Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Ritkán fordul elő, hogy a Kormány tagja képviselői minőségében kér szót. Én azért tartom szükségesnek ezt most hangoztatni, mert nyilvánvaló, hogy nem egy egyeztetett kormányzati véleményt akarok a kérdéssel kapcsolaban elmondani. Mondandóm azonban mégis kapcsolódik miniszteri minőségemhez, és az késztet erre, hogy Solt Ottilia tisztelt képviselőtársunk visszavonta azt az interpellációját, amelynek a tartalma és lényege - meggyőződésem szerint - ehhez a vitához adalékot szolgáltat. Úgy érzem, ennek a lényegét szükséges itt most elmondanom. Nagyon sokan emlegetik, hogy az MSZOSZ kezében levő vagyont zárolni kell. Eközben mintha elfeledkeznének arról, hogy ennek a vagyonnak nem is jelentéktelen része, az ingatlanvagyon, illetve az ingatlanvagyonnak az a hányada, amely a magyar állam tulajdonaként van bejegyezve, zárolva van. Ez a zárolás tavaly a LXX. törvényben történt meg. Nemcsak mi feledkezünk meg erről, hanem azok is, akik jelenleg a használati jogot élvezik a vagyontárgyakkal kapcsolatban. Az interpelláció egy ilyen esetre vonatkozott volna: egy óvodára, amely a magyar állam tulajdonát képezi. Ennek az eladására vonatkozóan a mai napon került a kezembe egy kérelem - gondolom, hogy tegnap nyújtották be a minisztériumba -, amely szerint én járuljak hozzá az illető ingatlan eladásához. Ehhez semmiféle jogköröm nincs. Valamilyen bölcsőde és óvoda szerepel az ingatlanban. A bölcsődék valamelyest a Népjóléti Minisztériumhoz tartoznak, de azt gondolom, hogy az eladás semmiképpen sem lehetséges olyan ingatlanok esetében, amelyekre a LXX/1990. sz. törvény vonatkozik. E tekintetben tehát úgy látszik, hogy szükséges, hogy a ZÁVKI, illetve most már más névre hallgató szervezet, amely a zárolt állami vagyonokkal foglalkozik, illetve maga a Pénzügyminisztérium ezen a téren vizsgálatot kezdeményezzen. Ha ez az interpelláció elhangzott volna, én azzal a javaslattal fejeztem volna be, amelyet most is megteszek, illetve írásban meg fogok tenni, hogy tudniillik az Országgyűlés illetékes bizottsága, a költségvetési bizottság, amely az Országgyűlés oldaláról az állami vagyonért felelős, ennek a kérdésnek a kivizsgálását alkalmas időben tűzze napirendre. Nem annak az óvodaépületnek a kérdését, mert az nem méltó egy ilyen bizottsághoz, hanem az egész kérdést, hogy vajon megtörtént-e azoknak a vagyontárgyaknak, amelyekre használati jogot biztosított ez a bizonyos törvény, a bejelentése, ugyanis bejelentési kötelezettség volt; ha nem történt meg, azért ki felelős. Ez államigazgatási úton is tisztázandó, és a szükséges, a törvény által előírt lépések megteendők. Ez a kis eset - amelynek az idehozásáért én a magam részéről hálás vagyok a képviselő asszonynak, még ha más szempontokból úgy döntött is, hogy most itt nem tárgyaljuk, rámutat arra, hogy nem tűr halasztást ennek a kérdésnek így, úgy vagy amúgy való megoldása. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)