Frajna Imre (Fidesz)
FRAJNA IMRE (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos a költségvetés zárszámadása igen csekély figyelmet szokott kapni a képviselők részéről. Ez egyfelől érthető, hiszen a hosszú számsorok böngészése cseppet sem könnyű feladat, másfelől igen sajnálatos, hiszen a Parlament egyik legfontosabb funkciója, az ellenőrzés szenved csorbát. A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetése szomorú tényekkel szembesít bennünket. A társadalombiztosítás 619 millió forintos hiánnyal zárta mérlegét. Ez a költségvetésnek több mint 4 milliárd forint kiadást jelent ebben az évben. Sajnos, a tisztelt Ház döntésének következtében ez a garancia ebben az évben már csak jóval kisebb mértékben fog érvényesülni. A járuléktartozás 22 milliárd forint, mint ez már sokszor elhangzott a mai nap folyamán. Így tehát hiába töltjük fel végre a társadalombiztosítás likviditási tartalékát, ekkora kintlévőségek mellett az ebből származó kamatmegtakarítási nyereség elenyésző. Éppen ezért sürgős intézkedésekre van szükség ezeknek az adósságoknak a behajtásához. A TB egyes körökből sokat kritizált nyilvánosságra hozási intézkedései még kevésbé dilettáns formájukban is alkalmatlannak bizonyulnának ennek felszámolására. Éppen ezért kérem képviselőtársaimat, hogy a remélhetőleg hamarosan elfogadásra kerülő csődtörvénynél vegyék figyelembe ezt az égető problémát. Visszatérve az ellenőrzési funkciókhoz, ebben az anyagban nem sok nyomát találni azoknak a súlyos problémáknak, amelyek a társadalombiztosítás egyik ágának gazdálkodását jellemezték. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságon kezdetben mindössze három, azaz három fő intézte szinte a teljes magyar egészségügy működésének finanszírozását, majdnem 70 milliárd forint értékben. Ez a létszám az év végéig 8, azaz nyolc főre emelkedett. Talán nem kell hosszasan fejtegetnem, hogy milyen heroikus munkát kellett végezni ezeknek az embereknek, de összehasonlításképpen a Népjóléti Minisztérium ugyanebben az évben 8 milliárd forint fölött rendelkezett, s apparátusának létszáma 428 fő volt. S bár helyesnek tartjuk az államigazgatási kiadások leépítését, de azt hiszem, ez az osztály jelentős fejlesztésre szorul a jövőben. Így azután nem csoda, ha bizonyos anomáliák, egészen pontosan törvénysértések voltak tapasztalhatók az osztály működésében. Úgy hiszem, a fent említett körülmények miatt a felelősség kevéssé érinti az osztály dolgozóit, ellenben felveti annak a személynek a felelősségét, aki ezért az áldatlan állapotért felelős. Lássuk a tényeket! Az egészségügyi ellátás működési kiadásainak fedezésén túl az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság orvosi műszer- és számítógépbeszerzéseket is támogatott, noha a költségvetési törvény ezt egyértelműen a Népjóléti Minisztérium feladatává teszi. Ráadásul ezeket a pénzeket nem pályázati úton osztotta szét, noha a hatályos pénzügyminiszteri rendelet szerint versenytárgyalás útján kell megkötni a szerződést, ha az ellenszolgáltatás részben vagy egészben állami költségvetési forrásból történik, és ennek összege meghaladja a tízmillió forintot. A Társadalombiztosítási Alap nem része a költségvetésnek, ámde vitathatatlanul közpénz. De e rendelet szempontjából nem szabályozza pontosan, hogy a versenyeztetési kötelezettség kiterjed-e az e forrásból megvalósított beruházásokra. Éppen ezért tisztelettel felhívnám a Pénzügyminisztérium figyelmét - ha itt lenne - az újraszabályozás szükségességére. De arra való tekintettel, hogy a beruházások költségének csak egy részét biztosították a Társadalombiztosítási Alapból, másik részét viszont a költségvetési juttatás fedezte, ezért a rendelet betartását az alap kezelőjének biztosítani kellett volna. Ráadásul azt, hogy ki kapjon nagy értékű műszert, semmiféle szakmai kontroll nem kísérte, ha csak nem tekintjük szakmai kontrollnak az adott megye nyilvánvalóan elfogulatlan szakfőorvosának vagy egyes minisztériumi beosztottaknak a támogató sorait. Nyilvánvaló, hogy ez a megoldás magában hordja a súlyos visszaélések lehetőségeit, tág teret enged a protekcionizmusnak, és mellékesen törvénysértő. És még egy fontos problémát vet fel. A Magyar Köztársaságban az egészségpolitika folytatása a népjóléti miniszter feladata. Abban az esetben, ami itt történt, hogy néhány beosztott dolgozó döntötte el, melyik kórház, milyen nagy értékű fejlesztést kaphat, a népjóléti miniszter korlátozva volt abban, hogy az egészségügyi törvény koncepcióját érvényesíthesse. Ráadásul az történt ebben az esetben is, ami már megszokott lehetett, hogy a nagy értékű műszer java részét Budapest kapta. Az a Budapest, ahol több computer tomográf található, mint az ország teljes területén egészében. A különféle egyéb - a finanszírozás rendjét sértő - hiányosságokat nem sorolnám fel. A számvevőszék kaotikusnak nevezhető állapotokat talált az ellenőrzés során. Sürgős intézkedésekre van szükség az ellentmondásos és a hiányos szabályozás felülvizsgálatára. Ebből a szempontból a szociális bizottság állásfoglalását nem tartjuk elégségesnek, úgy gondoljuk, ezt a törvényben kellene kimondanunk. Így, enélkül ez a törvény számunkra nem elfogadható. (Taps balról.)