Szabó Iván (MDF)

1991. augusztus 26.

DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A pénzügyminiszter úr igen részletes tájékoztatója, pénzügyminiszteri expozéja a nemzeti banki törvénnyel kapcsolatban számos kérdésre megadta a feleletet. Azt hiszem, most, amikor a parlamenti pártok képviselőcsoportjai nevében szólunk, azt a fajta látásmódot kell megjelenítenünk, amelyben ennek a kérdésnek a vizsgálatát mi magunk látjuk és elhelyezzük. Azt kell mondanom, hogy a Nemzeti Bankról hozandó törvény valóban igen jelentős, oly annyira jelentős, hogy volna egy ügyrendi jellegű észrevételem, attól függetlenül, hogy ez most nem annak szól, melyik törvényt hogyan preferáljuk. De miután elhangzott a pénzügyminisztériumi expozéban is, hogy a Nemzeti Bank a bankok bankja, meg ő végső soron egy olyan speciális feladatot lát el, nemcsak jegybank, hanem tulajdonképpen az egész országnak a legfőbb bankja, logikailag indokoltnak látnánk ezt az apró kis sorrendváltoztatást, hogy a nemzeti banki törvénynek a tárgyalásával jöttünk volna előre, nem a pénzintézetivel. Főleg azért, mert bizonyos, a jegybanki törvényben megfogalmazott jogszabályok következménnyel bírnak a kereskedelmi bankokra, tehát logikusabb ennek a törvénynek a szellemén végigmenni, amelyből bizonyos pénzintézeti jogok is erednek. De ezt csak zárójelben jegyzem meg, mert hiszen egymás után jött, csak a logikai sorrend valahogy fordítva logikusabb lett volna. Bár én tudom, hogy van olyan építési technológia, ahol a házat a tetővel kezdik, de általában az alapozásnál szokták kezdeni. Az egész kérdésnek az elhelyezkedése a szemléletünkben ott van, hogy a Nemzeti Bank helyét akkor látjuk egészen világosan, hogyha az ország életében tisztázzuk azt, valahol van, mint az egész dolognak a primátusa - és ez valóban valahol kemény politikai kérdés - a kormánynak a gazdaságpolitikája, amely mögött a kormányt alkotó pártoknak a gazdaságpolitikája és gazdaságfilozófiája húzódik meg. Ez a gazdaságpolitika tulajdonképpen két igen lényeges gazdasági alappillérre épül. Az egyik ilyen alappillér a fiskális politika, amely klasszikusan a Pénzügyminisztérium keretében úgy jelenik meg, mint államháztartás, költségvetés, adórendszer. A másik jellegű láb a monetáris politika, amelynek keretében a jegybank és a központi bank jelenik meg nálunk most egy törvényben, amelyik a pénz- és hitelkínálat és keresletnek a kérdéséről, s az ország fizetőeszközének, külső-belső vásárlóerejének a megtartásáról gondoskodik. Ennek eszközei, mint a törvényben is láttuk, a refinanszírozás, a tartalékoknak a szabályozása, a kamat és árfolyam befolyásolása vagy direkt szabálozása és a nyílt piaci műveletek. Mint említettem, a gazdaságpolitika, amely valóban politika és az egész kormánynak a politikája, nagyon nagy mértékben egy társadalomképre épülő politikai elhatározáscsomagot tartalmaz, a fiskális politika mint ennek végrehajtására szolgáló egyik eszköz nagymértékben ugyan még politikai eszköz, hiszen tudjuk jól azt, hogy a nyugati és amerikai választásokon sok esetben választást lehet nyerni egy adópolitikai - tehát klasszikusan fiskális jellegű - választási programmal. De azért itt nagyon kemény pénzügyi-szakmai kérdések is jelennek meg, s talán a Nemzeti Bank, jegybank, központi bank az a tevékenység, amely a legsarkosabban illik, hogy szakmai legyen és a legkevésbé politikai. A politikaiság ott jelenik meg, amit jelen törvény is egy helyen paragrafusba