Gál Zoltán (MSZP)
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lehet azon meditálni, hogy menynyire volt erkölcsös és mennyire nem, hogy Kónya Imre tanulmánya nyilvánosságot kapott, a mi frakciónk azonban nem tudta magát túltenni ennek a tanulmánynak nyilvánosságra került részein. Nem tudta túltenni azért, mert ez Kónya Imre, a legnagyobb parlamenti párt frakcióvezetőjének tanulmánya volt. És ebben a tanulmányban a mi olvasatunkban olyan kérdések fogalmazódtak meg, amelyek aggodalommal töltenek el azt hiszem, nemcsak minket, hanem az emberek többségét, s ezért engedjék meg, hogy ennek kapcsán elmondjam a frakciónk véleményét. Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt parlamenti csoportja szerint az ország politikai életében olyan új jelenségek mutatkoznak, amelyek aggodalommal töltenek el bennünket, s amelyekről itt beszélni kell. Arról van szó, hogy miközben a lakosság nagyobb része a mindennapi megélhetés súlyosbodó gondjaival küzd, addig a politikai hatalom egyes hangadó képviselőit láthatóan más kérdések foglalkoztatják. Ez derül ki Kónya Imre tanulmányából. A parlamenti demokrácia, a jogállam megteremtése felfogásunk szerint e nemzet közös akaratának eredménye volt. Ezért nincs joga senkinek, hogy együttgondolkodás helyett kirekesztést, meggyőzés helyett megbélyegzést, megegyezés helyett szembeállítást hirdessen. Az utóbbi időben a köztársasági elnök hatáskörét és esetenként személyét, az Alkotmánybíróságot, a szakszervezeteket és a független sajtót ért támadások arra utalnak, hogy egyes kormányzókörök magatartásában a konfrontáció válik uralkodóvá. Dicséretesnek tartjuk az MDF frakcióvezetőjének szorgalmát, ahogy rendszerbe foglalja ezt a szemléletet, de meggyőződésünk, hogy rossz irányba tapogatódzik. Az ország közvéleménye minden bizonnyal nem ezt várja a kormánykoalíció vezető pártjától, hanem azt, hogy öröklött és újabb gazdasági, szociális feszültségekre keresse az okos gyakorlati megoldásokat. Véleményünk szerint a törvényhozásnak és a Kormánynak mindenekelőtt a létbizonytalanság csökkentésére, a munkanélküliség növekedése megfékezésére kellene törekednie. Ehhez átfogó megoldást csak a gazdaság élénkítése, a társadalom eltartóképességének növelése jelent. Az ipari és mezőgazdasági termékek piacait kell bővíteni, olyan költségvetést kell alkotni, amely fenntartja az ország működőképességét, amely nem nyomorítja el végképp a közoktatást, a művelődést, az egészségügyi intézményeket. Meg lehet-e ezt tenni a társadalom bármelyik részének kirekesztésével? Azt hiszem, hogy nem. Az országnak nyugalomra, összefogásra és szolidaritásra van szüksége. Vegyük már észre, hogy a nemzet egészének az az érdeke, hogy végbe menjen a tulajdon- és a gazdasági szerkezetváltás, erősödjön a sajtószabadság, szilárduljon és működjön az alkotmányos struktúra. Uraim! Azt hiszem, tudomásul kell venni, hogy a lövészárkok üresek. Úgy véljük, hogy azonnali megoldást kell találni a széles társadalmi rétegeket sújtó mindennapi szociális gondok enyhítésére. Ehhez koncepcióra és konkrét intézkedésekre egyaránt szükség van, amelyeknek kidolgozásához jó lehetőséget nyújt a szakszervezetek múlt heti javaslata. Haladéktalanul tárgyalóasztalhoz kell ülni a Kormánynak, a parlamenti pártoknak és az érdekképviseleti szerveknek. Helyeseljük, hogy ezt a fórumot a köztársasági elnök hívja össze. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista frakció úgy gondolja, hogy valamennyien egyetértünk abban, hogy nincs, és nem is lehetséges gazdasági kibontakozás a társadalom cselekvő részvétele nélkül. Ennek alapfeltétele azonban az, hogy korlátozás helyett erősödjék a demokrácia, a jogállamra való hivatkozás mögé ne bújhasson önkény, a fenyegetéssel és a kirekesztéssel szemben a megbékélés útjára lépjünk. Úgy véljük, hogy még nem késő. (Taps az MSZP padsoraiban.)