Bod Péter Ákos (MDF)
DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Ma a véletlen folytán két interpelláció is érinti a Kormány energiapolitikai koncepcióját. A véletlen sorolta egymás mellé az eltérő időpontban benyújtott két interpellációt. Az azonban nem véletlen, hogy nagy az érdeklődés a gazdaság e fontos területe iránt. Miután a harmadik interpelláció az energiapolitikai koncepció állását firtatja, ezért engedjék meg, hogy most ebből az interpellációból az energiaárakra, s főleg a gázárakra válaszoljak az időt kímélendő, hiszen meg kellene ismételnem a következő interpellációnál néhány tényt. Ismeretes, hogy a mögöttünk álló évtizedekben az energiahozdozók ára elmaradt mind a hazai reális termelési költségektől, mind a nemzetközi árszinttől. Hosszú évtizedeken keresztül a lakossági energiahordozók minden fajtáját szubvencionálta az állam. Az előző Kormány elkészített egy áremelési intézkedési csomagot, annak bevezetésétől azonban 1990 tavaszán visszarettent. Az új Kormány a tavalyi év során több ízben volt kénytelen emelni az energiaárakat, hogy változtasson azon a képviselőtársam által is torznak nevezett árszinten. A legnagyobb politikai izgalmat kétségkívül az üzemanyagár-emelés váltotta ki, lásd taxisblokád. Az igazán nagy gazdasági jelentősége annak a november elejei áremelésnek volt, amely az áram termelői árát huszonkilenc százalékkal, a gázét nyolcvan százalékkal, a fűtőolajét az ipar számára kilencven százalékkal emelte meg, bár hál+ Istennek, ez utóbbi területen két árcsökkentés is bekövetkezett azóta. Mondhatom, hogy ha majd visszavonulok, és megromlik az emlékezetem, azt fogom mondani, azért rendezte meg a Kormány a taxis eseményt, hogy elterelje a figyelmet arról a hatalmas áremelési csomagról, mely rázúdult a a magyar iparra, s amelyik lényegében azt a sokkhatást vitte át a gazdaságra, amely Nyugat-Európában a második olajárrobanás esetén bekövetkezett. Ez persze történetileg nem így volt, mindenesetre tény az, hogy most gyakorlatilag Magyarországot is elérte az az árlökés, amely Nyugat-Európát a 70-es évek végén, 80-as évek fordulóján megrázta. Ezzel a döntéssel, ezzel az új árrendszerrel nehéz helyzetbe került jó néhány olyan vállalat, amely nem bírja a költségeit továbbhárítani, amely nem gazdaságosan, nem hatékonyan gazdálkodik az energiával. A döntés - én úgy látom - szükséges volt, s mi több: előrelátó, mert +90 végén, +91 elején mindenképpen bekövetkezett volna ez a sokk, hiszen áttértünk a dollárelszámolásra a Szovjetunióval, és ami addig kilowattóránként 2-3 kopek volt, az 4-5 dollárcentre módosult. Immár a nemzetközi árszint beálltával az árak követik a gazdaságilag racionális trendet, nőnek és - örömünkre szolgál - időnként csökkennek - ahogy a világpiacon alakulnak - az árak. Feltételezem, hogy interpelláló képviselőtársam is elfogadja ezt a népszerűtlen, de szükségszerű döntést, amely egyébként a legnagyobb ösztönöző, hogy a környezeti szennyezést mérsékeljük, az importtól való függést csökkentsük. Ami a földgáz árát illeti: valóban az a helyzet, ahogyan ön mondta. Hazánkban fura módon a lakossági fogyasztói ár alacsonyabb, mint az ipari és kommunális célra értékesített gáz ára. Ez a helyzet tökéletesen ellentétes a logikával és a nyugat-európai gyakorlattal. Mindez hosszú évtizedeken keresztül alakult ki így. Az aránytalanság fő oka - feltételezem - bizonyára a lakossági gázfelhasználás ösztönzése volt annak idején. Ha ezt az árszerkezetet megváltoztatnánk és az ön által javasolt háromszoros lakossági szintet bevezetnénk, akkor a mostani 2 forint 90 fillér helyett köbméterenként 20 forintért kellene adni a gázt. Egy ilyen ugrás semmiképpen sem áll összhangban a lakosság teherbíró képességével, továbbá a polgárok jogosan mondhatnák, hogy nem ilyen feltételek mellett vezettették be a gázt, nem kis saját áldozattal! Azt is feltételezem, ha mégis megtette volna ezt a kormányzat, és képviselőtársam nem a gázszolgáltató vállalatok szempontjából nézne rá erre a közgazdasági kérdésre, hanem a kisfogyasztók szempontjából, akkor azért interpellálhatna ő vagy bárki más, hogy elviselhetetlen terhek zúdulnak a lakosságra, azonban kétségtelenül valamit tenni kell és teszünk is, amint erre már utaltam. Legutóbb ez év nyarán nőtt meg a lakossági földgáz ára 50%-kal, és így az elmúlt két évben összesen 130%-kal növekedett az ár, miközben idén nyáron az ipari árak 4-8%-kal csökkentek. Ez a változás már az interpellációban igényelt arányok felé mozdítja el a gázárakat, még így is próbára téve a lakosság teherbíró képességét. Továbbra is ebbe az irányba kívánunk haladni, de azért azt látni kell, hogy a nyugaton kialakult gázárarányok és általában a piaci normák nem vezethetők be egyik napról a másikra egy olyan gazdaságban, amelynek más az előtörténete és hát mások a jövedelmi viszonyok. Szeretném még elmondani, hogy az OKGT, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt "karcsúbb+ lett. A nyáron leválasztottunk néhány kutató, gépgyártó, fejlesztő intézetet, leváltak a gázszolgáltató vállalatok. Az OKGT - ha Rt-vé alakul - akkor MOL Magyar Olajipari Rt néven fog működni - nem tudom, tetszik- e ez a név? -, meg kell vele barátkozni. Azt is tervezzük és az a törekvésünk, hogy a gázszolgáltató vállalatok olyan hatósági árakkal működjenek, amelyek fennállása mellett hatékonyan tudnak profitálni. Végül örömmel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a külföldről történő gázbeszerzés gazdasági feltételei alapján még ez évben várható 10%-ot meghaladó gázár-csökkenés, amelyet értelemszerűen a kommunális és nagyfogyasztók élveznek. Ezzel is újabb lépést teszünk annak az ésszerű struktúrának a kialakítása irányában, amelyet interpelláló képviselőtársam is emlegetett. Végül kérem válaszom elfogadását azzal, hogy az energiapolitikai koncepcióra vonatkozó részt később, a 3. pont megválaszolásakor fejtem ki. Köszönöm. (Taps.)