foglal, hogy igenis ez a monetáris politika a Kormány gazdaságpolitikájának a kiszolgálására hivatott. Azt hiszem, hogy ha a Parlamentnek erről az oldaláról beszélek, arról is beszélnem kell, hogy ez az egész társadalomnak egy olyan alapvető törvénye, amelyik nem egyetlen kormánykoalíció egyetlen típusára szól vélhetően, mindenkinek illik, hogy megfeleljék, de mégiscsak azt kell mondanom, a mi oldalunkról elsősorban azt is szeretném megvizsgálni, látunk-e ebben a törvényben megfelelő garanciát arra, hogy ebben a felállásban egy erős szakmai, majdnem hogy azt mondom, keménypolitikaliag depolitizált Nemzeti Bank jöjjön létre. Hogy ha három metszetben nézem meg röviden a Nemzeti Bankról benyújtott törvényt, akkor ezekre a kérdésekre rövidesen választ is tudunk adni. Az egyik az, amiről már Kupa Mihály pénzügyminiszter úr is szólt, hogy nemzetközi összehasonlításban ez a banktörvény, a Nemzeti Bankról szóló törvény hol helyezkedik el. Szólt ő arról, hogy végső soron itt többrendbeli elhelyezkedés van, klasszikus értelemben az angolszász és a poroszutas banktörvényeket szokták emlegetni, amelyek mellé sok variáció jön. Erre azt kell mondanom, tulajdonképpen mindig a társadalom szabályozásának a diktatórikus és a fiskális politikának a monetáris szférában való eluralkodása szabályozását hivatott valamilyen törvényi keretek között adni. De egy normálisan működő piacgazdaságban valójában ezek a kérdések, hogy melyik utat választjuk, éppen a hatékonyság és az eredményesség szempontjából tulajdonképpen egy jól működő piacgazdaságban valahol indifferensek, mert ebben is és abban a szisztémában is jól működhet egy bankrendszer. Mégis azt hiszem, üdvözölnünk kell azt a rendkívül jó és a magyarországi hatalmi viszonyokban, pártpolitikai viszonyokban kialakult, egyensúlyt kereső törvényalkotást, amelyik itt ennek a nemzetközi összehasonlításban megalakított törvénynek - azt kell mondjam, hogy - egy jó középutas találmányát hozta a számunkra, amelyik képes eloszlatni - megítélésem szerint - bizonyos bizalmatlanságokat mind a két oldalról. Miben van ennek a törvénynek a középutassága? Alapvetően az, hogy egy viszonylag nagy szabadságfokú, német utas megoldást választott, amelyiknél a német jegybanki törvény érezhetően elég nagy inspirálással szerepelt a törvényalkotásban, de ezt expressis verbis hallottuk is a pénzügyminiszter úrtól. Ennek ellenére mégsem teljesen az, mert bizonyos precíz, minuciózus megfogalmazások hiányoznak ebből a törvényből, amely szabályozásnál sokszor éreztük úgy, hogy túlszabályozással állunk szemben. Azt hiszem, hogy szerencsés - amikor most Magyarországnak az európaiságba és az Európai Közösség felé menetelésében valahol az út elején tartunk -, hogy egy hosszabb távra működőképes nemzeti banki törvényt ebben a koncepcióban fogalmazunk meg, hiszen ez a németes szabályozás - ahogy jelenleg egész Közép- Európának a struktúrája kezd kialakulni, megítélésem szerint a német jegybanki törvény, amint az egyesült Európa banktörvényének modellje - működni fog. Azt hiszem, nem kell túl messze menni, hiszen a Világgazdaság 25. számában - utalva Schlasinger, az új német központi bank elnökének a nyilatkozatára - találtunk is rá utalást, hogy az európai modell a Bundesbank modellje lesz. Várható, hogy ezzel a törvénnyel be tudunk hajókázni az Európai Közösség bankszisztémájába is. Ennek a banktörvénynek a másik metszete, amiről nagyon röviden szeretnék beszélni, ennek