Mile Lajos (MDF)
MILE LAJOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívántam reagálni az eddig elhangzottakra, de úgy érzem, hogy két esetben meg kell tennem. Egyrészt az egyik kijelentés annyira érdekes volt, hogy engem rettenetesen meglepett. Ez nevezetesen az volt, hogy Géczi képviselő úr mondta, hogy mégis az állampárt lebontását ő vagy ők hajtották végre. Gratulálni szeretnék hozzá, én ezt eddig nem tudtam. A másik pedig Horn Gyulának a kijelentése volt, miszerint hiteles politikával kell, hogy megerősödjenek a szakszervezetek, és nem felülről jövő állami vagy - nem tudom - parlamenti beavatkozás révén. Én azt gondolom, hogy ebben a mostani helyzetben, amikor az újonnan alakult szakszervezeteknek sem vagyona, sem lehetősége, sem semmiféle infrastruktúrája nincs ahhoz, hogy valóban megerősödjenek, ez a kijelentés enyhén szólva is egy kicsit cinikusnak hangzik, vagy ha megfordítom a kérdést, akkor pedig csak nem azt akarja velem elhitetni Horn Gyula, hogy az MSZOSZ azért került a mostani helyzetébe, mert annyira hitelesen politizált eddig, vagy pedig mondjuk - a SZOT tette ugyanezt, és ők csak megörökölték ezt a hitelességet? (Taps.) Az egész törvényjavaslattal kapcsolatban azzal szeretném kezdeni, hogy én ezt a törvényjavaslatot a rendszerváltozás alapvető és meghatározó elemének, sőt feltételének gondolom. Sajnos, egy kicsit megkésett. Éppen ez a megkésettség okozza azt, hogy ez az áldatlan patthelyzet kialakult az érdekképviseleti szférában, de ez a megkésettség nem jelenti azt, hogy a lehető legszűkebb határidőn belül ezt mindenképpen meg kell tenni. Többször elhangzott az a vád - ugye akár a "puccs" kifejezéstől sem riadva meg -, hogy ez valakik ellen merénylet lenne, vagy valakiket szankcionálna, nevezetesen én úgy éreztem, hogy ugye ez a - merem így mondani -, többen így mondták - a MSZOSZ ellen irányuló merénylet lenne. Én azt gondolom, az a lehetőség, hogy legitimálja önmagát a MSZOSZ a szabad szakszervezeti választások révén, úgy gondolom, hogy ez nem szankció. Ez egy lehetőség számára is, hogy valódi legitimációt nyerjen, valódi hitelt nyerjen ebben az új struktúrában. Mert azt nem tételezem fel, hogy a MSZOSZ vagy esetleg a szocialista párti képviselők a MSZOSZ-nak a hitelességét vagy legitimációját abban látják, hogy ő a SZOT-nak a jogutódja. Tehát azt gondolom, hogy ettől a lehetőségtől az MSZOSZ-t sem kell megfosztani; ugyanúgy, mint a többi szakszervezet, ő is elindulhat a szabad szakszervezeti választásokon, senki őt diszkriminálni nem akarja. Az más kérdés, hogy ez a szabad szakszervezeti választás, amit ez a törvénytervezet ugye a törvény hatályba lépésétől számított egy éven belülre tűz ki, valódi esélyegyenlőség alapján történjen, ahhoz feltétlenül szükséges a mostani vagyonmegosztásnak, bocsánat: a mostani vagyonzárolásnak a megtétele. Tudniillik én azt gondolom, hogy az új szakszervezetek és a MSZOSZ is válságban van, csak nem ugyanabban a minőségi válságban. Nyilván az új szakszervezetek válságban vannak, mert nem jutottak olyan lehetőséghez, nem jutottak olyan térhez, nem jutottak annyi esélyhez, hogy megerősödjenek. A MSZOSZ pedig legitimációs válságban van, és az a legitimációs válság persze a választásokig bizonyos mértékig igaz az új szakszervezetekre is. Miért van erre a legitimációs háttérre mindenképpen szükség? Egyrészt azért, hogy az elkövetkezendőkben egy egészségesen működő érdekképviseleti szférában akár a kollektív szerződések meghozásakor, akár az érdekegyeztető tanácskozásokon - hogy kik a delegáltak -, annak hitelét az adja meg, hogy milyen támogatottságot nyertek a szabad szakszervezeti választásokon. És van ennek egy másik vonatkozása: hogy a támogatottság