Kósa Lajos (Fidesz)
KÓSA LAJOS (FIDESZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! A modern piacgazdaság számos olyan intézményt és intézményrendszert ismer, amely Magyarországon ugyan egyáltalán nem közismert - sőt, még a szakemberek előtt sem minden esetben -, azonban a piacgazdaságban nagyon fontos szerepet tölt be. Azt gondolom, az egyik ilyen intézmény a befektetési alap. A befektetési alap, mint már sokan hangoztatták, ebben a formában, amelyben az előttünk fekvő törvényjavaslatban is szerepel, elsősorban a kisbefektetők pénzének összegyűjtésére vállalkozik. Szeretném még hozzátenni, hogy azt gondolom, olyan emberek, olyan befektetők pénzének is kedvező megtakarítási forma ez, akik nem igazodnak ki az értékpapírpiacokon vagy nem óhajtanak ilyen napi döntéseket hozni, hogy milyen portfolióban tartsák az ő befektetéseit és papírjait - ezért a könnyebbik utat választják, és egy ilyen befektetési alaphoz fordulnak. A különböző, fejlett piacgazdasággal rendelkező országok esetében más és más fontosságuk van ezeknek a befektetési alapoknak. Jellemző, hogy az angolszász országokban ezeknek az alapoknak a szerepe sokkal fontosabb, de nem elhanyagolható például Németország esetében sem ezeknek a befektetési alapoknak a szerepe: egyes papírformák esetében például a befektetési alapok birtokolják a részvények vagy papírok 80%-át is. Felvetődik a kérdés, hogy mi befolyásolja igazán egy ilyen intézmény sikerét, működési eredményességét. Két dolgot említenék meg. Az egyik az, hogy milyen maga az alap konstrukció, ami végül is arról szól, hogy a törvényi feltételeket hogyan szabályozzuk; a másik pedig az, hogy milyenek is ennek a bevezetésnek a körülményei, és milyen piaci környezetben kell működniük ezeknek a befektetési alapoknak. Most én egy olyan elemet szeretnék kiemelni, amely szerintem alapvető nemcsak ennek az intézménynek a működése esetében, hanem a piacgazdaság működése tekintetében is általában - ez pedig alapvetően a bizalom kérdése. Különösen egy olyan intézmény esetében, ahol a kisbefektetők vagy a gazdasági életben nem különösebben jártak befektetők számára próbálunk lehetőséget biztosítani, alapvető fontosságú, hogy el tudjuk nyerni ezeknek a bizalmát. Amennyiben ez a bizalom nem nyerhető el, valószínű, hogy ezek a befektetők más megtakarítási forrás után néznek - részben azért, mert adott esetben, a jelenlegi körülmények között, más megtakarítási formák nagyobb hozamot ígérhetnek kevesebb kockázattal. Pontosan a bizalom hiánya is eredményezheti azonban azt, hogy - a legjobb elméleti konstrukció mellett is - nem tudnak működni ezek a befektetési alapok. Ez a konfliktus az egész törvényjavaslatban megfigyelhető. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy a működőképesség és ezeknek a befektetési alapoknak mint igazi befektetőknek a piaci lehetőségei némiképpen szembenállnak azzal a követelménnyel, hogy ugyanakkor a befektetési alapba befektetők számára a kockázat minimalizálása az egyik legfontosabb szempont. Ez az ellentmondás egy elméleti ellentmondás. Nem arról van szó, hogy a törvényelőkészítők ezzel nem számoltak, hanem itt bizonyos trade-off-ra, átváltással kell számolni: ha az egyiket növelem, a másikat csökkentem, de nem tudok igazán végleges megoldást adni. Azon paragrafusok esetében, amikor olyan törvényi garanciákat próbál megfogalmazni a törvényjavaslat, amelyek a kockázat minimalizálását próbálják valamilyen formában előírni - példul a tekintetben, hogy a befektetési alapok portfoliójára milyen kikötéseket alkalmazunk különböző értékpapírok esetén -, látszik, hogy az elvi konstrukció szép és kerek egészet alkot. Ugyanakkor - pontosan azért, mert ilyen elvi konstrukció mellett a jelenlegi piaci viszonyok között ezek a