Mádl Ferenc
DR. MÁDL FERENC tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint méltóztattak látni, az előbb is rövidséggel próbáltam hozzájárulni a mielőbbi sikeres befejezéshez. A mérésügyi tevékenység jogi szabályozásának igen nagy múltja van. Az egységes, objektív és pontos mérést már a legősibb civilizációkban és a társadalmi együttélés, a munkamegosztás is a technikai fejlődés alapkövetelményének tekintették. Ennek megfelelően legfelsőbb szintű jogi szabályozásban részesítették. Magyarországon először Zsigmond király adott ki 1405-ben dekrétumot a mérések egységességének biztosításáról. Azóta is számos törvényrendelet volt érvényben. Utoljára 1907-ben az V. törvény adott részletes és nemzetközi mércével korszerű jogi szabályi alapot a mérésügynek. ez a törvény 1953-ig volt hatályban. Ezt követően számos alkalommal, egyszer 1956-ban, 58-ban, 69- ben, 76-ban és 84-ben adtak ki átfogó rendelkezést, minden alkalommal minisztertanácsi rendelet formájában a mérésügyről. A hazai mérésügy törvény szintű szabályozását több körülmény is indokolja. A fontosabbak a következők: az 1987. évi XI. törvény értelmében a mérésügyről szóló, jelenleg hatályos rendelet végrehajtását biztosító, országos mérésügyi hivatali utasítás nem felel meg a jogalkotásról szóló hatályos törvénynek. Az elrendelt dereguláció önmagában is szükségessé teszi az újraszabályozást. Megváltoztak a mérésügyi követelmények érvényesítési feltételei. A privatizáció, a tulajdonrendszer változása, a piaci verseny szabadabb kibontakozása, ezzel összefüggésben a fogyasztói érdekvédelem fokozottabb érvényesítése, a Magyar Köztársaság Alkotmányával összehangolt mérésügyi törvény megalkotását tette szükségessé. A harmadik indok a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakulásából adódik. A fejlett nyugat-európai országokkal való szorosabb gazdasági integráció kiépítése elképzelhetetlen anélkül, hogy az együttműködést befolyásoló jogi háttér összhangba ne kerüljön a jövendő partnerek jogrendszerével. A magyar mérésügy jogi szabályozása szakmai tartalmát tekintve a maga viszonyai között eddig is korszerűnek volt tekinthető. Ez főleg annak volt tulajdonítható, hogy a nemzetközi mérésügyi szervezetek, melyeknek tagjai vagyunk, megfelelő ajánlásokat dolgoztak ki, és ezeket a magyar jogalkotás során folyamatosan érvényesítettük. Viszonylag nyitott gazdasági kapcsolatrendszerünk eddig is szükségessé és lehetővé tette a partnerországok gyakorlatának megismerését, a nemzetközi mérésügyi szervezetekben való részvételünk pedig módot adott rá, hogy az ott közösen kidolgozott ajánlásokat időben megismerjük és a hazai gyakorlatban érvényesítsük. Államigazgatási szempontból a kép nem ilyen kedvező. Az előző kormányzatok gazdasági reformtörekvései nem számoltak a mérésügy sajátos jellegével, felhígították ezt a tevékenységet. A mérésügyi követelmények szigorú betartásával szemben, engedve az akkor divatos törekvéseknek, a mérésügyi monopolhelyzet felszámolását szorgalmazták azzal az indoklással, hogy ez is egyike a vállalati önállóság ellen irányuló felesleges állami beavatkozásnak. Az érvelés látszólag még haladónak is tűnhetett, hiszen ez a maga idejében ellentétben volt a túlbürokratizált szocialista mérésügyi rendszerek gyakorlatával. Ez a szemlélet mindazonáltal elbizonytalanította a hazai mérésügy helyzetét. A mérésügyi szolgáltatásokat nemcsak a mérőeszköz- tulajdonosok, hanem a gazdasági irányító szervek is valamiféle gazdasági vállalkozásnak tekintették. Az új törvény megalkotása során ezért tűnik legfontosabb feladatnak annak rögzítése - ezt tükrözi a törvényjavaslat -, hogy a hazai mérésügyi rendszer működtetése állami funkció, állami feladat. A mérésügyi törvény betartása és betartatása is közérdek. A mérésügy szolgáltatása ennek megfelelően igazgatási jellegű szolgáltatás. A fejlett jogrendszerű országokban ezt az elvet vallják, és mindenütt az állam garantálja azokat a gazdasági és jogi feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a mérésügyi szervek munkájukat pártatlanul, a mérésekben érintett felek érdekeitől függetlenül, csakis a törvény előírásai szerint a nemzetközi mérésügyi szervek ajánlásaival és a partnerországok jogi normáival összhangban végezzék. A feladat jellegének meghatározásával együtt rögzíteni kell a mérésügyi szervezet helyét, hatáskörét is az államigazgatási, illetve közigazgatási rendszerben. Sok évtizedes nemzetközi és hazai tapasztalat támasztja alá azt az igényt, hogy az Országos Mérésügyi Hivatal országos hatáskörű szervként a mérésügyről szóló jogszabályt a gazdaság minden ágazatában, a társadalmi élet minden területén, ahol joghatással járó mérés előfordul, tárcaérdekektől, államigazgatási, területpolitikai, szervezeti és önkormányzati megfontolásoktól mentesen érvényesítse a jövőben is. Az országos hatáskörű szervstátusz megerősítésével egy időben rendezni kellett, illetve egyértelművé kellett tenni a mérésügyi szervezet törvényességi felügyeletének kérdését. A mérésügyi törvény végrehajtásához és a rendszer működtetéséhez szükséges szabályozásra a Kormány, illetve annak megbízásából a hivatal felett törvényességi felügyeletet gyakorló, ezt ellátó miniszter jogosult. A felügyelő miniszter azért, hogy a mérésügyi szolgáltatások színvonalában érdekelt ágazatok, intézmények, szervezetek érdekeit és értékítéleteit minél átfogóbban képviselhesse, a törvény végrehajtását szabályozó kormányrendelet alapján Országos Mérésügyi Tanácsot működtet. E tanácsban szakértőkkel képviseltetik magukat az érdekelt intézmények, a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve a szakminisztériumokon át a fogyasztói érdekvédelmi szervekig. A nemzetközi árucserében, a kooperációs kapcsolatokban, de a belső fogyasztásban is mindinkább felgyorsulnak a folyamatok. A gazdasági kapcsolatokban előtérbe kerül a minőséget jellemző műszaki paraméterek előzetes bizonylatolása, "magyarul+ dokumentálása. Ennek viszont alapfeltétele, hogy a paraméterek mérésére használt mérőeszközök, mérési eljárások megfeleljenek a nemzetközi követelményeknek, hogy a mérések hitelességét garantáló nemzeti mérésügyi szervezet kompetenciáját a felek elismerjék, és hogy a mérések visszavezethetők legyenek olyan nemzeti etalonokra, amelyek rendszeresen részt vesznek a nemzetközi összehasonlításokban. E megváltozott és megnövekedett követelményeket a magyar mérésügy a hagyományos szervezésben, a hagyományos munkamegosztásban már nem képes kielégíteni. A gyártóktól független minőségvizsgáló és tanúsító laboratóriumok mérőeszközeinek meteorológiai háttér biztosítására, hasonlóan a fejlett európai országokhoz, hazánkban is létre kell hozni az akkreditált kalibráló laboratóriumok hálózatát. Az új mérésügyi törvény, ha elfogadja az Országgyűlés, az Országos Mérésügyi Hivatalt jogosítja fel a kalibráló laboratóriumok minősítésére, akkreditálására, és az ott dolgozó személyzet mérésügyi oktatására, vizsgáztatására. Ezek a legfontosabb elvi jelentőségű változások az új mérésügyi jogszabályban. A törvénytervezetet a széles körű tárcaegyeztetés alapján a Kormány megvitatta és alkalmasnak találta előterjesztésre. Az Országgyűlés gazdasági bizottsága számos szakértő bevonásával ugyancsak alapos elemzésnek vetette alá. A nagyszámú módosító javaslat többségét az előterjesztők elfogadták, másrészt a javaslattevők vagy visszavonták, vagy a bizottsági vitában a képviselők elvetették. Így a törvényjavaslat a bizottságban elfogadott módosításokat is figyelembe véve alkalmas mérésügyi tevékenység színvonalas ellátásának törvényi szintű szabályozására, és hozzájárul majd a Magyar Köztársaság gazdasági fellendítéséhez, jogállamiságának megszilárdításához, nemzetközi pozíciójának erősítéséhez. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a mondottak alapján a törvényjavaslatot vita után elfogadni szíveskedjék. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)