a szakmai igényességpontja, amelyik - megint azt kell mondjam, hogy - nagyon ügyes középutat talált, mert a magyar gazdasági, politikai, társadalmi körülmények között a szükséges szabályozások benne vannak, és az adottságok és feltételek között egy megfelelően igényes és - nyugodtan ki merem jelenteni - sok más törvény színvonalát is meghaladó színvonalú törvényt kaptunk itt. Azt hiszem, hogy ez a törvény olyan, hogy kisebb módosításokkal - amelyek az elkövetkezendő években a gazdasági struktúránk átépülése következtében netán szükségessé válhatnak -, ez a jegybank-törvény alkalmas lehet arra, hogy az európai gazdasági közösségekhez való teljes jogú csatlakozásunkig - úgy, ahogy itt alapelveiben lefektetésre került - működőképesen tartsa a magyar jegybankot és a Magyar Nemzeti Bankot mint központi bankot is. A harmadik metszet, amiről néhány szót szeretnék szólni, ez a politika és a gazdasági élet különféle oldalú szereplői számára való elfogadhatóság kérdése. A kormánypárt oldaláról azt kell mondanunk, hogy a kormánypártok számára - megítélésem szerint - ez a törvény elfogadható, hiszen tartalmaz olyan biztosítékokat - és itt nekem elsősorban a saját oldalamról kell ezt nézni -, hogy a Kormány gazdaságpolitikájának végrehajtására valóban találunk-e kellő garanciát. Említettem már azelőtt a törvény 3. §-át, de ha valaki megnézi az általános indoklás IV. fejezetét vagy a részletes indoklás 5., 7.§-okhoz fűzött indoklási részét, azt kell mondanom, hogy a jogtechnika és a magyarázatok szinkronja tökéletes ebben a tekintetben, és az a megoldás igenis tartalmaz garanciákat a számunkra arra, hogy itt megtörténjék egy viszonylag független, de mégis a kormánypolitikát biztonsággal támogató jegybanki törvény megalkotása. Még egyetlen dologra szeretnék utalni - amiről Kupa Mihály pénzügyminiszter úr is szólt -, arra, hogy miközben a hitel- és a kamatpolitikában igen nagy mérvű, szinte teljes körű önállóságot élvez a jegybank, addig van egy olyan terület, amelyben a Kormánnyal való szoros összeköttetés - vagyis egyik sem tud lépni a másik nélkül - érvényesül, és ez az egyik leglényegesebb terület, éppen az árfolyampolitikának a közös alakítására történt kompromisszumos javaslata a törvényjavaslatnak. Ennél az árfolyampolitikánál a Kormány beleszólási joga igen nagymértékű, azaz 50%-os, ha így tetszik. Nagy jelentőségű monetáris eszköz önmagában is, de hozzá kell tennem, hogy ez a lehetőség önmagában is fogja bizonyos mértékig a Nemzeti Bank mozgásterületét. Ehhez még egyetlen dolgot teszek hozzá: ha a Nemzeti Bank mérlegében a keresztárfolyamokból származó nyereségek elkülönített megjelenítésére is szükség van, ilyen irányú működésének a korlátait és a kormánypolitika által elvárt teljesítéseit jeleníti meg. Úgy érzem - függetlenül attól, hogy itt bizonyos hangulati elemek jelentek meg -, nem vagyok a szónoka az ellenzék egyik pártjának sem, de úgy érzem, hogy sikerült olyan kompromisszumot találni, amely a kellő függetlenség felmutatása mellett számukra is elfogadható, ha figyelmesen végignézik azokat a lehetőségeket, amelyek megadják a lehetőségét a parlamenti beleszólásnak és mégis a funkciók függetlenítésének és függetlenedésnek. Hozzá kell tennem - és itt hangsúlyozni kell -, hogy végeredményben reméljük, hogy ebben az évszázadban az Európai Közösséghez való teljes jogú csatlakozásunk bekövetkezik, ezért ez legjobb esetben is egy 8-10 éves banktörvény, ami a mai