egy olyan javaslatot, amelyet szakmai körökben megvitattak, méghozzá 1990. végén, mégpedig - lényege és címe szerint - a szakszervezetek használatában lévő állami tulajdon felosztásáról. A mi frakciónk soha nem kifogásolta, hogy ezt a témát, ezt az ügyet, amit a Liga szorgalmazott, rendezni kell. Egyébként csak szinte mellékesen jegyzem meg, hogy a törvénytervezettel kapcsolatban, amit a Liga beterjesztett, hogy ha pontosan idézem, Baka András, általam nagyrabecsült nemzetközi jogász azt mondta - most már félve idézem - egy nagy, hosszú vita után, hogy képtelenség ez az egész így, ahogy van - ha pontosan idézem. De a lényege biztosan ez. Nekem politikai kifogásom is van ezzel a tervezettel szemben, a következők miatt: Felhívom a tisztelt Országgyűlés tagjainak a figyelmét, hogy ez év áprilisában az Andrássy úton, a hat párt úgynevezett csúcstalálkozót tartott. Ezen a csúcstalálkozón szóba kerültek olyan kérdések, amelyek a gazdasági, szociális helyzettel függnek össze. Akkor ott megállapodtunk abban - Antall József miniszterelnök úrral egyetértésben, maga is aláhúzta -, hogy a hat pártnak nincs joga a szakszervezeteket érintő kérdéseket tárgyalni az ő részvételük nélkül. Mi ehhez tartjuk magunkat. Ennek a törvénytervezetnek, tisztelt Képviselőtársaim - mint ahogy a tegnap esti megbeszélésünkön kiderült - július 4-én fogadta el a napirendre tűzését a tisztelt Ház, előző este kapták meg az érintett szakszervezetek+ Mondják meg, hogy lehet ilyen körülmények között erről érdemi vitát folytatni - legalábbis a szakszervezetek részéről. Nem tudok azzal sem egyetérteni, amit Palkovics Imre is megfogalmazott, és mások is, hogy erre a tervezetre, erre a döntésre azért van szükség, mert a szakszervezetek nem tudnak megegyezni. Fölhívom a tisztelt figyelmüket arra, hogy június 25-én a szakszervezetek megegyeztek erről - az előbb, az elején idéztem is ezt. Tegnap megerősítették a szakszervezetek, hogy igenis, azt a megállapodást érvényesnek tekintik. Soha nem zárkózott el sem az MSZOSZ, sem az Autonóm Szakszervezet, sem egyetlen más, hogy a Liga, a munkástanácsok és mindenki más érdekeit maximálisan tiszteletben tartó megállapodás szülessen. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az egyezményt aláíró szervezetek a tagságnak több mint 90%-át képviselik. Ugyancsak meg kívánom jegyezni azt is, hogy a munkástanácsok; ismereteim szerint - legalábbis döntő többségük - nem határolták el magukat ettől a megállapodástól. Egyébként, nekem az a véleményem, hogy semmiféle törvénnyel, állami beavatkozással egy szakszervezetet, egy mozgalmat nem lehet hitelesíteni. Uraim, szabad a pálya a Ligának is, a munkástanácsoknak is, és minden szakszervezetnek+ (Derültség, közbeszólások.) Ne haragudjanak tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt azért is foglalkozott ezzel behatóan, mert baloldali párt +(zaj) +, és nyilvánvaló, hogy egy baloldali pártnak foglalkoznia kell ezzel. (Zaj.) Ismerik-e önök azt a vagyonmegosztási javaslatot, amelyet a hat, illetve az öt szakszervezet aláírt? Nagyon felhívom a kedves figyelmüket, hogy ismerkedjenek meg vele+ (közbeszólások az SZDSZ soraiból: Ismerjük!) +, mielőtt véleményt alkotnak. (Kőszeg Ferenc: Hatvanhét százalék az MSZOSZ-é!) Nem 67%-ot akar az MSZOSZ megtartani! Ott van a részletes indoklás, tessék megnézni! (Közbeszólások. Az elnök csenget.) Nekem az a véleményem, hogy a szakszervezetek mindenképpen erősödjenek meg, de ha lehet, hiteles politikával tegyék ezt, nem pedig külső politikai segítséggel! (Zaj. Közbeszólások: Így van! Helyes!) Ez annál is inkább fontos - örülök, hogy helyeslésre találok arról az oldalról is - +(zaj)+, mert éppen tegnap mondta valaki, hogy erős szakszervezetek nélkül nincs modern piacgazdaság. Az, aki mondta, Cossiga olasz államfő volt. (Közbeszólás a jobb oldalról: Éljen!) Én nagyon bízom benne, hogy ezt a törvénytervezetet a Kormány nem támogatja+ (Zaj.) Valami ilyesmit vettem ki Schamschula úr tegnapi megnyilatkozásából - lehet tévedett -, amit a sajtóban publikáltak, hogy elvi kifogásai vannak a törvénytervezettel kapcsolatban. Tulajdonképpen ezt arra alapozom, amilyen magatartást tanúsított a Kormány június 12-én a sztrájküggyel kapcsolatban, vagyis arra, hogy megegyezési készséget tanúsított, meg is egyeztek, és ez mindenképpen rendkívül hasznos volt az ország helyzete szempontjából. És hadd jegyezzem meg: nemcsak a Kormány tanúsított megegyezési készséget és felelősséget, hanem a sztrájkfelhívást kibocsátó szakszervezetek is, mert egyértelműen bizonyította, ahogy a megegyezés után lefújták a sztrájkot, hogy nem politikai szándékaik voltak ezzel a sztrájkkal. (Zaj.) Másfelől, erejüket az mutatta, hogy