Mádai Péter (SZDSZ)

1991. szeptember 9.

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Államtitkár Úr! Nem a pártállás dönti el, hogy az ember egy interpellációra kapott választ elfogad-e vagy elvet. Azt gondolom, sokkal inkább az, hogy milyen érdeket képvisel a válasz. Itt, ebben a témában azt gondolom, roppant egyszerűsítve: két érdek ütközik egymással. Egyik oldalon van egy nagyon szűk körű csaló, hamisító, az ország nemzetközi tekintélyét rontó maffia, a másik oldalon egy nagyon széles termelői, kereskedő- és természetesen fogyasztói réteg. Nos, az a gondom az ön válaszával, hogy nem hangzott el az az egyetlen mondat, hogy "korbáccsal kiűz minket a templomból+ - hogy a Bibliát idézzem -, hogy vaskézzel lecsap a maffiára a minisztérium. Nem tudom: nem akarja vagy nem teszi - nem térek ki erre. De nem hangzott el - Isten bizony - az sem, hogy ezt a széles érdeket képviseli, amelyik engem többek között arra kötelezett, hogy interpelláljak. Szabadjon itt egyetlen dolgot mondanom: Ön említett 6 millió forintot. Ez igaz. Tisztelettel azért megkérdezném az itt lévő vagy nem lévő minisztereket, hogy a Belügyminisztériumnak, az Egészségügyi Minisztériumnak, a szociálpolitikának hány milliárdjába kerül évente a löttyöktől, pancsolmányoktól meghülyült, megbutult emberek gyógyítása. Hány milliárdba?! Nem igaz, hogy erre nem lenne 6 millió forint! Másik dolog: kérem, a magyar gazda jár - mert járhat - külföldön. Nem kell messzire mennem, elég Ausztriába menni, és ott látja, hogy az állam nem fél attól, hogy csalók a gazdák, kereteket kap, és igenis, hogy minősítést. Az a terület, amelyiknek a nevében most interpellálok, történelmi borvidék, az egész Balaton-vidék, hozzá tartozva Somló. Ezek a gazdák többszörösét tudnák eladni a borunknak, hogyha a minősítés garanciája meglenne, nevük lenne a garancia, uram bocsá+. Azt gondolom, kisgazda képviselőtársaim ismerik ezt a megoldást. Negyedik dolog: Nem szívesen beszélek én ennek a hatásáról, de nem láttam a múlt kormányában, tárcájában és - ne haragudjon, államtitkár úr - önöknél sem látom annak az egyszerű, bölcs népi mondásnak a megvalósulását, hogy "más kárán tanul az okos+. Mire gondolok? Ausztriában pár évvel ezelőtt hatalmas botrány volt: fagyállót kevertek a borba. Óriási botrány volt, embereket csuktak le, és egy hatalmas nagy űr támadt: egy piaci lehetőség. Tisztességes, jó borral betörhettünk volna, de nem törtünk be egyetlen ok miatt: mert tovább folyt a pancsolmány, tovább folyt az, hogy nálunk sajnos a bornak nem illata, hanem - nagyon régen egy bölcs vincellér mondta, bocsánatot kérek - szaga van, márpedig szaga a szarnak van, és sajnos - elnézést kérek - a közületi borok, a nagypalackozók borai sűrűn szaglanak. Összefoglalva tehát: amellett, hogy érzem a törekvést, de nem érzem elég keménynek, és azok érdekében nem, akik érdekében interpelláltam, a választ elfogadni nem tudom. (Zaj.) Köszönöm. (Taps a bal oldalról.)