Horváth Tivadar (SZDSZ)

1991. július 8.

DR. HORVÁTH TIVADAR (SZDSZ): Tisztelt Miniszter Úr! Válaszában éreztem azt az elkötelezettséget, amelyet mint szakember az agrárkutatásokért érez. Ebben a vonatkozásban teljesen egyetértek önnel, hogy nem szabad magunk alól a fát kivágni, de ebben a helyzetben arról van szó, hogy ha a tárca és a kormányzat részéről nem történik sürgős és hatékony intézkedés, akkor ez a fa magától fog kidőlni. Én azt hiszem, hogy az állami költségvetésnek a jövőben is, ebben a piacgazdasági átmenetben a nyugati országokhoz hasonlóan még nagyobb mérvű támogatást kell vállalnia az agrárkutatás érdekében, és vállalnia kell a közhasznú kutatások finanszírozását. Azzal nem teljesen értenék egyet, hogy ismételten a pályázatok rendszerével próbálja meg az agrárkormányzat menedzselni ezt a válságot, hiszen nem lehet a pályázatok spontaneitásának és esetlegességének kitenni egy-egy kutatási ágazat tevékenységének a folyamatosságát, hiszen ez a tartós eredmények megalkotását veszélyezteti. A miniszter úr Körösfői László képviselőtársam februárban elhangzott interpellációjára már ígéretet tett arra, hogy pótelőirányzattal fordulnak a pénzügyi tárcához, és én azt nem értem, hogy közel négy hónap eltelte után még mindig ígéret szintjén hallok erről az intézkedésről, és ha mást nem, akkor meg kellett volna próbálnia a földművelésügyi tárcának kormányzati átcsoportosítását az agrárkutató intézmények javára, összhangban a +91-re jóváhagyott, költségvetési intézmények reformjának feladatmeghatározásával. Én ezeket a tett intézkedéseket lassúaknak tartom, ezeknek az indítása máris késlekedik, és sajnos az a helyzet Fertődön is, hogy a kutatóknak és a vállalat dolgozóinak már a július havi bérére nem futja a költségvetésből. Én ezért sajnos, erre a késedelmességre és az intézkedések garanciájának a hiányára tekintettel - amit abból nem látok, hogy ismét csak ígéretet tesz az agrárkormányzat a pótelőirányzat kérésére -, nem tudom elfogadni a miniszter úr válaszát. (Taps.)