Derdák Tibor (SZDSZ)
DERDÁK TIBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Urak! Egy komoly kérdésben szeretnék interpellálni, a forint tekintélyének védelme indított az interpellációra, még akkor is, ha egy nagyon csúnya kis sajtpapír, egy kézzel írott kis papír az apropója az interpellációmnak. Ez a papír megtekinthető itt nem messze, a Nyugati Pályaudvaron a nemzetközi jegypénztárnál. Arról tudósít, hogy mi, akik magyar állampolgárok vagyunk, jogosultak vagyunk forintért is jegyet venni külföldre, például Romániába. Ez ugyebár azt jelenti, ha egy kicsit durvábban fogalmazunk, hogy mások meg nem jogosultak. Tehát a jegypénztáros hölgy elkéri tőlünk az útlevelet, és amennyiben nincs magyar útlevelünk, nem vehetünk forintért jegyet például Kolozsvárra vagy Bukarestbe. Az sincs egyébként egészen rendjén, ami a magyar állampolgárokkal történik, mert például ha Nagyváradra utazik az ember, akkor a határtól Nagyváradig, ami 15 km, 633 forintot kénytelen az ember fizetni a jegyért, tehát valami elképesztő összeget. De ennél sokkal nagyobb bajnak érzem azt, ha jön egy, mondjuk, hazatelepülni szándékozó amerikás magyar, aki hallotta, hogy itt most már jól mennek a dolgok, idejön, üzletet köt netán, hallotta, hogy a forint is már egészen jól áll, beváltja a pénzét forintra, elmegy a jegypénztárba, hogy akkor ő használni szeretné a forintját, és azzal a jelenséggel találja magát szembe, hogy az otthoni pénzével tud csak fizetni. De ennél még nagyobb a baj akkor, ha egy erdélyi honfitársunkról van szó, akinek csak romániai útlevele van, és úgy alakult a helyzete, hogy vonattal kell hazamennie, nem úgy számított, de így alakult, ettől az embertől várja el a MÁV, vagy nem tudom kicsoda, hogy dollárban egyenlítse ki a számlát hazáig. Ez azért borzasztó, mert nyilván nem várhatjuk el ettől az embertől, hogy dollárral rendelkezzen, nyilván csak a feketepiacról tudja beszerezni a szükséges dollárt, vagyis tulajdonképpen egy állami intézkedés tesz arról, hogy a feketepiacon mindig legyen vevő. Természetesen a tapasztalt emberek, akik ezt már tudják, nem fizetnek se 633 forintot Nagyváradtól a határig, sem dollárban nem hajlandók kifizetni ezt az összeget, hanem a népi lelemény azt a tanácsot adja az embereknek, hogy szálljanak le a határ előtti utolsó megállóhelyen, csak odáig váltsanak jegyet - odáig lehet forintért is - és ott már várja az embereket a VOLÁN autóbusza, mert a VOLÁN egy leleményes cég, 20 forintért kiviszi az utazóközönséget a határig, a határon átsétálnak a polgárok, ott pedig taxiba ülnek, ami 200 forintért természetesen, hiszen azért a határon túl még számít valamit a forint becsülete (derültség), elviszi az embert Nagyváradra. Az utazóközönség így előbb is ér oda egyébként, mintha vonattal menne, mert a vonat másfél órát áll a határon még akkor is, ha ilyen módon gyakorlatilag üres. Azok az emberek, akik ily módon megúszták ezt a 600 forintot, fölszállhatnak ugyanarra a vonatra - immáron lejért -, és mehetnek tovább Kolozsvárra vagy Bukarestbe. Bármennyire jó is ez a megoldás, én ezt mégiscsak balkáninak tartom, és nevetségesnek és méltatlannak hozzánk - annál is inkább, mert sajnos fordítva egy kicsit borzasztóbban néz ki: bizonyos romniai tisztségviselők kifejezetten utaznak arra, hogy elkapják azokat az "átsurranni+ igyekvő magyar állampolgárokat, akik véletlenül elfelejtettek dollárt vinni Romániába, és úgy akarnának hazamenni. Mindezek alapján kérdezem tehát az illetékes miniszter urakat - három miniszterhez is címeztem az interpellációmat, nem tudom, melyikük az illetékes, lehet, hogy egy negyedik, a határon túli magyarokkal foglalkozó tárca nélküli miniszter+ (derültség a bal oldalon)+ szóval, mindegy, az a lényeg, hogy a Kormány válaszát kérem arra -, hogy mikor lesz ennek a balkáni állapotnak vége balkáni határainknál. (Taps a bal oldalról.)