egyetlen sztrájkra nem került sor egyetlen üzemben sem. (Zaj.) Az előzményekről szeretnék még valamit mondani - jóllehet, itt a Németh- kormányt nem ildomos emlegetni, csak negatív értelemben+ (Zaj.) A Németh- kormány 1989-ben felkérte a szakszervezeteket, hogy számoljanak el a vagyonukkal. Ezt megtették, de csak az állami tulajdonban lévőkről, ami az ő használatukban volt - az összes többit megtagadták. És a Kormány ezt kénytelen volt tudomásul venni, annak ellenére vagy annak kapcsán is, hogy az a szakszervezet - amelyet önök különböző jelzőkkel illetnek - a Németh- kormánynak óriási nehézségeket okozott, többek között a sztrájkjával, nemcsak a fenyegetésével, hanem a megvalósított sztrájkjával is. Nekünk, a szocialista frakciónak, alapvető problémánk ezzel a törvénytervezettel, hogy az állam, az államhatalmi struktúra avatkozik be nem állami tulajdon ügyébe. Mert ha dönt, beavatkozik a pártok anyagi ügyeibe, joggal teszi azon pártok esetében, amelyek állami költségvetési támogatást kapnak. Erről viszont szó sincs a szakszervezetek esetében, illetve a törvénytervezet által megcélzott vagyonelosztás ügyében. (Zaj.) a mai szakszervezeti tulajdon döntő többsége történelmi tulajdon, tagdíjakból ered. (Közbeszólások.) Nagyon kérem, hogy hallgassák meg úgy a felszólalásomat, ahogy én mindig figyelemmel meghallgatom az önökét. Hozzá kell tennem ehhez azt is, hogy a magyar szakszervezetektől annak idején ugyanúgy elkoboztak tulajdonokat, mint azoktól, akiket éppen a közelmúltban született törvény alapján majd kárpótolni fogunk. A többi, a fennmaradó rész olyan tulajdon, állami forrásból eredő, mintegy 8-10%-a a tulajdonnak, amelyek üdülésre és művelődési otthonok, művelődési házak fenntartására szolgálnak - ezeket állami ellenőrzés alatt végzik. Ezért is - az előzőekben is megemlítettem -, ezek jogállásának tisztázását mi tiszteletben tartjuk. Az volna a javaslatunk, elképzelésünk, hogy ezek sorsáról az önkormányzatokkal megállapodva döntsenek. Nekünk a törvénytervezettel az a gondunk, hogy négy helyen - méghozzá az Alkotmány 7., 8., 13. és 70. paragrafusában - ütközik az Alkotmánynyal. Bevallom őszintén - személyes véleményként mondom ezt -, nem is értem, hogy ez a Parlament, ez a testület, amelyben annyi kiváló jogász van, hogyan tudott olyan tervezetet beterjeszteni, amely ennyire ütközik az Alkotmány előírásaival. Ez, tudniillik, sérti a tulajdon sérthetetlenségének elvét, a tulajdonnal kapcsolatos kisajátítási elveket, sérti az olyan nemzetközi jogi szerződéseket, amelyeknek Magyarország is részese, illetve most, a szociális charta kapcsán folyik, illetve elkezdődik a ratifikációs folyamat. S hadd mondjak még valamit: nemzetközi gyakorlatban teljesen igaz, hogy volt erre példa. Németországban 1945 előtt, Magyarországon 1944-ben, és Jaruzelski csinált ilyet a rendkívüli állapot bevezetése után. Nem hiszem, hogy e három példa a demokratikus gyakorlathoz tartozna. Erre volt példa, másról mint példáról mi nem tudunk. (Magyar Bálint közbeszólása: A Szolidarítás Lengyelországban, 80-ban! Egy másik példa+) Mindenkinek megvan a lehetősége reagálni. Minekünk az a véleményünk, hogy sem mi, sem mások nem vindikálhatják maguknak azt a jogot, hogy igazságot tegyenek a szakszervezetek közötti vitában. Mi ilyen jogot magunknak nem vindikálunk. Álláspontunk viszont van. Mégpedig az, aminek a lényegét tegnap is megerősítettük. Az első az, hogy haladéktalanul szükséges, hogy a törvényhozás rendezze az érdekegyeztetés rendszerének legfontosabb elemeit. Tehát segítsen megalkotni, ha kell, dönteni az érdekegyeztetés rendszeréről, az üzemi tanácsok ügyében és minden, a munkavállalókat érintő kérdésben. Sajnos az ezekkel összefüggő törvények a mi többszöri javaslataink ellenére késnek. A másik az, hogy az állami tulajdonú, a szakszervezetek használatában lévő vagyonok ügyét tisztázni kell. Minél előbb, abban az értelemben, hogy ebből a vagyonból kell biztosítani azoknak az újonnan létrejövő szakszervezeteknek a pénzügyi forrásait, amelyek nem kellő ilyen eszközzel rendelkeznek, s amelyek biztosítják, hogy teljesen azonos működési feltételük és starthelyzetük legyen, mint bármely más, korábban megalakult szakszervezetnek. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt viszont, mint a többi kérdést is, a szakszervezettel való egyetértésben lehet rendezni. Meggyőződésem, hogy a szakszervezetek belső mozgalmi életével való rendezés nélkül az egész ügyet nem szabad napirendre tűzni, s a Szocialista Párt frakciója mindezeknek az érveknek az alapján a legkategorikusabban elutasítja ezt a törvénytervezetet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Szocialista Párt soraiból.)