gazdasági, politikai rendszerváltás - és az évtized ennek a jegyében fog eltelni - időszakára esik. Azt hiszem, hogy egyetlen felelős politikai erő sincs az országban, amelyik azt merné állítani, hogy egy ilyen átmeneti szakaszban a Kormány, a legális, a legitim módon megválasztott Kormány ki kell, hogy vonuljon a gazdaság irányításából olyan mértékben, hogy a monetáris politkára ne kívánjon befolyást gyakorolni, mert enélkül az átalakításnak a reménye sem valószínű, hogy megvalósul. Annyit kell még szólnom, hogy nemcsak a belpolitikai ellenzéki és kormánypárti erők számára tartom elfogadhatónak a kidolgozott banktörvényt, hanem megítélésem szerint ennek nemzetközi fogadtatása is pozitív lehet. Pozitív lehet azért, mert egy olyan európai szintű banktörvényt találunk, amelyik illeszkedik az európai sokszínűségbe, de egy határozott irányba mutat. A másik pedig, ami megnyugtatóvá teheti európai partnereink számára ezt a törvényt, hogy egy ilyen súlyos, kardinális kérdésben ez az Országgyűlés tud egy olyan törvényt hozni, amelyben kompromiszszumot tudott teremteni a fennálló átmeneti időszakban, és az átmeneti időszak hatalmi, ellenzéki struktúrájában is egy működőképes banktörvényt teremtett, amely hozzájárulhat az egész Európába való belépésünkhöz, szemléletében és módszereiben is. Tisztelt Ház! A részletekbe való belemenés nem most aktuális. Szeretnék azonban néhány kérdésben gondolatokat felvetni, amelyeket továbbgondolásra, elvi kérdésként szándékozok felvetni. Nem is biztos, hogy ezekből mind olyan javaslat fog születni, amely módosító indítványként beépül, tehát csak a továbbgondolás szempontjából vetnék fel egy-két olyan elképzelést, amelyet indokoltnak látnék megfogalmazni. A 14. § szól arról, hogy a Nemzeti Banknak a kamatpolitikában milyen jogosítványai vannak. Nem kívánnánk ezt érinteni, mert a jelenlegi helyzetben nagyon jól van ott, ahol van. Igen hasznosnak ítélnénk, hogy a Nemzeti Banknak legyen olyan jogosítványa is, hogy a saját belátását követve, a 14. §-ban felsorolt kamatpolitikai jogait adott esetben átruházhassa más intézményekre, hogy ez a jogdelegálási lehetőség kodifikálva legyen. Ez például a Bankszövetség részére lehetővé tenne olyan jellegű tevékenységeket, amelyeket a "kellemetlen műveletek+ közé szoktunk sorolni. Olyan mozgásteret biztosíthatna adott szituációban például a Bankszövetségnek, mint ami az osztrák Bankszövetségnél, illetve annak hasonló szervezeténél fennáll, hogy megszervezze az ilyen kellemetlen ügyeknél, kamat- marsch kérdésnél, maximalizálásnál, minimalizálásnál, bizonyos refinanszírozási kvóták szétosztásánál és szükséghelyzetbe jutott pénzintézetek szakma általi megsegítésével kapcsolatos önszabályozási kérdéseket, természetesen annak kikötésével, hogy ilyen esetben a központi bank, a jegybank és a bankszövetség együttes hozzájárulása és kodifikálása kell ehhez. Feltétlenül érdekes, és érdemes elgondolkodni azon, hogy az átmeneti időszakra valóban korlátként megszabva a jegybanknak az engedélyezési kötelezettségét, a külföldi hitelfelvételek tekintetében perspektivikusan nem lehet-e beépíteni azt, hogy ez a pénzintézetek számára előbb-utóbb alanyi joggá váljék bejelentési kötelezettség és kontroll mellett. Szükséges arról szólni, mert koncepcionális, hosszabb távon kérdés, hogy szól a bankkapcsolatoknak az értékpapír és a bankfelügyelethez való viszonyáról. Indokoltnak tartjuk, hogy ez a kapcsolatrendszer intézményesen a törvény