befektetési alapok tulajdonképpen működésképtelenné is válhatnának, pontosan az értékpapírpiac és egyáltalán a tőzsde gyermekbetegségei miatt - az átmeneti szabályozás, amire már Soós Károly Attila képviselőtársam is utalt, rendkívüli módon felpuhítja ezeket az adminisztratívnak tűnő, de - hangsúlyozom - nagyon fontos korlátokat, ami pedig számos problémát vet fel. Hozzáteszem, nem biztos, hogy olyan nagyon könnyű megoldani ezeket a problémákat, de bizonyos eszközökkel ezeknek a veszélyeknek a nagyságát, úgy gondolom, csökkenteni lehet - a későbbiekben majd utalok erre. Hasonlóképpen igyekszik a törvényjavaslat érzésem szerint egy kicsit megkerülni azt a problémát, hogy ha egy befektetési alap valamilyen oknál fogva felszámolásra kerül vagy fel kell számolni, akkor mik azok a módozatok, amelyekkel a befektetők szabadulni tudnak a befektetési alapból. Másrészt nem szól a törvényjavaslat arról a nagyon fontos problémáról, hogyan is tudják allokálni a befektetők között a veszteségeket - ami pedig egy hallatlanul fontos probléma. Pontosan a bizalom intézménye esetében vannak utalások arra, hogy egyébként a csődtörvény és a felszámolási eljárások szabályai vonatkoznak erre - természetesen -, azonban azt gondolom, pontosan azért, mert ez egy ilyen új piaci intézmény Magyarországon, az átmeneti szabályozásban lehet, hogy megfontolásra érdemes egy-két olyan garancia lefektetése a kisbefektetők felé, amelyek ilyen átmeneti időben, amikor magasabbak a kockázatok, az ő veszteségeiket valamilyen módon egyenlőképpen tudják allokálni. Hasonlóképpen, a bizalomerősítés végett, azt gondolom, a befektetési alapok törzstőkéje egy kicsit alacsonyan van meghúzva. Hozzáteszem: nagyon jól tudom, hiába húzzuk magasabbra a törzstőke szintet, lévén hogy nagy mennyiségű papírról van szó és nagy mennyiségű befektetésről, semmiképpen sem tud még a veszteségek vagy esetleges veszteségek töredékére sem fedezetet biztosítani. Megfontolásra érdemesnek tartom azonban, hogy esetleg a befektetési alapok törzstőkéjét felemeljük a sajátszámlás brókercégek törzstőkéjének a szintjére. A törzstőke emelésének egyébként szimbolikus jelentősége van más oldalról. Pontosan a miniszter asszony fogalmazta úgy a közelmúltban: "az én kalandom - a te pénzeddel+. Ez a jelenség vetődhet fel az alapkezelők esetében, ami egy kicsit oldódik, ha a törzstőkét magasabb szintre helyezzük, mert itt a saját pénzüket is kockáztatják. Hozzáteszem: ez is inkább szimbolikus jelentőségű. Ami már koránt sem ilyen szimbolikus jelentőségű - és itt térnék vissza arra a korábbi problémára, hogyan is lehet olyan szabályokat teremteni, amelyek a befektetők felé minimalizálják a kockázatokat -, az a következő. Magyarországon, sajnos, nincsen az értékpapíroknak normális értékelési rendszere. A nyugati piacgazdaságokban az értékelési rendszereknek nagyon kifinomult, nagyon különböző, bonyolult módja van: három A-s, két A-s, AB-s - a legkülönbözőbb értékelési módok vannak például az Egyesült Államokban. Japánnak van saját értékelési rendszere -, ami azért nagyon fontos, mert erre, a piac által egyébként teljesen legitimnek elfogadott értékelési rendszerre lehet építeni egy olyan portfolioszabályozást, ami sokkal finomabb kockázat- minimalizálást engedne meg, mint a jelenlegi konstrukció, ami a törvényben szerepel. Sajnos, ehhez egy nagyon fontos feltétel hiányzik, nevezetesen: nincsen értékpapír-minősítés. A törvényjavaslat a külföldiek számára is lehetővé teszi a befektetési alapokba történő belépést, befektetési jegy jegyzését. Ez tulajdonképpen teljesen rendjénvaló. Én csak azt szeretném itt megjegyezni, hogy a törvény olvasása kapcsán az embernek olyan benyomása támad, mintha a kötött devizagazdálkodás egy egészen hosszú távú dolog lenne