természetesen egyfajta erkölcsi hitelt is jelent, és ez abból a szempontból fontos, hogy felállva az asztaltól vagy aláírva a kollektív szerződést -, el tudják fogadtatni a tagságukkal azt a megállapodást, amelyet aláírtak, vagy megfordítva: azok a szavazók, azok a munkavállalók, akik az érdekképviseletben a saját érdekképviselőiket megválasztották, elfogadják az ő döntéseiket és aláírásaikat, és ne legyen kaotikus, kezelhetetlen helyzet az érdekképviseleti és munkavállalói szférában. Nem kell azt külön kiemelni, hogy az érdekképviseletben a rendszerváltozás elmaradt. A kiábrándultságnak egyik lényegi oka éppen ez. Az emberek úgy gondolják, mivel megörökölték tulajdonképpen a MSZOSZ-t, hogy valódi sorsukba éppen azért nincs beleszólásuk, mert a közvetlen körülményeiket meghatározó illetékességi körben nem tudnak dönteni. Ez a törvény éppen azt célozza, hogy a szabad szakszervezeti választások révén valóban ők választhassanak maguknak képviselőket. Milyen érdek is sérül itt? Ugye a támadásokkal szét akarják verni a szakszervezetet, a dolgozói, a munkavállalói érdek sérül, és nem tudom, még milyen vádak hangzottak el. Itt egy dolgot azért tisztázni kellene: a munkavállalói érdeket és a szakszervezeti apparátusnak vagy a szakszervezeti vezetőknek az érdekeit. Azt hiszem, hogy ott volt a félreértés, hogy Matyi László képviselőtársam a munkavállalók érdekeiről beszélt - ha jól idézem -, és nem szakszervezeti vagy nem funkcionáriusi érdekekről beszélt, és ezt a kettőt azért nem szabad együtt mondani, nem szabad összemosni, mert akkor keletkezik az a látszat, hogy itt a munkavállalók érdeke ellen történne valamiféle merénylet. Erről szó sincs. Az lehet, hogy néhány monopolhelyzetben vagy kiváltságos helyzetben lévő szakszervezeti vezető úgy érzi, hogy merénylet történik ellene, de azt gondolom, hogy ez nem gátja a demokratikus átalakulásnak. Ez a vagyont ideiglenesen kezelő szervezet éppen azért alakul, hogy amíg az új szakszervezeti választások után a támogatottság arányában újrafelosztásra nem kerül a szakszervezeti vagyon, addig se álljon meg az élet. Addig is lehessen üdültetni, ugyanúgy lehessen juttatni a segélyeket, tehát azok a feladatok és azok a szolgáltatások, amelyek szervesen a szakszervezeti élethez tapadnak és hozzá kapcsolódnak, azok nem fognak megszűnni, csak ezt egy négytagú igazgatótanács fogja vezényelni, amelyben most már nemcsak az MSZOSZ képviselői és vezetői vannak jelen, hanem - Isten bocsássa meg - ugye a többi érdekképviseleti szervezetnek a vezetői is ott vannak. Ebben én megint nem látok az égvilágon semmi felháborítót. És végül még egy dolog itt: a puccsra, ez egy kedvelt kifejezéssé vált, ez a puccs. Ezzel kapcsolatban mostanában azt is látni kell, hogy itt ebben a kérdésben, ami, ismétlem még egyszer, a rendszerváltozásnak egyik alapvető feltétele, alapeleme, ebben azért a politikai pártok között, legalábbis azok között amelyek itt ülnek ebben a Parlamentben, igen széles politikai konszenzus van, kivéve a Magyar Szocialista Pártot. Ennek indítékait, motívumait én most itt nem akarom boncolni, de hogy a többi párt között alapvetően megegyezés van, ez azért nagyon megnyugtató, hogy az alapkérdésekben nincs itt ellenérdekeltség, hanem igenis megegyezés van, és ezt politikai konszenzusnak hívják és nem puccsnak. Aki esetleg ezt puccsnak érzi, az inkább a saját motivációin gondolkozzon el. Tehát végezetül én arra szeretném kérni a Parlamentet, hogy nagyon fontos és meghatározó jelentőségű törvénytervezet általános vitájánál tartunk, és arra kérem a magyar Országgyűlést, hogy támogassa feltétlenül ennek a törvénytervezetnek a meghozatalát. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és jobbközépen.)