Seszták László (KDNP)
SESZTÁK LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy a két törvényjavaslathoz, amelyik a szakszervezetekkel foglalkozik, együtt mondjam el a véleményemet, hiszen az idő rövidségére tekintettel a nyári szünet előtt szeretném befejezni. Azzal szeretném kezdeni, Hölgyeim és Uraim, hogy azt hiszem, a magyar társadalom és Parlament elhatározta magát, hogy demokráciát és piacgazdaságot épít. Márpedig sem demokrácia, sem piacgazdaság nem létezhet erős szakszervezetek nélkül, mert akkor ez egy félkarú óriás. Igenis szükség van szakszervezetekre, erős érdekképviseletre, de csak legitimekre. És itt van a probléma. Mit tekintünk legitimnek és mit nem tekintünk? Az én megítélésem szerint sajnos a szakszervezetek nagyobb részének, a nagyobb tagságot tömörítő szakszervezeteknek a legitimitása megkérdőjelezhető. Természetes, hogy egy szakszervezet akkor igazi - és minden szervezet -, hogyha alulról szerveződik, nem pedig felülről. Ezért némi kételyeim vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban, mert szeretném, hogyha alulról jövő szakszervezeti kezdeményezés lenne Magyarországon. De sajnos a másfél év tapasztalata bebizonyította, hogy - a szakszervezeteknél némi próbálkozás ugyan volt, de - valójában nem történt meg a szakszervezeteknél a rendszerváltás, az átalakulás. Így tehát szükségesnek érzem ezt a törvényt, hogy felülről mozdítsuk el a holtpontról ezt a kérdést. A másik problémám, hogy ezt a törvényt és ezeket a törvényeket nem tartom elégségesnek a szakszervezeti ügyek rendezésére, hiszen több törvényre - a szakszervezeti törvényre is - szükség van. De ez sem hozható meg csak akkor, hogyha igazi szakszervezetek vannak, akikkel a törvényelőkészítés során tárgyalni lehet, és akik valóban az érdekeiket és a mögöttük álló munkavállalók érdekeit képviselik. Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, sokan jártak Önök közül a régi rendszerben munkások és munkavállalók között. Azt hiszem, olyan lejáratott szóval kevéssel találkoztak, mint amikor azt mondták, hogy "szakszervezet". Az emberek vérmérsékletüktől függően vagy legyintettek erre a szóra, vagy káromkodtak, de komolyan nem vették. Nem is vehették, mert a régi szakszervezetek a pártnak a közületei voltak. Ez a szakszervezet egyszerre volt a párt kölyökcsapata és a tartalékbajnoksága, onnan nevelődtek ki a funkcionáriusok, akiket a párt kiemelt, és a kivénhedt ordasokat oda helyezték vissza. (Derültség.) Ezekkel tartotta a párt a szakszervezeteket kordában. A szakszervezetnek semmilyen joga nem volt, amely valóban érdekképviseletet jelentett volna, helyette másodlagos, úgynevezett szekunder jogokkal rendelkezett, hiszen mindenhez a beleegyezése, aláírása szükséges volt. A béremeléshez, a szocialista brigád cím adományozásához, a kiváló dolgozó cím adományozásához, lakásigényléshez és még sorolhatnám. Ha nem volt meg a szakszevezet aláírása és egyetértése, akkor mindenki kiabált, hogy ez nem felel meg a törvényes előírásoknak, valójában viszont semmit nem értek, hiszen egy lakásigénylésnél semmit nem jelentett, hogy a szakszervezet javasolta-e vagy sem. Abszolút mindegy volt a lakáselosztás szempontjából. Az üdülőjegyeket osztogatta, s ezzel betelt a szerepköre. Ha ilyen volt a szakszervezet, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem bomlott fel rögtön a rendszerváltást követően. Ha megengedik, megpróbálnám ezt egy kicsit elemezni. Azért nem bomlottak fel ezek a szakszervezetek, mert a magyar társadalom olyan, amilyen, eléggé deffenzív, nem nagyon politizál sem munkahelyén kívül, sem munkahelyén belül. Ezt így kell elfogadni, ez van. A másik ok, amiért a szakszervezetek nem szerveződhettek ujjá, a félelem. A vállalatokon belül ott maradtak a régi párttitkárok, ott maradtak a régi személyzetisek, ott maradtak a régi igazgatók. Most, amikor elbocsátásokról van szó, azokat bocsátják el először, akik az úgynevezett hőzöngők, hiszen azokkal találják magukat szemben. Kik voltak a hőzöngők? Azok, akik mást akartak, más szakszervezeteket, és így a munkás visszavonul és vár, csak nem tudom, hogy mire. Felülről várja sajnos ő is, mint a magyar társadalom minden rétege a megoldást. Van még egy másik probléma is, amiért a szakszervezetek nem szerveződhettek ujjá, ez pedig az, hogy 40 év alatt az a tagoltság, amelyik olyan nomenklatúrára osztotta a társadalmat, hogy létezik a munkásság, a parasztság és az itt maradt - de minek - értelmiség, az az értelmiség és a munkásság között egy láthatatlan falat húzott, mert az értelmiség mindenkor - bérezésben, juttatásokban, bárminél - háttérbe szorult. Ez ugyan konfrontációt nem jelentett nyiltan, de elidegenítést jelentett, s az számomra egyértelmű, hogy a munkásság nem tudja értelmiség nélkül megszervezni országos szervezetét, szabályzatát és működőképességét s a magyar értelmiség az előbb említett okok miatt egy kicsit visszavonult, és kimaradt ebből a szerveződésből. Ez a törvényjavaslat lehetőséget fog biztosítani arra, hogy a szakszervezetek újraszerveződjenek, igazi pártharc alakuljon ki, és döntési lehetőség legyen, mindenki azt válassza, aki neki tetszik. Van némi kételyem. Ismerik azt a gyerekjátékot, hogy kint a bárány, bent a farkas. A kérdésem az, hogy hogyan fognak a kívül rekedt szakszervezetek bejutni ezekhez a vállalatokhoz. Hogyan tudják ott kifejteni véleményüket, hogy fogják őket meghallgatni? Ha erre nem lesz lehetőség, akkor ugyanúgy járunk, mint a vállalati tanácsok választásánál, hogy visszaválasztják azokat, akik voltak, mert nem volt megfelelő propaganda, és nem volt lehetőség a választásra. Ezért azt kérem a tisztelt Háztól és az előterjesztőktől vagy a Kormánytól, vagy bármelyik párttól, magamat is beleértve, hogy gondolkodjunk azon, hogy tegyük lehetővé, megfelelő esélyegyenlőség lehessen a választásoknál, hogy igenis megmérettessenek a szakszervezetek, a munkavállalóknak legyen kire szavazniuk. Mint említettem, vannak fenntartásaim a törvénnyel kapcsolatban, de a körülményeket figyelembe véve és a ránk nehezedő nyomást, amely a társadalomból adódik, abból, hogy nem hajtottunk végre rendszerváltást, ezért a következő beterjesztendő törvények reményében ezt a törvényjavaslatot és a másikat is a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom.Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps jobbról.)