által a biztosításfelügyeletre is kiterjedjék, hiszen a biztosítók a pénz- és hitelszféra valamennyi terén ma már igen jelentős szerepet játszanak, és ennek a megjelenítése igen hasznos lenne. Még két apróbb megjegyzést. Az egyik az, hogy az 54. § szól arról, amelyből kitűnik, hogy jelen formájában ez a bank egy egyszemélyes részvénytársaság, hogy az államot ebben a részvénytársaságban tulajdonosként a pénzügyminiszter képviseli. Nem a pénzügyminiszter elleni bizalmatlanság kérdése, ellenkezőleg, személyének védelme megfontolássá teszi azt a kérdést, vajon nem azt kellene csak írni, hogy a Kormány meghatalmazott minisztere képviseli, hogy óhatatlanul se merüljön fel az, hogy ez a tulajdonosi megjelenés éppenséggel a részvénytársaságban a monetáris politikát alárendelje a fiskálisnak, és adott esetben olyan helyzetbe hozza a Nemzeti Bankot, hogy a költségvetés kiadásainak finanszírozására valamilyen kényszerlépést tegyen indirekt módon, hozzáteszem, a munkáltatói jogok valamilyen rafinált alkalmazásával. Végül egyetlen egy dolog: Kupa Mihály említette azt a hierarchikus felépítést, amit egyébként már megszoktunk, parlamenti bizottságok meghallgatnak jelölteket, a parlamenti bizottság meghallgatása után a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki a jegybank elnökeit, alelnökeit stb. Nagyon hangsúlyozottan szeretném mondani, és nagyon kérem a Parlament minden pártjától, minden politikai hátsó gondolat nélkül ezt a jogszabályt nagyon sok intézménynél demokrata fórumbeli képviselőtársaimmal együtt gondolkodás és fenntartás nélkül megszavaztuk, mert azon a mondaton, hogy a "miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki+, ezt úgy értettük, ahogy le van írva. Az elmúlt napoknak vitája, tegnap Kulin Ferencnek, a társbizottság elnökének a felszólalása kapcsán is érezhető volt, hogy nem biztos, hogy azt kell ezen értenünk, amit értettünk. Hozzá kell tennem, ez a naivitás azért is állt fenn, mert azóta sok tisztelt jogásztársam meggyőzött arról, hogy a jog nyelve sok mindent elbír, amit a laikus nehezen visel el. Amióta meggyőztek arról, hogy valótlan tény is van, ami az én fogalmaimban a négyszögletes kör fogalmával egyenértékű, azóta el tudom fogadni azt is, hogy ez a mondat úgyis értelmezhető, hogy nincs befejezve, annak ellenére, hogy nem írtuk ki: nevezi ki, ha egyetért vele, de ha nem, akkor nem nevezi ki, és fellebbezésnek helye nincs. Szeretném ennek a jogtisztázását látni, mielőtt ennél a törvénynél ezt megszavazzuk, hogy ennek a kérdésnek az alkotmányjogi kérdése hogy van, van-e szükség szövegpontosításra? Mindjárt hozzáteszek még két kérdést. Az első időszakra szükségesnek ítéljük a jegybanktanácsnál és netán az alelnököknél is, hogy az az időtartam, amire ez a kinevezés szólna, az esetükben ne egyszeri és egy csomagban történő legyen, hogy egy szakban valamennyi tagnak a mandátuma egy időben járjon le, hanem a jegybanktanácsnak két tagnak két évre a négy évből, és esetleg az alelnököknél is, hogy legyen átcsúsztatás és átfedés a bankoknál, ne pedig az egész választási ciklus végén egyszerre pusztuljon ki mindenki, kivéve az elnököt, akinek hosszabb időre szól a mandátuma. Mindezeknek az észrevételeknek a figyelembevételével néhány apróbb területnek a szakmai pontosítása és igazítása, amelyek nem koncepcionális kérdések, várható beadásával a tisztelt Háznak a nemzeti bankról szóló törvényt a leendő módosításokkal elfogadásra ajánlom. (Taps.)