Keresztes K. Sándor (MDF)
KERESZTES K. SÁNDOR környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Gazdátlan a Balaton - idézte ma reggel a média a Balaton-parti Települési Önkormányzatok Szövetségének tegnapi sajtótájékztatójáról szóló összegző megállapítását. A szövetség abban látja a térség problémáit, hogy a Balaton öt tárcához tartozik, még sincs gazdája. Gazdátlan az ország - tehetném hozzá, válaszul a képviselő úrnak, ha ezzel a logikával a kérdést továbbgondoljuk, de ez hibás gondolatmenet lenne. Gazdát ugyanis nem lehet keresni, csak gazdákat és felelősöket. Nyilván nem vitatható el az ipari miniszter felelőssége az idegenforgalomért, a Péti Nitrogénművekért; a KHVM felelőssége a Balaton-parti csatornázásért, hajózásért és így tovább. Ugyanígy fennáll azonban az önkormányzatok felelőssége is a zártkertek mértéktelen beépítéséért, a területhasználat, a telekgazdálkodás problémáiért, a kommunális ellátás gondjaiért. A Balaton térségének problémáit nem a felelős hiánya okozta, hanem az a rendszer működött rosszul, amelynek azt kellett volna biztosítania, hogy a fejlesztések, a települések és az ágazatok fejlesztései ne rontsák egymás hatását, hanem segítsék, hogy egymásra épüljenek, együtt eredményezzenek optimális állapotot. Ez igaz a Balatonra, és igaz az egész országra is. Miért mondtam ezt el? Mert ez a területi optimalizáló tevékenység: a területfejlesztés. És ami ennek céljait megfogalmazza: a területpolitika. A Balaton esetében regionális, az egész országra vonatkozóan pedig a kormányzati területpolitika - megerősítve természetesen parlamenti jóváhagyással. A területfejlesztés tehát - a környezetvédelemhez hasonlóan - jellegzetesen ágazatközi tevékenység. Céljai összetettek, ezért megvalósításuk szinte valamennyi tárca aktív közreműködését igényli. A településfejlesztést az 1990. évi önkormányzati törvény helyi közüggyé nyilvánította, és a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe utalta. Emiatt a területfejlesztésnek nemcsak a kormányzati, hanem az önkormányzati partnerségre is kell építenie. A területpolitikának és a területfejlesztésnek tehát van eszköz- és van célrendszere. A képviselő úr által hivatkozott 12/1980-85-ös országgyűlési határozat állapította meg a területfejlesztési célokat és feladatokat utoljára a Parlament történetében. Ennek céljai tulajdonképpen ma is aktuálisak: a társadalmi, a környezeti és a gazdasági érdekek összehangolásával elősegíteni az ország arányos területi fejlődését, mérsékelni a kialakult területi egyenlőtlenségeket, elősegíteni a területek és a települések arányos fejlődését, biztosítva a természeti értékek védelmét, hosszú távon fenntartva a térségek ökológiai egyensúlyát. Ami ehhez képest alapvetően új helyzetet teremtett, az az alkalmazható intézményi és eszközrendszer gyökeres megváltozása. Megszűnt az Országos Tervhivatal, megszűntek a megyei tanácsok, amelyek redisztribúciós tevékenységükkel a területpolitika végrehajtásában a legfőbb szerepet játszották. Új szereplők tűntek fel új feladatokkal és lehetőségekkel: a településfejlesztésben a korábbinál lényegesen nagyobb autonómiát kapó önkormányzatok, az egyre csökkenő költségvetési forrásokat pótló gazdasági és pénzügyi szféra képviselői, akiknek a regionális fejlesztés finanszírozásában növekvő szerepük lesz. Alapvetően megváltozik az a gazdasági és pénzügyi szabályozórendszer, amely közvetett módon ugyan, de befolyásolja a területfejlesztési politikát. Ezért készíti most a minisztérium az elmúlt év törvényhozási eredményeit figyelembe véve a Kormány és az Országgyűlés számára az új országos területfejlesztési koncepciót, javaslatot téve a területfejlesztés új intézményrendszerére is. Kidolgozás alatt van az ennek végrehajtását, a jogi kereteket és feltételeket rögzítő területfejlesztési törvény. A képviselő úr kérdésére ezek a törvények fogják a végleges és bővebb választ megadni. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium addig is igyekszik a meglévő keretekben és eszközökkel statútuma alapján a kormányzati és területi koordinációs tevékenységet ellátni, remélhetőleg - de ezt csak az idő fogja igazolni - sikerrel! Ami a másik kérdést illeti: a korábbi országgyűlési határozatban megfogalmazott elvek alapján történt és nagyjában ennek alapján fog történni az idei és a jövő évi területpolitikai célokat szolgáló eszközök, pénzügyi- költségvetési keret elosztása, amely a Területfejlesztési Támogatási Alap formájában nem tíz, csak - sajnos - másfél milliárd forint volt. Mik ezek az elvek, amelyeket idén és - várhatóan némileg módosítva - jövőre is alkalmazni fogunk? Az egyik: szükséges, hogy a támogatások jól körülhatárolható térségekben működjenek, a térségek közül előnyben részesüljenek a gazdasági, infrastrukturális, társadalmi szempontból legelmaradottabb területek, a leghátrányosabb helyzetű térségek. Ezeken a területeken támogatjuk elsősorban - a technikai infrastruktúrán túl - a lakossági infrastruktúrát is és a szellemi háttér megteremtését. Ezeket a területeket a képviselő uraknak és hölgyeknek kiosztott ábra mutatja. A támogatott térségek további két csoportja a mezőgazdasági és az ipari térségeké; azoké, ahol a korszerűtlen termelési struktúra felszámolása regionális méretű válsághelyzetet idéz elő. A jövő évi támogatásokat előre meghatározott térségi programhoz tervezzük felhasználni. A térségi programok a helyben keletkező fejlesztési igényekre épüljenek, nem felülről diktáltak. A programot a Parlament elé kívánjuk hozni, hogy parlamenti döntés határozza meg ezeknek a főbb elveit. A támogatásokat továbbra is nyílt pályázati rendszerben kívánjuk működtetni ágazat- és szektorsemleges módon. Egyes térségtípusok, illetve fejlesztési célok szerint különböző pályázati felhívást javasolunk kiírni, ezáltal lehetőség lesz arra is, hogy a támogatás mértéke jobban igazodjék az előteremthető saját forrásokhoz. A produktív szférába tartozó, munkahelyteremtő beruházásokkal szemben változatlanul fenn kívánjuk tartani a hatékonysági követelményeket. A térségi programok meghatározásában, a pályázati rendszer működésében több önállóságot kívánunk adni a regionális szintű kormányzatoknak, az önkormányzati társulásoknak. Bizonyos értékhatár alatt a támogatások odaítélését nem a jelenlegi tárcaközi bizottság végezné, hanem decentralizált, regionális döntési fórum működne, amely a regionális programok kidolgozásában is közreműködő centrális alárendeltségű állami szervekből és az önkormányzat képviselőiből áll fenn. Tisztelt Képviselő Úr! A területpolitika céljainak és eszközrendszerének folyamatosan igazodnia kell a társadalom és a gazdaság reálfolyamataihoz, ezért a felvetett kérdés mindig aktuális lesz. Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps.)