Gaál Antal (MDF)
DR. GAÁL ANTAL (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor bejelentettem hozzászólásomat, még nem tudtam, hogy a mai nap is ilyen eseménynek leszünk tanúi, nevezetesen: az egyik frakcióból a másik frakcióba való átülés. Azok a gondolatok, amelyeket itt röviden szeretnék elmondani; a 15 hónapos rohanó tempójú törvénykezés között talán kevéssé jutott rá időnk és a szünet - gondolom - mindenkinek egy kis lehetőséget adott, hogy ha nem is teljesen, de futólag végigszaladjon azon a 15 hónapon, amit törvénykezéssel eltöltöttünk. És talán legszembetűnőbb megnyilvánulás, amit úgy érzek, hogy ez is egy adalék, az az átlépés, s ami mindannyiunkat mellbe kellett, hogy vágjon: hogy a társadalom, a nemzet és a politikai elit közötti kapcsolat igenis feltűnően és odafigyelően diszharmonikus. Elnézést kérek, hogy a "politikai elit+ szót használtam. Ezt csak definíciónak vagy politikai terminus technicusként használtam és semmiképp sem egy megítélésként. Bizonyos diszharmonikus jelek folyamatosak voltak és ez mindig magyarázatra szorult, és mindig meg is magyaráztatott azzal, hogy átmeneti időt élünk, hogy politikai fordulat volt, hogy a társadalmi megrázkódtatás olyan nagy, hogy ez természetes velejárója, hogy ez a szomszéd országokban is így van, de ha minden ilyen tényezőt is figyelembe vettünk, akkor is azt kell mondanom, hogy ez a diszharmónia olyan szintre jutott, hogy veszélyezteti a működőképességet. Én, ha egyenként megkérdezem a 384 képviselőtársamat, azt hiszem, egészen más választ adna rá, mint így együtt, hallgatva engem. De abban biztos vagyok, hogy nincs olyan képviselőtársam, aki ezt nem így gondolja, vagy ha nem így gondolja is, nem találkozott ezzel az érzéssel, legfeljebb egyedi megoldásokat, szinte kamikaze-megoldásokat próbált alkalmazni a saját érdekében, vagy nem saját érdekében önmegnyugtatásra. Az átlépések, a kilépések, a - ne adj+ Isten! - pártalapítások, a passzivitásba vonulás, a - ne adj+ Isten! - tevékeny, serény munkához fordulás - na, ez az a pont, ahol a legkevesebbet látni! -, ezek nem mentőövek. Nekünk 15 hónap után el kell oda jutni - és ez a legkevesebb, amit megtehetünk -, hogy megvan ez a diszharmónia, és talán még egyet is tehetünk. Azt is tehetjük, hogy elismerjük, hogy nekünk is lépni kell, és talán nekünk kell az elsőt lépni. Lehet, hogy demagóg ízűnek tűnik, akkor is azt mondom, hogy nekünk kell elsőnek lépni, és nem a társadalom fogja az első lépést megtenni. Az orvosok nagyon jól tudják, mit jelent a szervezetben az idegen test. Ha ez így marad tovább, és a tendenciák ilyen irányban mutatnak, akkor ez a politikai közélet - most a "közélet+ szót használom - testidegen a társadalom életében, vagy legalábbis igyekszik testidegenné válni és azt minden orvos tudja, hogy ennek mi a sorsa! Nekünk lépnünk és tennünk kell! Nagyon sok dolog történt az elmúlt időszakban is, amely még megerősítette ezt a gondolatot. Én tudom, hogy egy pápa, aki egy egyházfő, nem hasonlítható a politikai élettel. Azt is tudom, hogyha csak az egyházfőségét nézzük a pápának, akkor semmiképpen sem, de a pápa politikai személy is és legfőképpen ember! És ha ebben a négy napban, ami ebben az országban lezajlott, az az emberi kapcsolat, az a kontaktus, ami itt kialakult milliók - mert milliókban beszélhetünk - és a pápa között, nekünk, a politikai közéletben résztvevőknek is elgondolkoztató kell, hogy legyen. De mondok mást. Itt voltak az oroszországi események. Torgyán képviselőtársam az élő falat említette - nem akarok ilyen drámai hangot megütni. De azért azt szoktuk mondani, hogy a mi társadalmunk nem szokott hozzá a polgári demokráciához, nem szokott hozzá a parlamentarizmushoz. Hát az orosz nép még annyira sem szokott hozzá és a viszonyulás is a parlamenthez teljesen más volt. De mondok mást. Itt időszakos választások voltak, és az a mérhetetlen apátia és az a mérhetetlen részvétlenség túllép minden megmagyarázható határt. A politikai ábécé azt diktálja, hogyha kormánypárti képviselő esetleg szubjektív vagy akár tényleg objektív okokból népszerűségéből veszít, akkor óhatatlanul megemelkedik a vele szemben álló ellenzéki képviselő esélye vagy képviselőjelölt esélye. Mindannyian tudjuk: ezeken a pótválasztásokon nem emelkedett meg! Nem emelkedett meg, mert mindannyiunkkal szembenálló volt a megítélése a társadalomnak, és ez - bár sokan szeretnék szociológiai kérdéssé tenni vagy utólagosan analizáló eseménnyé - ez bizony napi politika! Napi politika mellett nem mehetünk el! Befejezésül csak két mondatot szeretnék mondani. Tegyük meg ezt a két lépést. Ismerjük el, fogadjuk el, hogy létezik ez a diszharmónia! Ismerjük el és fogadjuk el, hogy tenni kell ez ellen, és végül ismerjük el és fogadjuk el, hogy a politikai közéletnek és ezen belül a Parlamentnek is döntő lépéseket kell tennie. Köszönöm szépen. (Taps.)