Magyarországon, holott a Kupa-program óta tudjuk, hogy a kötött devizagazdálkodás majdnem hogy a múlté, hiszen egészen közelinek ígéri a program ennek a feloldását. Talán lehetett volna az átmeneti szabályozásban utalni arra, vagy megjegyezni, hogy tulajdonképpen ez is - ha minden igaz, akkor - egy átmeneti szabályozás maga. Ráadásul hogyha igaz a kormányprogram, akkor sokkal rövidebb időtávú, mint az átmeneti szabályozás egyéb kérdéseinél a különböző határidők kérdése. Összességében azt lehet elmondani, hogy ez a törvényjavaslat jó. Figyelembe véve azokat az elméleti problémákat, amelyeket sajnos még csak súlyosbítanak a magyarországi papírpiacokon található anomáliák, ennek dacára ez a törvényjavaslat tulajdonképpen jó, és a Fidesz képviselőcsoportja támogatni is fogja, és a módosító indítványaival megpróbálja segíteni ennek a jobbá tételét. Azonban itt egy nagyon fontos dolgot szeretnék hangsúlyozni. Ez pedig az, hogy ez a törvényjavaslat semmiképpen sem valami csodaszer. Teljesen elképzelhető az, hogy egy nagyon jó befektetési alapokról szóló törvényjavaslatot fogadunk el, ami példaértékű lehet egész Európában, ugyanakkor a befektetési alapok egyszerűen nem fognak működni Magyarországon. Ugyanis egy sor olyan peremfeltételt kell megteremteni a befektetési alapok működése számára, amely túlmutat bizonyos értelemben a törvényjavaslat keretein. Ezek a peremfeltételek zömmel - én úgy gondolom, hogy - a kormányzat gazdaságpolitikáján múlnak és a következők lehetnek. Ugye egyik az idő kérdése, ugyanis azt gondolom, hogy egy ilyen új piaci intézmény bevezetése a piacra az mindenképpen hosszabb idő, és míg a magyar kisbefektetők, meg a piacon egyébként tájékozatlanabb befektetők rájönnek, hogy van egy ilyen megtakarítási forma, és ez egy viszonylag kicsi kockázatú befektetés és értékállóvá teszi az ő megtakarításaikat, ehhez muszáj, hogy egy idő elteljen. A másik nagyon fontos peremfeltétel, amit a kormányzati gazdaságpolitika segíthet, az az értékpapír-értékelési rendszer, amilyenre egyébként is hallatlan nagy szükség van, s nemcsak a befektetési alapok működőképessége szempontjából. A harmadik peremfeltétel a kockázat minimalizálása szempontjából az lehetne, hogy olyan különböző biztosítási konstrukciókat lehetne felvetni vagy kidolgozni, amelyek különböző hitelbiztosítási konstrukciókhoz hasonlóan a különböző befektetések kockázatát próbálnák megosztani. Úgy gondolom, hogy ezt a kormányzati gazdaságpolitika szintén serkentheti, ráadásul ez serkentőleg hat a biztosítási piacra is. És hát nagyon fontos, hogy egy stabil és jóval kiterjedtebb tőzsde működjön Magyarországon, és hallatlan fontos, hogy ezen a tőzsdén valódi információszolgáltatás legyen - ahogy Katona Béla képviselőtársam utalt erre. Tulajdonképpen az, hogy Magyarországon egy papír a tőzsdén van, az igazából egy fontos tény, de hozzá kell tenni, hogy sok esetben azon vállalatok részéről, akiknek a papírjai a tőzsdén vannak, nincs még ott sem elégséges információszolgáltatás. A befektetők tulajdonképpen inkább a hatodik érzékükre támaszkodva fektetnek be, meg a különböző egyéb információik kapcsán fektetnek be, de a pontos céginformációk - és ez az egész információs rendszer, amit a törvény különben nagyon jól leír és megfogalmaz -, ez egyszerűen ma Magyarországon hiányzik. Végezetül, amennyiben ezt a törvényt elfogadjuk és ezek a peremfeltételek megteremtődnek egy sikeres, vagy ezt segítő gazdaságpolitika közreműködésével, akkor ez egy nagyon fontos megtakarítási forma lehet, és a tőkepiaci allokációnak egy hallatlanul fontos intézményrendszere. Amennyiben ez nem sikerül, akkor ez a törvény is olyan lesz, mint ami most egyelőre: csak írott papír. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)